Pogánykő

Egy Ars Magica conventus mindennapjai a XII. századi Magyarországon.

15. játékülés

2014.05.26. 15:17 Donatus a Jerbiton

Rövid játék volt, 10-re beszéltük meg a kezdést, dél lett belőle, ráadásul Nyakorján játékosának elég hamar el kellett mennie, Treboniusé meg itt sem volt. Legalább Chrisagon játékosának megcsináltuk a fejlődését és kidolgoztuk egy varázslatát, lásd később.

Még mindig 1184. évet írjuk. Miután a varázslók hazaértek Bizáncból, és megfejtették, mitől is rettegnek a conventus lakói, minden visszazökkent a régi kerékvágásba. A conventusban élők megnyugodtak, hiszen a varázslók és Don Bosco elűzték a démoni lényt, aki megszállta azt a szerencsétlen kőművest, így újra biztonságban érezhették magukat. Az utazásról hazatérő bajtársak, csatlósok egy ideig még központban álltak, hiszen a kalandjaik mesélése még a szerdahelyi, kőszegi, szalónaki ivókban is megtöltötte kupáikat.

Varázslóink összeültek, és eldöntötték, hogy a mestereiktől kapott tárgyakkal mi legyen. A három követ, melyekkel nagy távolságot tudnak áthidalni, Konstantinápolyban, Esztergom mellett az erdőben, illetve Velencénél fogják elhelyezni. Konstantinápolyba Agrippa viszi el ősszel, és majd Euphemios fog elrepülni valamikor, rögzíteni. Esztergomba Donatus megy el, elkíséri majd Mattet egyik útján, úgyis kíváncsi már az ország fővárosára. Velencébe Trebonius fogja elvinni, mikor a Quesitor ház gyűlésére megy, amint összehívják őket.

A kutat elhelyezik a pincében, a conventusba belépőket figyelő követ meg a kapuban, majd ha elkészül. Jelenleg leállnak az építkezéssel, a bányászott követ inkább eladják, valamint a szolgák teraszán építenek egy kápolnát vagy kis körtemplomot.  

Ismét belelendültek a műhelymunkába. Donatus egy varázsgyűrűn kezdett dolgozni, amit Nyakorjánnak szánt, mivel Konstantinápolyban, a téren vívott harc során észrevette, milyen kevés támadóvarázslata van a Mercerének. Treboniusnak el kellett kezdenie az életelixír megalkotását, melyhez többek között temetőben növő csalánt kellett szednie puszta kézzel, csillagtalan éjszakán, és elegyítenie kellett háromféle vizet, ő ezt esőből, tóból és folyóból gyűjtötte. (Állóvíz, folyóvíz, hulló víz). A többiek vagy művészetüket fejlesztették, vagy varázslatot tanultak.

Ősszel hazatért a balkáni hadjáratról a két lovag. Baján a királyi seregben volt, Commodus az erdélyi vajda, Rátót nembeli Lestyák seregét erősítette embereivel.

Mindketten zsákmányoltak pár dolgot. Komdus úr a szokásos, apróságokon felül egy fiatal, idomított vándor sólymot és 23 solidust, ami egy bizánci nemes váltságdíjának rá eső része volt.

Baján egy közepes nagyságú faliszőnyeget, amely Dávid és Góliát küzdelmeit ábrázolja, fél font borsot és fél font sáfrányt, valamint négy aranyhímzéses selyeminget hozott magával.

Az év többi része csendesen, a megszokott mederben folyt. Commodus megtartotta a szokásos őszi vadászatát, tovább pusztították Jelek termését, részt vettek a szüreten és begyűjtötték a visek egy részét. Csak azokat a viseket nem tudták összeszedni, melyekhez tündérek voltak köthetők, de ennek nem tulajdonítottak jelentőséget. Decemberben Donatus ment el az Ignem visért, ahol meglepetésére senkit nem talált. A beszámolóját követően úgy vélték a többiek, hogy Tölgyerdő lemondott az állandó vereségről, és így a visről is.

Elérkeztünk az 1185. évhez. Hosszú idő után az első év volt, hogy lovagokat nem hívta hadjáratra a király.

Tavasszal jött a hír, Agrippa meghalt a télen. Ősszel hazafelé tartva, valahol a Balkán hegységben elkapta egy heves zápor. Megfázott, egész télen köhögött, majd februárban elhunyt. Legidősebb fia jött helyette, aki ígéretet tett apjának, továbbra is megáll a conventusnál, bár árait kissé megemelte. Ő hozta a híreket is, melyek ősztől kora tavaszig történtek a birodalomban. A magyar király még mindig segíti a bolgárokat a birodalomban, Andronikosz császár nem tud mit tenni az ellen, hogy a magyarok még mindig megszállva tartják Szófiáig Bizánc északi felét. Márciusban Jeruzsálemben fiatalon, 24 évesen meghalt a leprás, vitéz, bölcs Balduin király, utódja 8 éves unokaöccse lett, V. Balduin.

Most már nem csak a saját, hanem a coerisi egyezségüknek megfelelően Scarda kéréseit is átadták a kereskedőnek. Scarda a listáját Nyakorjánnal küldte el.

Májusban Sukot az intézőt kísérte el pár ember Vasvárra a vásárba, csupa csatlós.

A borissza fuvaroson kívül ment Baján fegyverhordozója, Orda, egy fiatal, 20 éves legény, aki a csapat vezetője volt. Chrisagont Fürge Lui és Mihaszna Zalán képviselte, Euphemiost Ocsád a kovács, és fia, Videt pedig Sebő az ötvös. Már odafelé meggyűlt az emberekkel Orda és Suk baja, Szombathelyen és Vasváron is csak az italt hajtották. Vasváron az üzletek megköttettek, amit kellett megvették, majd három nap múltán indultak vissza.

Délután volt, egy erdei úton haladtak, kellemes májusi idejük volt. Már minden italuk elfogyott, így nagyon várták, hogy Szombathelyre érjenek, ennek megfelelően lassítottak is a tempón, nehogy véletlenül hazaérjenek éjszakára. A szekér lassan haladt, a két ökör kényelmesen húzta, az emberek gyalog sétáltak mellette, csak Orda ült lovon.

Halk éneklést hallottak, majd szemben szerzetesek tűntek fel. Hat bencés szerzetes, valamint két íjas, lándzsás, bőrvértes fegyveres kísér egy kocsit. Mikor meglátták a turbát megtorpantak, majd tovább indultak feléjük, láthatóan természetesnek véve, hogy félre áll a csapat. Így is lett, a kocsis félrehúzódott, és az odaérkező szerzeteseket a kovács kivételével mind, nagy tisztelettel köszöntötték. A szerzetesek visszaköszöntek, majd szóba elegyedett a két csapat. A csapat elmondta, hogy hová valósiak, és Vasvárról mennek haza.

Mivel a kovácsunk magával vitte 8 éves gyermekét is, az kíváncsian benézett a szekérbe, majd beszámolt az apjának, hogy két, megkötözött fiút lát.A kovács is belesett, és tényleg, egy lassan felnőtt, és egy fiatal gyereket látott, akik gúzsba vannak kötve, ujjaik is egyenként elkötve, szájuk betapasztva.

Kérdésükre, kiket visznek, a szerzetesek kissé fellengzősen, de büszkén válaszoltak. Ők a küszini és a stájer herbersteini monostorból vannak, ezt a két varázslót a gyepűn fogták el. Lebuktak Stájerországban, mikor a nagyobbik meg akart ölni varázslatával egy beteg asszonyt. A herbersteini bencések követték őket a gyepűig, ahol a két monostor közösen elkapta a démonimádókat. A kisebbik meg biztos hogy démonszülött is, hiszen ragyogó arany szemei vannak. Mivel a két ország határánál kapták el őket, vita van, hogy a melyik püspökhöz kísérjék a foglyokat. A magyarok Győrhöz, a stájerek Gurkhoz ragaszkodnak, Ditrich püspökhöz. Ezt kell eldöntenie a vasvári ispánnak, mint a közelebb levő főúrnak. Most éppen Vasvárra igyekeznek, az éjszakát a Jákok udvarházában töltik, akik mindig nagy bizalommal voltak rendjük iránt.

A turbának nem volt nehéz rájönnie, hogy a fiatalok a rend tanoncai. Amint elköszöntek a bencések és tovább mentek, Suk már ki is adta az utasítást, hogy üssenek rajtuk, és szabadítsák ki a gyerekeket. Az akadály a csapat szemében is inkább az volt, hová tűntetnék el a hat szerzetes és a katonák, meg a fogathajtó maradványait. Komoly vita bontakozott ki, egyesek szerint azonnal rájuk kell rontani és utána foglalkozni a következményekkel, míg a mérsékeltebbek azon voltak, kövessék a szerzeteseket, és később üssenek rajtuk, ugyanis a hat szerzetes eltűnését biztos vizsgálódás követné, és a vizsgálódó személyek össze tudnák kötni a csapatot és az eltűnteket.

Zalán fellelkesedett, hogy végre ő is rablóvezér lehet, és azt találta ki, hogy a kocsis, a gyerek és Suk továbbmennek, ők visszafordulnak, az erdőn keresztül a szerzetesek elé kerülnek és egy, gyakran errefelé portyázó rablóvezérnek adják ki magukat, kifosztják a szerzeteseket, majd életben hagyva, összekötözik őket. Ezt megvalósíthatónak tartották, és megszavazták a tervet. (Ne feledjük, az átlag intelligencia -2 volt a csapatban)

Bele is vetették magukat az erdőbe, már közel jártak a szerzetesek, mikor egyiküknek leesett, ez nem biztos hogy jó lesz így, hiszen a ruháikat nem tudják átalakítani, hiába húznak fel kendőt az arcuk elé, egyértelmű lesz, hogy kik is ők, ráadásul elmesélték a szerzeteseknek, kinek a szolgái, és honnan is jönnek. Újra a szerzetesek megölésén gondolkodtak, majd nagy nehezen megegyeztek abban, hogy követik a szerzeteseket a Jákokig, és ott körülnéznek, hátha könnyebb lesz kiszabadítani a gyerekeket.

Rémlett nekik, hol kell az útról lefordulni az udvarház felé, így aztán délután elbújtak az erdőben, várva a sötétedést. Volt, aki azonnal elaludt, míg más botot keresett magának, vagy türelmetlenül várta, történjen már valami. Főleg a kovács volt türelmetlen, amint kezdett alkonyodni, már indult volna a gyerekekért.

Fürge Lui volt az, aki az erdő széléről, felderítette az udvarházat. Maga a ház egy dobtetőn helyezkedett el, körülötte kiszolgáló épületekkel és egy körtemplommal, míg a domb alatt egy kis falu húzódott. Azt is megfigyelte, hogy a tanoncokat a körtemplomba viszik be, ahol egy szerzetes marad, a többi bemegy az udvarházba, és egy fegyveres áll a templomajtóba.

Mikor már erősen sötétedett, mind az erdő széléhez osontak, majd megvárták, míg az udvaron is kialszanak a nagy főzőtüzek, a cselédség lepihen. Vártak, míg az esti ima után a szerzetesek ismét elhagyják a templomot, és akcióba lendültek. A falut kikerülve osontak fel az udvarházhoz, ahol szerencséjük volt, ugyanis az őket ugató kutyákat egy dühös hang, káromkodva lecsendesítette. Lopakodás közben elhaladtak a kovácsműhely előtt, ahol Ocsád egy kis időre leállt nézelődni, úgy kellett rászólni, igyekezzem már tovább.

Hárman, Ocsád, Zalán és Orda lopakodtak a templom felé, ahol Ocsád leütötte az őrt, majd felvette a pozícióját, Ordáék pedig bementek a templomba, ahol leütötték a kitett oltáriszentség előtt imádkozó bencést. A gyerekeket itt nem látták, de egy létra vezetett fel a padlásra, ahol megtalálták a fiukat. Tört latinnal és némettel kommunikáltak velük, megnyugtatták őket, majd az aranyozott oltáriszentséggel együtt csöndben sikerült távozniuk. A fiúk annyira le voltak merevedve, a kisebbik, tündérvérű gyerek gyengülve, hogy Orda kapta fel őket, és úgy igyekeztek a biztonságot rejtő erdő felé.

Itt csatlakoztak a többiekhez, és megállás nélkül indultak észak felé. Egy órája haladhattak, mikor harangozás verte fel az éjszakát. Tudták, észrevették a gyerekek eltűnését. Nagyobb sebességre kapcsoltak, csak bízhattak benne, hogy elég lesz az előnyük. A nagyobbik fiú, akit Antonnak hívtak, egy idő után szólt, hogy lassíthatnak, mert Rubint, a kisebbik fiú a tündérek segítségét kérte, akik elrejtették a nyomaikat. Így aztán hajnalban pihentek pár órát, majd elkerülve Szombathelyt, amire sóvárgó pillantásokat vetettek, kikerülve a falvakat, délutánra megérkeztek Pogánykőbe. (Persze Sukék még sehol sem voltak, ők Szombathelyen töltötték az éjszakát).

A két gyereket azonnal a varázslókhoz vezették, akik a következőket tudták meg:

A fiatalok a stájerországi Sankt Gallen melletti conventusból, Vallem Tenebrosamból (Sötét Völgy) származnak. Az idősebbik Jerbiton, mesterét Hermannak hívják, az ő neve Antonius. A fiatalabbik mesterét Peregrinusnak hívják, őt Rubintnak. Mestereikkel együtt egy tavasz conventust látogattak meg, Mulierum Castrumot, (Asszonyvár) ami Gráctól nem messze, bent a hegyekben épült, itt öt varázslónő él. Egyikük Hermann mester lánya, nekik vittek pár dolgot. Asszonyvár fiatal, három éves conventus. Hazafelé aztán elszakadtak egymástól, ők meg eltévedtek és rossz úton mentek tovább. A beteg asszonyt egy faluban találták, Anton, - akinek már csak pár éve van hátra a vizsgáig - segíteni akart rajta, miután szállást és élelmet kaptak a családjától. Azonban a helyi pap észrevette, és feltüzelte ellenük a falusiakat. Kergették őket, ekkor eltévedtek. A szerzetesek is a nyomukban voltak, kutyákkal, így keveredtek a gyepűre. Itt egy tündér segített nekik kijutni, de másnap belefutottak a helyi szerzetesekbe, akiket a stájerek értesítettek.

A varázslók megvizsgálták a sebeiket, meggyógyították őket, majd Nyakorján elindult Sötét Völgybe, hogy megvigye a hírt. Hamarosan meg is érkezett a Jerbiton Hermann, aki, miután megköszönte nekik a segítségüket, pár napot náluk maradt, és indult haza a tanítványokkal. Természetesen a varázslók még megbeszélték, hogy a két conventus tartja a kapcsolatot egymással, és varázslóink gondolkoznak azon is, hogy Asszonyvárat is felkeresik.

Egy kép a végére, a jáki körtemplom kapujáról.

 

xxl 156.jpg

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://poganyko.blog.hu/api/trackback/id/tr886210907

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása