Pogánykő

Egy Ars Magica conventus mindennapjai a XII. századi Magyarországon.

16. játékülés

2014.11.04. 15:55 Donatus a Jerbiton

Régen volt a játék, de valahogy sosem volt időm leírni, mi történt. Ha valamit kihagytam, vagy nem jól emlékszem, majd szólnak a többiek. 

1185-öt írunk. Az év a conventusban egy kisebb botránnyal kezdődött, mely sok várbéli asszonynak és lánynak adott elégtételt. Tavasszal egy idős házaspár állított be, akik a szalónaki vár várnépébe tartoztak. Egy újszülött csecsemővel jöttek a conventushoz, Don Boscót keresve. Nemsokára a pap hívatta magához Antoinet, aki elismerte, hogy a gyermeknek ő az apja. Az anya a szülésbe belehalt, a kedves bajtárs hallani sem akart a gyermekről, de a pap és Chrisagon erélyes fellépésére végül magához vette a kislányt, majd egy kisgyermekes anyára bízta a nevelését a conventusban.

Pünkösd havában Bajánt hívatta nagybátyja. Ő el is utazott hozzá Széplakra, ahol az Osli család feje közölte vele, kiválasztotta a számára Gergely soproni ispán egyik unokahúgát, egy szerviens lányát, Jolántát feleségül. Szép hozományt kap, a ruhaneműn és ékszereken és edényeken kívül két szántót 3-3 Márka értékben, mindkettőt a birtoka közelében, 5 lovat és 10 Márka ezüstöt. Az apostolok oszlásának ünnepét követő napon meg is ülik a lakodalmat.

Baján nem ellenkezett, csupán bízott benne, hogy a lány szép. Hazafelé be is tért a családhoz lánynézőbe. A leendő apósa nagy örömmel fogadta udvarházában Bajánt. Peresze ez az udvarház meg sem közelítette Baján lakótornyát, egy három helyiséges faház volt, mely körül háziállatok rohangáltak. Szerencsére a lány szép volt, udvariasan és szemérmesen viselkedett leendő urával. Baján megbeszélt minden fontosat a családdal, majd hazalovagolt készülni a lakodalmára. Mivel nőrokona nem él, ezért nagynénje utazott utána és vette kezébe a szervezést, így legalább a lovagunknak és háza népének volt ideje hozzászokni ahhoz, mi lesz akkor, ha asszony költözik a lakótoronyba.

Az esküvőt Locsmándon tartották az ispánsági vár templomában, majd Baján udvarán a lakodalmat. Kitettek magukért, muszáj is volt, jelen volt a locsmándi és a soproni ispán, valamint a környék összes jelentős családja. Természetesen a conventus népe is szép számmal megtisztelte jelenlétével a lakodalmat.

Nyár elején Feketevíz conventusából megérkezett a Flambeau Benedictus, hogy egyezségüknek megfelelően lemásolja az egyik, Győrből visszaszerzett könyvüket. Biztosítottak a számára szállást, és ő belemerült Admira scholae Bonisagi: Corporem gyakorlatok című könyvének másolásába. Elég víg kedélyű varázsló volt, aki szerette a bort és a szép nőket, így lassan haladt a munkával.

Nagyboldogasszonykor a bajtársak egy része Győrben tartózkodott a székesegyház ünnepén, és az azt követő vásáron. Itt hallották, a bolgárok elszakadtak Bizánctól, külön országot alapítottak, melynek cárja Aszen Péter lett. Végülis, ebben segített nekik évek óta Béla király és vele a két lovag is.

Ugyancsak Nagyboldogasszony napján a szomszédos Jelek meghalt, a rossz termést követően megütötte a guta. A csapat csak felerészben örült a fejleménynek, mert így Jelek elkerülte megaláztatását, amit terveztek. Az őket ért, öt évvel ezelőtti ostromra már nem igazán emlékszik senki. Örököse István, aki szintén részt vett az ostromban, a varázslók partizánmunkájának köszönhetően már teljesen elszegényedett birtokot örökölt, hiszen évek óta alig tudtak valamit aratni, állataik pusztultak.

Commodus azonnal akcióba lépett. A conventus jelentős kölcsönt ajánlott fel az új szomszédnak, mellyel rendbe tehette gazdaságát, cserébe viszont meg kellett ígérnie Istvánnak, hogy kétéves lányát az ő négy éves fiához, Commodushoz adja, és vele Bozsokot hozományul. Szegény Don Bosco sokat ingázott a két úr között, mire megköttetett az egyezség, mely szerint mikor az ifjút lovaggá ütik, megülik a lakodalmat, ha addig bármelyik gyermek meghal, akkor István csak a kölcsönt köteles visszafizetni, viszont 10 évesen a kislány Pogánykőbe költözik. Commodusnak ez így jó volt, közben egy másik terven is gondolkozik. Most, hogy a várfal elkészült, a csapat úgy döntött, leállnak a további erődítésekkel, a kaputorony is fa marad egyelőre. Azért még a szolgaszállásnak helyet adó teraszon egy palánkfalat emelnek.

Nem szeretnék ugyanis, hogy valaki felfigyeljen arra, miért építenek ennyire erős várat. Így viszont végre el tudják adni a bányában kitermelt követ. Az így kapott pénzt megosztják Commodus és a varázslók között. A lovag a pénzt arra is szánja, hogy legidősebb fiát a királyi udvarba tudja küldeni apródnak.

Mindszent havában egy vallon kereskedő állt meg Kőszeg vára alatt. Bizáncból jött, jelentős hírei voltak. Vilmos normann király nyáron elfoglalta Thesszalonikét és a város lakosságát brutálisan lemészárolta, majd megindult Konstantinápoly felé. Szeptemberben, Szent Jácint napján a csendes, szerény, Angelosz Izsák megrettenve a császár által rá küldött gyilkosoktól felkelést szervezett és megdöntötte a gonosz Andronikosz uralmát. A császár visszatért a városba, ahol a nép lerángatta a lováról. A legkegyetlenebb módokon kínozta, haját és fogait kitépték, egyik szemét kinyomták, forró vizet öntöttek az arcába; végül a Hippodromba vitték, ahol nyugati zsoldosok tovább kaszabolták. A borzalmas procedúrát a holttest kettészakítása pecsételte meg. Fiai közül az egyiket megölték, a másikat megvakították. A kereskedő ezek után el is hagyta gyorsan a várost, bízik benne, mire megérkezik a nagy fagy, hazatér Kölnbe, ahol nemrég vett egy házat és költöztette oda a családját.  

Szent András havában Matt jött meg Esztergomból. Béla király hozzáadta 10 éves lányát, Margitot az új bizánci császárhoz és hozományként a korábban elfoglalt területeket adta vissza. Ezzel hátat fordított bolgár szövetségeseinek, de ezt csak suttogva merik beszélni Esztergomban. Betöltötték az esztergomi érseki széket, Jób váci püspök lett az érsek. Ő Béla király kedves embere, már Bizáncban is együtt nevelkedtek fiatalon. Béla király nősülni szándékozik, elküldte követeit Londonba és Párizsba, feleséget keresnek a számára.

Az év folyamán begyűjtötték a viseket a varázslók, csak azokat nem tudták összeszedni, melyek valamilyen módon tündérekhez kapcsolódnak. Egy év kihagyás után újra jött Tölgyerdő az ignem visért, Johannes és Euphemios vívott egy eléggé kiegyenlített MuCo certament, melyet Euphemios nyert.

Karácsony után Katarina úrnő egy kislánynak adott életet, így Commodus úrnak már négy gyermeke van.    

Elérkeztünk 1186-hoz.

Tavasszal ismét Agrippa fia hozza a híreket, Szent András havában Izsák császár seregei kiűzték a birodalomból a normannokat. A serege ezután a bolgárok ellen fordult, de a vezetőjük, Alexiosz Branasz fellázadt és császárnak kiálltotta ki magát. Izsák császár legyőzte, most éppen Péter cár ellen vonul. Ugyanebben a hónapban meghalt Luciusz pápa is, pár napra rá III. Orbán lett az új egyházfő, aki Frigyes császárnak szánt fricskaként megtartotta a milánói érseki széket. Don Bosco pedig Lékán hallotta, egy éppen ott tartózkodó szászországi templomostól, hogy farsang idején Henrik a 21 éves ifjabb német király kötött esküvőt a nála tíz évvel idősebb szicíliai hercegnővel, Konstanciával.

Donatus felkerekedett és elkísérte Matt-et Esztergomba. Már régóta kíváncsi volt a városra, útközben ráadásul megálltak Veszprémben, Fehérvárott és Budán is, kicsit ismerkedett az országgal, szívesen feláldozva egy évszaknyi műhelymunkát. Esztergomnál aztán a várostól nem messze, a Pilis egy barlangjában beépítette a három kapukő egyikét, majd azt kipróbálva tért haza.

Pünkösd havában hírnök jött, a vasári ispán küldte a környék uraihoz. Margit hercegnő, a francia király húga, Henrik angol ifjabb király özvegye Béla király új felesége. Két hét múlva érnek Mosonhoz, a nyugati uraknak menniük kell a fogadására. Így aztán Commodus feleségével és kíséretével (vele ment Don Bosco, valamint több fegyveres, mint amekkorát rangja kívánna) valamint Baján (mindennapos felesége nélkül) is felkerekedtek. Baján ajándékul a korábbi hadjáratban szerzett római tálat vitte, Komdus a 23 solidust.

Megérkeztek a mosoni várhoz, ahol nagy csapat várakozott, a király is itt volt már. Mindenhol sátrak, Béla vörös lobogói, egyiken-másikon már a kettős kereszttel, illetve a Capet ház kék-arany zászlói díszítik a várat körülvevő tisztást. Mivel mindketten királyi szerviensek, a királyi sereghez csatlakoztak, a vártól nem messze kaptak sátrat. Két napot vártak, ezalatt, akit ismertek a különböző hadjáratokról végiglátogattak, kisebb ajándékok cseréltek gazdát, valamint Commodus több emberrel is beszélt fia érdekében. Felkeresték a várban a piacot, megnézték a hajómalmokat, a kikötőt.

Az új királynét Lipót osztrák herceg, Béla király sógora és felesége, Ilona kísérte Bécsből. A határig a király előre küldte az esztergomi érseket és a nádort fényes kísérettel. Ők is felsorakoztak az út mentén, de sok mindent nem láttak a királyné kíséretéből.Mialatt a fogadáson voltak, megszületett Baján kislánya, Emse.

Nyáron feléjük tévedt egy jokulátor, akitől megtudták, hogy Izsák császár a bolgár cárt a Dunáig kergette.

Még nyár elején meghalt a szomszédos Bese, Szerdahely ura. Komdus úr és családja, valamint több varázsló és bajtárs is részt vett a temetésén és a toron. Fia, Benedek lett az utóda, de ez nem tetszett a kőszegi Hédereknek.

A pogányi parasztok egyik reggel arra ébredtek, hogy a település mellett egy kisebb had vonul el, míg a toronyban élőknek az őr szólt, hogy Szerdahelyen történik valami. Így kényelmesen végignézhették azt, hogy a Héderek emberei megostromolják Benedek lakótornyát. Commodus összegyűjtötte a conventus fegyvereseit és levonult a birtokhatárig, felkészülve a fosztogatásra. Az ostrom eredménytelen volt, a lovag tisztes távolságból kísérte vissza a vert csapatot Pogány határáig.  A következő hetekben Commodus és Don Bosco megfordult mindkét félnél, de senki sem tudott egyezségre jutni, sőt, Commodus támogatását kérték. A conventus meg hányta-vetette a dolgot. Nem szívesen akartak belefolyni a konfliktusba, hiszen Pogány be volt ékelődve Benedek és a Héderek birtoka közé. De azt sem szerették volna, ha bármelyik fél később a szemükre veti, nem segítettek. Végül a kivárás mellett döntöttek.

A sikertelen ostromot követő második hétben Pogány mellett csapott össze a két 30-40 fő közötti csapat, itt Benedeknek kellett futnia, és az őt támogató rohonci Istvánnak is. Míg ők jobbára felfegyverzett parasztokkal jöttek, addig Héder nembeli Péter több veterán, jó fegyverzetű katonát hozott magával. A falusiak persze nézelődtek, míg a gyerekek és az asszonyok az erdőbe menekültek, de Pogányhoz nem nyúltak a győztesek, valószínűleg féltek a varázslók bosszújától. A kőszegiek megszállták Cákot, ahonnan nem voltak hajlandók kivonulni. Benedek úr az ispánhoz fordult, aki megrótta Kőszeg urát, és felszólította a károk megfizetésére. Ez úgy-ahogy megtörtént, bár Cákot a nem adta vissza, valamilyen, eléggé homályos szerződésre hivatkozva, melyet ő és az elhunyt Bese úr kötött. Benedek perre ment, ugyanakkor hálából Istennek egy haranglábat állíttatott a temploma mellé, így a varázslók is hallhatják a misére hívó harangszót.

Vasváron Mihály napkor hallotta Euphemios, mikor egy bizánci kereskedővel üzletelt, hogy Jeruzsálem latin gyermekkirálya meghalt, testvére Szibilla hercegnő és a férje, Guido lettek Jeruzsálem társuralkodói.

Ebben az évben sem sikerült a csapatnak begyűjtenie a tündérekhez kapcsolódó viseket. Az Ignem visért Tölgyerdőből a Flambeau Cornelius ment, Donatus elvesztette a vele vívott ReIg certament.

Az 1187. év gyászban kezdődött a conventus számára. Az ünnepek után nagy járvány tört ki, melyben vízkeresztkor elhunyt don Bosco. A conventus és a tágasabb környék gyermekei és öregjei közül is sokan meghaltak, Commodus gyermekei közül kettőt a mágia mentett meg, akárcsak Baján újszülött kislányát. Baján lovát hajszolva a csúszós, veszélyes úton érkezett egy este a conventusba, a varázslók segítségét kérve. Vid magyarázta el a varázslat formuláját Euphemiosnak, aki szájában a vissel repült el meggyógyítani a gyermeket.  

Don Bosco halála megrendítette Treboniust és Commodust. Trebonius gondolkodott azon, hogy mágiával meggyógyítsa testvérét, de a pap elutasította a beavatkozást. Gyászolt a conventus és a környék, sokan szerették a jólelkű papot. Mivel don Bosco a templomosok rendjében is tisztséget viselt – bár soha nem árulta el senkinek milyent és mekkorát – a lékai lovagok felajánlották, az ő sírboltjukban nyugodjon. A temetést követő tort a lovag állta, bőkezűségére sokáig emlékeztek a könyék szegényei.

Ugyanakkor, a pap távozása nem kevés gondot okozott a csapatnak. A varázslók eddig úgy tudták kijátszani a templomba járást, hogy hivatalosan a vár kis kápolnájában vettek részt a vasárnapi kötelező istentiszteleteken. Most viszont, míg nem találnak új papot maguknak, kénytelenek minden vasárnap a várnéppel együtt lejárni Szerdahelyre a templomba, vagy nem törődnek a szóbeszéddel, ami viszont rossz fényt vethet rájuk, ha bármi baj történik a környéken, könnyen ők, a „démonimádó garabonciások” lehetnek a bűnbakok. Egyenlőre a többség úgy döntött, lejár a szertartásra, bár volt, aki kerek-perec elutasította azt, hogy betegye a lábát egy templomba is. Commodus és Trebonius pedig, a kiterjedt családban bízva üzentek is Itáliába, küldjenek egy papot.

Nyár elején, egy kellemes napon a conventusban a megszokott élet zajlott. Épült a szolgaszállás körüli palánk, az asszonyok mostak, főztek, a gyerekek kiabáltak, a tyúkok káráltak. A varázslók a laboratóriumban dolgoztak, Chrisagon éppen vizet fagyasztott meg, melybe feloldott vist helyezett, Donatus tintatartóját töltötte fel, Euphemios hangosan gyakorolta a varázslat egyik szavának a kiejtését, Trebonius éppen a műhelynaplójában lapozott vissza, egy korábban leírt összefüggést keresve. Vid egy kupa bort készült felhörpinteni, mert kiszáradt a torka, egyébként a műhelynaplójába jegyzetelt, mikor óriási döndüléssel nekicsapódott valami a lakótorony oldalának úgy, hogy beleremegett az épület. Az állatok megvadultak, a kutyák eszeveszett ugatásba kezdtek, az emberek elhallgattak, majd az asszonyok sikoltozásba, a férfiak káromkodásba törtek ki. Donatus magára borította a tintát, Trebonius pedig beleszabott a műhelynaplójába.

Támadás, kiáltottak fel többen is, majd vigyázz, jön kiáltást hallottak a tetőről. Azok a varázslók, akiknek az ablaka keletre nézett, meglepődve látták, hogy egy hatalmas, zöldellő fa repül a conventus felé, majd csapódik be ismét, megremegtetve a tornyot. Jött a harmadik fa is nem sokkal később, de ezt már sikerült az egyiküknek a levegőben megsemmisítenie.

Commodus a támadást hallva utasítást adott ki, zárják be a kaput, majd fegyverével a kezében indult a fal felé, mikor közölték vele, mi történt. Az egyik éles szemű gyerek a szemben levő hegyoldalban látott egy óriást felbukkanni, de más ezt nem vette észre. Felfegyverkeztek, majd egy erdőkerülő segítségével a varázslók közül Chrisagon, Euphemios, Trebonius és Nyakorján pár emberrel elindultak a szemközti hegyoldalhoz.

Commodus felmérette a károkat. A torony keleti oldalát meg kellett erősíteni, a kőműves szerint még egy-két fa és ledőlt volna. A szolgaszálláson, ahová az első két fa lecsúszott (látták, gyökerestül tépte ki a földből az óriás) kunyhókat, egy kutyát egy kecskét és több baromfit zúzott agyon, az egyik kunyhóban pedig találtak egy holttestet, az egyik idősebb szolgálójuk volt. Szóval, jelentős kárt okozott a támadás, melynek nem tudták az okát.  Legutóbb óriással a nefilimmel kapcsolatban találkoztak, így Donatus tanácsára a conventus fegyveresei páncélban maradtak, és a kaput is zárva tartották egyenlőre.

Közben a felderítők megtalálták az óriás nyomait, melyek egy szurdokban értek véget, egy sziklafal előtt. Egyikük tanonc korában hallott egy varázslatról, mely felfedi a régiókat, most felidézte, meglepetésükre tündér régió jelenlétére utalt. (Ők is pokolit vártak)

Üzenetet küldtek a várba, majd Vim varázslat segítségével megpróbáltak belépni a régióba, ez több próbálkozás után sikerült. Volt, aki már elsőre átjutott, de volt olyan fegyveres (Szikra), akinek ez egyáltalán nem sikerült. Akik átjutottak, egy barlangban találták magukat, a távolban fényt látva, úgyhogy erre indultak el. Miután kijutottak a barlangból, egy sűrű, elég sötét erdőben találták magukat, könnyen tudták követni az óriás nyomát.

Egy jó órát haladtak, mikor nevetés és zene hallatszott. Közelebb lopakodtak, egy világos tisztáshoz értek. Az egyik fánál ott ült az óriás, mellette egy alacsony, szakállas tündér, és egy tündérasszony állt. Odébb két nagyobb csoportban tündérek, közöttük kisebb erdei lények jöttek mentek. A csapat tanácskozott, visszaforduljanak-e, de a kíváncsiságuk nagyobb volt, ezért lerakták a vas tárgyaikat és kiléptek a tisztásra. Szívélyes fogadtatás várta őket, bár meglepődtek a tündérek, mit keresnek itt. Egy gyönyörű tündérasszony elé kísérték őket, akit királynőjükként mutattak be, mellette állt a nemszili udvar királya, aki sokkal veszedelmesebbnek játszott.

Kis udvarias csevej után rátértek a tárgyra, és megvádolták az óriást, aki a Bütyök névre hallgatott. Ő közölte a királynővel, hogy a vele levő alacsony, szakállas tündér, Szirom kérésére támadt a varázslókra. Szirom pedig felháborodva a varázslókat hibáztatta az eseményekért. Hamarosan összeállt a kép. Mikor Commodus úgy döntött, hogy bővíti szántóját, ezzel több új családot tud letelepíteni (növelheti bevételeit évi egy márka ezüsttel) az erdőirtásnak áldozatul esett Szirom kis birtoka is. Egy ideig csak forrt az indulat Sziromban, annyit elért, hogy a varázslók a nekik oly fontos viseket ne kaphassák meg, viszont ezen a szép napon fellobbant benne a düh, mikor meglátta a tornyot és megkereste Bütyköt.

Hát, a tündérek elég csúnyán néztek a csapatra, így hamarosan sikerült megegyezniük. Megígérték Sziromnak, hogy adnak nekik egy darabka földet az erejükben, ahol senki nem fogja háborgatni, erről az erdőkerülő gondoskodik, ő pedig beszél a tündérekkel a visek ügyében. Még együtt ettek a tündérekkel, majd elindultak vissza a régió kijárata felé. Itt újabb gubanc akadt, a csapat először nem a conventus közelében lépett ki régióból, hanem egy szigeten, ráadásul a távolban feltűntek Győr templomának tornyai, így újra be kellett lépniük. Jó ideig eljátszogattak így, míg szinte mindenkinek sikerült a conventusnál kilyukadnia, igaz eltelt közben egy teljes nap az ő világukban, az a két fegyveres, akinek ezt nem sikerült, egy jó hét alatt értek haza.

Augusztusban Szombathelyen, egy hazafelé tartó zarándok mesélte, Szaladin tönkreverte a kereszteseket, Guido jeruzsálemi király fogoly lett, több száz templomost és johannitát fejeztek le a csata után. A szaracénok a Szent Város ellen vonulnak, ahol készülnek az ostromra, de a legtöbb főúr fogoly vagy halott, és a Szent Keresztet is elragadta a pogány.  

Vasváron, a Mihály napi vásáron hallották, a bolgár cár a kunok és a szerbek segítségével visszafoglalta az elvesztett területeket, Izsák császárral békét kötött, aki lemondott a Dunáig terjedő területekről. Így most ismét a bolgárok a déli szomszédok. Szokás szerint sokan jöttek a tágabb környékről az ünnepre, minden tele volt emberekkel, a templom is megtelt az ünnepi mise alatt. Ebben az évben a szokásosnál is hatalmasabb volt a körmenet, és már a misén is külön imádkoztak Jeruzsálemért.

Szent Jeromos ünnepe után két nappal jelentősen megnőtt a pokoli aura délután, és marad így másnap reggelig. Ezt a conventusból nem érezték az aurájuk miatt, de a faluban panaszkodtak, hogy állott, kénes levegőt hoz a szél, furcsa zajok jönnek az erdőből, kacagások, hujjogások. A hónap közepén, az emberek jelentették, hogy fent az erdőben a Sötét völgy elején találtak egy frissen felállított bálványt kásás szilkével, virágfüzérrel és egy feláldozott kakassal. Erről Euphemios pogányai nem tudtak semmit, ők máshová jártak egy ősi bálványhoz.

Próbálták megtalálni ki állította, de még mágiával sem jártak sikerrel. Így ledöntötték látványosan, a szerdahelyi papot híva segítségül.

A következő hetekben több helyen is láttak élőholtakat, őket is elvitték olyan helyre, ahonnan valami kikaparta magát a földből, A toronyból éjszakánként lidércfényeket, furcsa alakokat láttak a ködben, esőben. Az emberek is elapadt tehenekről, nem tojó tyúkokról számoltak be. Hírek érkeztek, Sopronban az egyik keresztúton boszorkányok gyűltek össze, és üldözték ki a szerzeteseket rendházukból, Szombathely közepén egy ördög lovagolt egy kecskén éjszaka, és az egyik stájer település, Hartberg templomában éjfélkor a szellemek a kereszteket megfordítva mondtak misét. Antoine szerint olyan a világ, mint ha kiközösítés sújtotta volna.

Vid elindult Durenmarba, a Bonisagusok Domus Magnusába, a házgyűlésre Forcos, Lilium, valamint a megbolydult világ miatt két fegyveres kíséretében. A Fekete Erdő mélyére vezető utat jó 30 nap alatt tette meg, most vett először részt teljes jogú varázslóként a házgyűlésen.

Matt is hazatért, az ő beszámolói is hasonlók voltak. Megrepedt harangok, ledőlő templomtornyok, mindenütt, amerre járt, az emberek ördögöket, boszorkányokat, holtakat látnak.

Beköszöntött az igazi ősz, napokig esett, szeles idő volt, hamar elvesztették a fák a koronájukat. Elérkezett mindszent havának utolsó napja. Pár napja nagy eső volt, most sűrű köd üli meg a tájat. A várban már felrakták a spalettákat az ablakokra, a kandallók, parázstartók adják a meleget. Minden nyirkos, nedves, lehangoló, a napok rövidek és hűvösek. Már sötét volt, a vár elnyugodott, mikor a szolgaszálláson élő csatlósok nyerítésre, dobbanásokra ébredtek, ahogy Szikra is, aki az istállóban alszik. Kirohantak kunyhóikból, az egyik ló akkor rontott ki az istállón. Hatalmas ménné változott át, koromfekete, szemei izzanak, patájából szikrák csapnak ki. Rugdalt, ugrált, kunyhókat taposott meg. Ráadásul emberek és egy ördögi alak másztak át a palánkon és vetették rá magukat az emberekre. Az volt a szerencse, hogy mát több fegyveres, akik a varázslókkal jöttek egykor a conventusba, családot alapítottak és a szolgaszálláson laktak, így ők fegyvert ragadva védték a várnépet. Trebonius ahogy kipillantva az ablakán meglátta a támadókat, azonnal varázsolni kezdett, akár csak Chrisagon, egyikük az ablakon kiugorva egy varázslat segítségével a szolgaszálláson termett. Commodus is, miután kinézett az ablakon, kardot ragadva indult a szolgaszállás felé, kiabálva hívva magához a fegyvereseit, és futott le velük a szolgaszállásra, fel sem tűnt neki, a várkapu nyitva.

Amint a vár ura távozott, a torony előtti várudvarra is több ember és egy ördög rontott be, velük Donatus és Nyakorján vette fel a harcot embereivel, Chrisagon egy megkésett csatlósa pedig észrevette, hogy Katarina úrnő a gyerekek szobája előtt áll egy tőrrel a kezében és tart fel pár fegyverest.

A conventus felett pedig, egy sötét árny keringett, kétségbeesést hozva a conventus lakóira.

Komoly harc bontakozott ki a conventus területén, mindkét szinten, sok idő kellett, míg sikerült kiűzniük a behatolókat, és elűzniük az ördögöket.

Majd következett a kárfelmérés, ekkor sikerült valamennyire rekonstruálniuk a történteket. A vártoronyban az őrt holtan találták, valaki elvágta a nyakát és nyitotta ki a kaput. A támadók közül többen meghaltak, ők bőrvértet, vagy szőrméket viselő, varkocsos férfiak voltak. Több szolga és pár fegyveresük is meghalt, és az egyik katonájuk eltűnt.  Egy ideig értelmetlennek tűnt az egész támadás, másnap vették csak észre, hogy míg az udvaron és a szolgaszálláson folyt a harc, valaki/valami bejutott a varázslók kincseskamrájába, elvitte magával Cornelius fejét és fejékét, valamint a Győrben szerzett kupát. Ráadásul Vid ajtajára valaki vérrel felírta klasszikus latin nyelven, „találkozunk”, és egy C volt az aláírás.

Végére szokás szerint pár kép, most főleg életképek jönnek. Az első képen Margit királyné egy XIV. századi francia ábrázolása, majd tényleg az élőképek, Baján és a nagynénivel, érkezik az ara, egy csatajelenet, az utolsón pedig halott búcsúztatás, igaz szerzetesekkel és nem lovagokkal.

Margaret_of_France_(1197).jpg

tumblr_mcq0tzAZ381qan6cio1_500.jpg

10.jpg

11.jpg

vlcsnap-2012-01-15-19h08m29s166.png

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://poganyko.blog.hu/api/trackback/id/tr346863887

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Ay Mama, Que paso 2014.11.22. 15:28:56

De jó, hogy még mindig játszotok!!!
És hát igen el kezdtek hullani karakterek ahogy az az Ars Magicaban szokás. Boszok! egyik legnagyobb szerelmem,sajnos jó rég jártam arra 8(

Donatus a Jerbiton 2014.11.24. 08:55:29

Örülök, hogy örülsz :D

Sajna ritkán tudunk játszani, elvileg most hétvégén lesz a következő, azt hiszem, a harmadik ebben az évben.

De nem adjuk fel!
süti beállítások módosítása