Pogánykő

Képzettségek – zárójelben a tapasztalati pontok: 

Frank (nemesi) 5, Latin (nemesi) 4, Görög (nemesi) 4, Szaracén (nemesi) 5, Edzettség (kitartás) 5, Kitérés (kard ellen) 4, Karizma (lelkesítés) 3 (2), Befolyásolás (hízelgés) 4, Megnyerés (szerelem) 4, Színlelés (alázat) 4 (2), Zene (tekerőlant) 4 (1), Verekedés (ütés) 5 (1), Lovaglás (hosszú távon) 4, Vadászat (lovas) 4, Alku (hűbérúrral) 4, Játék (Sakk) 3, Ivászat (nagy mennyiség) 3, Illem (udvari) 3, Vezetés (parancskiadás) 5, Megfélemlítés (fenyegetés) 4, Kard támadás (tomboló közelharc) 7 (2), Kard védelem (helyzettartás) 6 (3), Buzogány támadás (fejre támadás) 4 (1), Lovas kopja támadás (roham) 5, Tőr támadás (dobás) 4 (1),Pajzs támadás (orvtámadás) 3, Pajzs védekezés (helyzettartás) 7

Erények: Szívós alkat +1, Megtermett +2, Keménykötésű +1, Lovag +3, (Jó fegyverzet)

Hátrányok: Mélyenalvó -1, Vezérelv -1 (Nagyhatalmúnak és gazdagnak lenni), Önhitt -2, Rosszhírű -1 Szívességek -1, Kötelezettség -1 (Hűbérúr irányába), (Hűségeskü)

(A zárójelbe tett erény és hátrány a lovag erényből fakad)

Jellemvonás: Erőszakos +2, Jellemtelen +2, Vakmerő +2

Hírnév: Erőszakos +2, Kegyetlen: +2, Esküszegő: +1

Páncél: Teljes láncing

Málha: 5

Harci értékek

Lovagkard 1 kézzel:     Első csapás: +4 Támadás: +11 Sebzés: +17   Hossz: 2

Lovagkard 2 kézzel:    Első csapás: +4 Támadás: +10 Sebzés: +19   Hossz: 2

Láncos buzogány:       Első csapás: +0 Támadás: +8   Sebzés: +12  Hossz: 2

Kopja (lóról):               Első csapás: +5 Támadás: +8   Sebzés: +15* Hossz: 1

Tőr:                             Első csapás: -2  Támadás: +9   Sebzés: +8     Hossz: 0

Lovagpajzs:                Első csapás: -2  Támadás: +5   Sebzés: +5     Hossz: 0

*Párviadalnál, rohamozás alatt

Hárítás:

Lovagkard 1 kézzel: Párviadal: +10, Küzdelem: 16

Lovagkard 2 kézzel: Párviadal: +11, Küzdelem: 17

Lovagpajzs: Párviadal: +12, Küzdelem: 18

Kitérés: Párviadal: -2, Küzdelem: 4

Sebtűrés: Párviadal: +15, Küzdelem: 21

Kalandvágyó, zabolátlan, erőszakos, lelkiismeretlen kalandor, ugyanakkor, vitéz, bátor harcos. Immár 55 éves, még mindig daliás, de a kor nyomai már látszódnak rajta is. 

Múltja: Jelentéktelen vidéki nemesi családban született, Anjouban, 1125 körül.  Lajos francia királlyal érkezett a második keresztes hadjárat során a Szentföldre. Itt először Balduin király szolgálatába állt, majd Antiochiába ment, ahol feleségül vette az özvegy, fiatal fejedelemasszonyt Konstanciát. így ő lett Antiochia fejedelme.  Az esküvőhöz Jeruzsálem királyának beleegyezése kellett, Rajnáld drámai módon, térdre esve kérte meg tőle a fejedelemasszony kezét és ülték meg 1153-ban a lakodalmat. 

Frigyükből két lány született, egyikük Ágnes, aki Anna néven III. Béla magyar király felesége lett. (Így ő a késő Árpádházi királyaink egyik ősapja)

Uralkodása kezdetén Rajnáld Mánuel császár buzdítására – és a beígért jutalomért cserébe - azonnal a kilikiai örmények ellen vonult, az általa meghódított területeket a templomosoknak adományozta. Ettől kezdve a templomosokkal végig megmaradt a baráti kapcsolata.

Miután a császárral nem tudott a jutalomban megegyezni, Ciprus ellen készült. Vállalkozásához Antiochia gazdag latin pátriárkájától kívánt pénzt szerezni oly módon, hogy először megvesszőztette az egyházfőt, majd mézzel bekenve egész napra a fellegvár tetején hagyta, ahol semmi sem védte a tűző naptól és a rovaroktól. Ezek után a főpap támogatta a vállalkozást, bár elhagyta a várost.

Rajnáld cimboráival 1156-ban feldúlta és kifosztotta Ciprust. A korabeli krónikások szerint, úgy viselkedtek a szigeten, mint ha az apokaliptikus lovasokkal akarnák felvenni a versenyt. Gyilkoltak, raboltak, erőszakoskodtak, gyújtogattak. Három hétig tomboltak, majd megrakott hajóikon hazautaztak Antiochiába, a sziget helytartóját és előkellőségeit is csak váltságdíj ellenében engedték el, a többi tisztségviselőt megcsonkítva, orrukat, fülüket levágva küldték vissza Konstantinápolyba.

Mánuel császár 1158-ban az örmények ellen vonult, majd azokat legyőzve Antiochia felé vette az irányt. Olyan félelmet és riadalmat keltett, hogy Rajnáld meg sem próbált ellene szegülni. Felöltötte a vezeklők csuháját, a császár elé zarándokolt. A táborba fedetlen fővel és mezítláb mehetett, ahol a császár elé térdelve, felemelt kézzel kért megbocsátást. Miután a császár figyelemre sem méltatta, hangosan kegyelemért és megbocsátásért rimánkodott annyira, hogy a császár körül levő frankok is megvetéssel szóltak róla és szidalmazták. Ezt követően átadta az antiochiai fellegvárat a császárnak, és beengedte a görög pátriárkát. Mikor a császár 1159 húsvétján belovagolt a városba, a lovát vazallusaként Rajnáld vezette. 

Rajnáld 1160-ban az Eufrátesz völgyében portyázott, mikor Nur ad Din damaszkuszi emír fogságába esett. Rajnáld Aleppóba került, és 16 éven át fogoly maradt. Mánuel váltotta ki 1176-ban, mint felesége mostohaapját, 120.000 arany dínárért (kb. 500 kg. arany érték, úgy 16 millió angol font a jelenlegi árfolyamon)

Mivel felesége időközben meghalt, nem mehetett vissza Antiochiába, így IV. Balduin király szolgálatába állt. Hamarosan megnősült, felesége egy másik gazdag özvegy, Stefánia lett, akié a Holt tengertől keletre és délre eső területek voltak, többek között Kerak, és Toron várai is. Ezek a várak uralják az Egyiptom és Damaszkusz közötti kereskedelmi útvonalat és adnak hozzáférést a Vörös-tengerhez. Rajnáld ezek után ellenségeit és túszait Kerak szikláiról dobatta le.

A jövő: 1181-ben, a tűzszünetnek fittyet hányva, a muzulmán kereskedőket foszt ki. Mivel Balduin király már túl beteg ahhoz, hogy megállítsa Rajnáldot, Szaladin egyiptomi szultán 1500, vihar elől Damiettában menedéket kereső keresztény zarándokot veret láncra és ad el rabszolgának, majd a két ország között kitör a háború.

Ennek során hősünk igazi haditettet hajt végbe, öt gályát telepített a Vörös-tengerre. Megépítteti majd szétszedeti a hajókat és tevekaravánnal viteti át a sivatagon. Itt újra összeállíttatja a gályákat, amelyekkel elzárja Eilat kikötőjét, akadályozva a hajóforgalmat, más kikötőket támad meg, kalózkodik, Mekkát is veszélyezteti. Végül egy egyiptomi flotta süllyeszti el a hajókat, nem messze Medinától. A kalózokat Kairóban lefejezik, de Rajnáldnak sikerül megmenekülnie.

Kerakot bosszúból Szaladin kétszer is megostromolja, mindkétszer Balduin király menti fel, a leprás király már haldokolva, gyaloghintón viteti magát. Az egyik ostrom Rajmund mostohafiának, Toroni Humpreynek és Izabellának, a király húgának az esküvőjén történik. Ekkor Szaladin szultán ígéretet tesz, hogy azt a tornyot nem támadják, ahol az ifjú pár tartózkodik, sőt, az ostrom után békében, ajándékaival együtt távozhat az ifjú pár.

1185-ben, a király halála után ellenségei lesznek a 8 éves V. Balduin régensei, de az új király 1186-ban meghal. Ekkor Rajnáld jó barátjával, a templomosok nagymesterével, valamint a jeruzsálemi pátriárkával együtt Szibilla jeruzsálemi hercegnőt és férjét, Guidót ülteti trónra, így komoly befolyást szerez a királyi pár felett.  

Még ebben az évben, ismét megszegve a 4 éves, előző évben kötött fegyverszünetet, Rajnáld megtámad egy muszlim karavánt. A nyugati krónikák szerint ezzel a karavánnal utazott Szaladin húga is, bár ezt a muszlim krónikák nem erősítik meg. Szaladin követelésére Giudó megpróbálja megfegyelmezni Rajnáldot, aki úgy válaszol, ő a földjei ura, rá nem vonatkozik a fegyverszünet. Ezek után Szaladin 1187-ben haddal indul a Jeruzsálemi királyság ellen, és július 7-én Hattinnál döntő vereséget mér a keresztény csapatokra. Fogságba esik a király, Szaladin, a templomosok és a johanniták nagymestere, és számos frank főúr.

A csata után Szaladin a sátrában fogadja a legyőzött főurakat, és saját kezűleg ad vizet a királynak, aki a kupát tovább nyújtja a mellette álló Rajnáldnak. Szaladin figyelmezteti a királyt, hogy az italt ő adta át Rajnáldnak és nem a házigazda, ezért rá nem vonatkozik a vendégjog, majd embereivel lekaszaboltatja az akkor 62 éves Rajnáldot, majd közli a láthatóan rettegő Guidóval, hogy király nem ölet meg királyt, Rajnáldnak álnoksága és gonoszsága miatt kellett meghalnia.

Végül két kép Rajnáldról, az elsőn a Mennyei Királyság című filmben megjelenítetve, a másodikon Szaladin szobrának egyik mellékalakjaként ábrázolva.