Pogánykő

Egy Ars Magica conventus mindennapjai a XII. századi Magyarországon.

24. játékülés

2018.03.08. 13:02 Donatus a Jerbiton

Egy ideig a csapat megerősítette a conventus őrzését, mivel megint újat húztak a Pokollal. A cisztercitáktól szándékosan távol tartották magukat, igaz, ők sem keresték a varázslók társaságát. Egyébként is meghúzta magát mindenki, mivel kegyvesztett volt Commodus, akinek a fia éppen Bécsben volt száműzetésben András herceggel. A környéken több csetepaté is volt, a szintén kegyvesztett Héderek vagyonára ácsingózó környékbeli urak többször is rátörtek egy-egy falura, de nekik is volt annyi eszük, hogy a conventus birtokait békén hagyják. Még mindig beszélték a környéken a 20 évvel korábbi eseményeket, amikor is egy hatalmas rablóhorda támadta meg a két falut, és a támadóknak hírmondója sem maradt, mindet elpusztították a varázslók, és ez a – Matt által is a környező kocsmákban többször előadott - történet jó visszatartó erőnek bizonyult.

Zalán nem heverte ki a sebesülését, és egyik reggel holtan találták.

Baján is meghalt, nem tudta feldolgozni birtokai elvesztését. Felesége a conventusban maradt, eldöntötte, visszaszerzi férje birtokát, Commodusék sikeresen meggyőzték a lékai templomosokat, hogy Baján örököse továbbra is náluk maradhasson. Baján volt apródja, Orda lett a várnagy.

Beköszöntött az 1200-as esztendő. Tavasszal érkezett a hír, hogy a francia Fülöp királyt bigámia miatt kiátkozta a pápa, így most abban a hatalmas királyságban ünnepel a Pokol. Szintén tavasszal történt, hogy a király kibékült lázadó öccsével, aki visszakapta déli tartományokat, bár jogkörét a király korlátozta. Ifjabb Commodus is hazatért, egy ideig Pogánykőben tartózkodott, majd András herceg után ment Szlavóniába. Ráadásul a királynak fia is született, akit Lászlónak neveztek el. 

1201-ben a tél keményen kezdődött, több csatlósuk is, főleg mesteremberek, akik a conventus kezdete óta a társasággal voltak, meghaltak. Megint csak rá kellett szólni Vidre, aki úgy gondolta, élőholtként is ugyanolyan jól fognak szolgálni ezek az emberek. 

Imre király tavasszal induló hadjáratával meghódította Szerbiát és Bulgária nagy részét. András híveit nem vitte magával, így Commodusék is csak késve, hírek alapján tudtak meg valamit a hadjáratról. 

Chrisagonnak is el kellett kezdenie életelixírt készíteni, Vid pedig, aki gyakorlatilag bezárkózott a műhelyébe, most gyakran a kőfaragóknál volt, egyikükkel sokat beszélgetett majd közölte, hogy az illető neki dolgozhat csak.  

1202-ben újra kenyértörésre került sor Imre király és öccse között. A király kétéves fiát királlyá kívánta koronázni, melyhez megszerezte a pápa engedélyét, és a koronázás elismerésére szólította fel András herceget, aki ismételten fellázadt.

Bár a conventus úgy döntött kimaradnak a dologból, ifjabb Commodus a herceggel tartott, aki bátyjánál nagyobb sereget állított ki.

Amikor a két sereg felsorakozott egymással szemben, a király a koronával a fején, kezében a jogarral egymaga átsétált öccse táborába és foglyul ejtette, majd Achilles országbíróval Keve várába záratta. Ifjabb Commodus hazatért apjához. 

A conventus szempontjából az év elég nyugalmasan telt az előzőkhöz hasonlóan, már Vid is, a varázslók közül utolsóként megkezdte tanonca képzését. Euphemios lassan ősöreg javasasszonya segítségével egy 5. Szintű botanikai könyvet írt, melynek másolásába kezdett egy felfogadott írnok. Donatusnak bagoly famulusa lett.

Újabb, immár a negyedik keresztes hadjárat indult a nyáron Jeruzsálem visszafoglalására. A hadjárat elkerüli a királyságot, magyarok nem is vesznek benne részt, így Commodus, aki már nem mai legény, sem indult útnak.

Szeptemberben, a napéjegyenlőség estéjén, mikor a varázslók  a nyári műhelymunka lezárására ünnepi vacsorát tartottak, nagy dübörgést hallottak a lépcsőházban, majd hamarosan megjelent Vid, arcán üdvözül mosollyal, mögötte pedig egy mozgó kőszobor. (Egy ideig gondolkodott a varázsló, hogy Jézust mintáztatja meg, de végül elvetette ezt az ötletet.)

A varázslata még kezdetleges, a szobor hozza viszi a tárgyakat, a legegyszerűbb parancsokat megérti és végrehajtja. Mikor rákérdeztek a szobor vis igényére, a válasz annyi volt, csekélység.

Mindszent hava is már a vége felé közeledett, amikor Euphemios tanonca, akit mestere küldött ki a régi kelta áldozóhelyhez moháért, nem tért vissza. A varázsló morgott, de gondolta, a legény lelátogatott a faluba. Viszont másnap sem jelent meg, így elkezdték keresni. Nyomait nem a köveknél, hanem attól jóval délebbre, egy völgyben találta meg Szikra.

A semmiből két felnőtt nyom kapcsolódik hozzá, és egy kőnél el is tűnnek. A kőre furcsa, ismeretlen jelek vannak felvésve. Szikra jelzésére többen is oda mentek, az ismeretlen jeleket Andrzej azonosította, ezek az északiak által használt rúnák.

Megkíséreltek több spontán InTe, InVim varázslatot eredmény nélkül, még a földdel különös kapcsolatban álló Trebonius is megkísérelt a kövekkel beszélni, szintén spontán módon, de ez sem sikerült. Egyedül annyit sikerült megállapítaniuk, hogy nyílt itt egy átjáró Árkádiába.

Mivel a hely nem volt messze attól a réttől amelyet Sziromnak, a tündérnek adtak, Lilium elindult megkeresni, hátha ő tud  segíteni valamit, addig a többiek hazamentek, nem tudván mikor bukkan elő a tündérke.

A conventusban aztán megtudták, hogy a tanonc fél évvel ezelőtt egy kereskedőtől vett egy karkötőt, amely bronzból készült, és egy borostyánkő volt belefogatva. a karkötőn körben apró karcok voltak.  

Lilium este ért vissza azzal a hírrel, hogy Szirom látta a gyereket, amint két ismeretlen férfivel együtt átlépnek Árkádiába. Mérges is, mert egyértelmű hogy a férfiak nem kérték ehhez a tündérek hozzájárulását. Bár, hogy kell-e hozzájárulás, azt senki sem tudta a helyi varázslók közül megmondani. Chrisagon és Trebonius el is mentek Sziromhoz, akinek a száját Trebonius gyöngyei oldották meg, amikkel megajándékozta a tündért.

Szirom megígérte, hogy átjuttatja őket Árkádiába, még az üldözöttek nyomait is tudják majd követni.

Euphemios, akinek az Domus Magnusa a Balti tengernél volt, hallott már Odin rendjéről, és rögtön azon a véleményen volt, hogy a gyereket ők rabolták el, valószínűleg a karkötő miatt.

Össze is állt egy elég komoly csapat, az összes varázsló indult, Vid még a gólemet is vinni akarta, hosszas vita után tett le róla. Ugyanott léptek át Árkádiába, ahol az emberrablók is. Szirom ráadásul varázsolt egyet, így a nyomok Árkádiában felfénylettek, könnyen tudták követni.

Egy erdőbe értek egy vadcsapásra, a nyomok arany fényben tündököltek előttük. Nyakorján hívta fel a figyelmüket arra a tényre, hogy ez az erdő sík területen fekszik és nem egy völgyben, valamint a fák is magasabbak és vastagabbak voltak. Ami fémet csak tudtak, elpakoltak, ne zavarják meg és dühítsék fel a helyieket. Emlékezve a legendákra, mesékre, Chrisagon rászólt az emberekre, ne térjenek le az útról, ne egyenek-igyanak semmit, majd elindultak. Trebonius elvarázsolt egy Járható út nevű terram varázslatot, így a sebességük is jó volt, nem érezték a fáradtságot. Persze azt senki sem tudta, mennyi idő fog eltelni a világukban, míg Árkádiában lesznek.

Egész nap utaztak, csak enni álltak meg egyszer. Az út elején nem tapasztaltak semmi különöset, majd az erdő megritkult, egy útra értek ki, hatalmas, hófödte hegyek tűntek fel tőlük jobbra. Egy folyón aranyló híd vezetett át, az úton egy ember magas oroszlán sétált el mellettük, tudomást sem véve róluk. Bár, több varázsló is megjegyezte, mennyi vis lehet benne, egyikük sem tett lépéseket ennek kiderítésére. 

Ismét egy erdőbe értek, itt buja hangok hívták a társaságot, de Matt zenélni és énekelni kezdett, így nyomva el azokat. Mikor átkeltek egy patakon, Donatus fiatal testőrét az utolsó pillanatban rántották el, amikor az meg akart csókolni egy, a vízből előbukkanó női arcot. 

Egy tisztáson egy hatalmas vár lebegett, de nem merték megközelíteni. Értelmes lényeket sokáig nem láttak, majd apró tündérkék közelítették meg őket, gyakran egy arasszal az orruk előtt lebegtek és csak nézték őket. Legjobban mégis akkor lepődtek meg, mikor este letáboroztak egy hatalmas fa alá, ami fogta magát, és odébb sétált. Ismét éneket hallottak az erdőből. Mivel Mattól nem várhatták el, hogy egész éjszaka énekeljen, az ősi módszerhez folyamodtak, összekötötték magukat hármasával. 

Ez akkor jó ötletnek tűnt, de hajnalban egy csapatnyi, repülő, agancsos medve támadta meg őket. Kénytelenek voltak kardot húzni, de míg el nem vágták a köteleket, a hírtelen támadásban többen is megsérültek. A harc eléggé elhúzódott, a mágusok is kivették a részüket, de rá kellett jönniük, hogy Árkádiában a mágia hiába könnyebb, kiszámíthatatlanabb is egyben. Végül a csordát elüldözték, a sebeket bekötözték, gyorsan reggeliztek, majd tovább indultak. Elgondolkodtak a visek összegyűjtésén, de nem tudták, az a vis hogyan fog reagálni a conventusban, így nem vállalták ennek a kockázatát.

Árkádiából két fa között átmenve jutottak vissza, egy mocsárba érkeztek egy kis szigetre, amin hat kőből áll kör van, ennek a közepébe érkezte, bár elég szorosan. Már esteledik, sokkal hidegebb van mint náluk, pedig a mocsárból meleg, büdös levegő jön, nagy a pára. A hat követ megvizsgálva látják, hogy rúnákkal van teleírva és aránylag új építmény. Andrzej a környékből úgy sejti, hogy valahol a pogány poroszok földjén lehetnek, a Keleti tenger környékén. Itt már megszűntek a tündérnyomok, de mivel esteledett, letáboroztak. Tüzet raktak, őrséget állítottak. Ahogy lement a nap, az addig is, enyhén érezhető Pokoli aura megerősödött, lidércfények tűntek fel, ráadásul az állandó zajok miatt az őrök hamar kimerültek. Mivel az ég is felhős volt, meg sem tudták mondani, mennyi időt töltöttek Árkádiában.

Másnap aztán lassan elindultak azon a keskeny, száraz ösvényen, ami a szigetről vezetett be a mocsárba. Pár óra múlva kiértek egy erdőbe. Az erdő kopár, késő őszi volt, a levegő még hidegebb, és a hó is szálingózott. Keresték a nyomokat, de nem találtak semmit. Euphemios varázslatával tudták egyedül, hogy jó irányba haladnak. Újabb pár óra múlva aztán egy öregasszony jött velük szembe, rőzsével megpakolt szamarat vezetett. Meghökkent mikor meglátta őket, majd idegen nyelven kezdett karattyolni.A varázslók közül Chrisagon és Euphemios magukra varázsolták a Bábel nyelvei InMe varázslatot, így tudtak beszélni az öregasszonnyal, aki tűnt inkább meglepettnek, mint ijedtnek. Elmondta, hogy látta a gyereket, egy törzsfő az embereivel és egy varázsló (itt kiköpött) volt vele. Úgy egy hete jártak erre. A varázsló északról jött, a nagy északi istent követi. A törzsfő a Kék Lúd törzs vezetője, nagyhatalmú, ez az erdő már az ő törzséé. Sok papja van. A varázslókról nem beszélt többet, csak annyit tudott mondani, hogy északról jöttek, pár éve bukkantak fel. Viszont elmagyarázta, hol találják a törzsfő szállását, ami egy jó napra volt innen.  

A turba el is indult arrafelé, Euphemios átváltozott sólyommá és előre repült, körbenézni. Több kisebb tó mellett is elhaladtak, a talaj hol kemény, hol ingoványos volt.

Egyszer kellett visszahúzódniuk az erdőbe, mikor az előörs érkezett vissza azzal a hírrel, hogy becsatlakoznak hamarosan egy útra, ahol egy nagyobb karaván halad, ami szintén a szállás felé igyekszik, és rabszolgákat szállít.

 Már délután volt, amikor Euphemios visszatért a következő hírrel:

A szállás egy fapalánkkal körbevett nagy falu, faházakkal. Egy nagy tó partján áll. A tóból egy fekete, öttornyos kővár emelkedik ki. A szállás körül jó mérföldnyi távolságra kiirtották az erdőt. A falu közepén áll a törzsfő háza, körülötte más házak, mind boronából. A szélén több karám, állatoknak, embereknek. Nagy falu, kisebb városnak is beillenék, kapuja is három van. Látott egy-egy óriást is mászkálni a településen, illetve a vár kapuját is ők őrzik. Több, nagyon nagydarab farkas is van a településen, illetve látott nyúlfejű, ember magas valamit is az utcán sétálni.

A vár valamilyen fekete kőből épült, kötőanyag nélkül. Egyenesen a vízből emelkedik ki a fala, ami 8-10 méter magas. A várba egy kapun át lehet belépni, amit egy ácsolt fahíd köt össze a parttal. A kapu az egyik torony. A vár udvarán istállók karámok és semmi más. A közepén áll egy hatalmas torony, aminek nincsen saját bejárata. Több torony egymással össze van kötve. Láthatóan az egyik, amelyik a legzömökebb, a konyhát és a műhelyeket rejti. A kapuját óriások őrzik, amik hatalmas farkasokat tartanak maguk mellett, illetve látott egy embert is, akiről meg van győződve, hogy varázsló.

Itt tartott, amikor az előőrs ismét visszatért egy fogollyal. Rájuk támadt pár porosz, egy maradt életben, elhozták, bár súlyos sérült.  Úgy döntöttek nem mentik meg az életét, viszont kikérdezték.

Megtudták, hogy a vár pár éve egyszerűen kiemelkedett a tóból. A törzsfő korábban tárgyalt már az északi varázslókkal, akik a környéken keresnek valamit. Most a papok és a harcosok segítik őket. Egyedül Zsvoruna papnői ellenezték a dolgot, akik elhagyták a szállást és az erdőben élnek. A várba a szolgák járnak be, akik az élelmiszert, fát viszik be. A varázslók farkasoknak, medvéknek, madaraknak parancsolnak, akik a szállás körül járnak, ha idegen érkezik, jelentik azt a mestereiknek.

Ezt hallva, a csapat egy részét vissza küldték az árkádiai átjáróhoz, ott rejtőzzenek el, a varázslók egy-egy testőrrel maradtak csak, mivel a kisebb csapatot nehezebb észrevenni.

A porosz meghalt, ők megvárták míg beesteledik, majd Euhemios farkassá változott át, és Forcossal együtt megközelítette a várost. Egyszer össze is csaptak farkasokkal, amiket elüldöztek, majd az erdő szélén megálltak. Véleményük szerint, mivel a porosz szerint a környéken több vérfarkas is van, a varázslók nem veszik figyelmeztetésnek ezt a harcot. Euphemios újra varázsolni kezdett, és megtudta, hogy a gyerek a várban van valahol.  

Végül a szokásos képek, most a Kalapos kőről, ahová a kelták áldozatot bemutatni jártak és ahonnan a gyereket elrabolták.

 

kalaposko.JPG

kalaposko2.jpg

kalaposko3.jpg

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

http://poganyko.blog.hu/api/trackback/id/tr7913724572

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.