Pogánykő

Egy Ars Magica conventus mindennapjai a XII. századi Magyarországon.

17. játékülés

2015.05.05. 11:57 Donatus a Jerbiton

Ott hagytuk abba, hogy eltűntek a támadók, és maga Cornelius üzent Vidnek. Felmérték a károkat, elkezdték a helyrehozatalát, a halottakat eltemették, megerősített őrség volt heteken keresztül. A varázslók is jobban figyeltek mindenre, de nem történt újabb támadás. Próbálták követni a nyomokat, melyek nem meglepő módon a gyepű felé tartottak, de a hajnali eső ezt elmosta, mágiával meg semmi érdemlegest nem sikerült találniuk. Vid megkísérelte megidézni Cornelius-t, de nem járt eredménnyel, ami azért elgondolkodtatta, majd azon kezdte törni a fejét, milyen óvintézkedéseket tegyen. 

Napokkal később, már olyan híreket hallanak, mely szerint az ő hibájuk ez a jelenlegi pokoli állapot, az ördögök elszaporodása.  Az öreg pap meghalt, nem tudja rajtuk tartani a szemét a garabonciásokon, akik végre garázdálkodhatnak. Főleg Kőszeg és a Szalónak környékén terjed ez a hír ami nem csoda, ott vannak inkább ivók, vásárok. Trebonius javaslatára azonnal ellentámadásba mentek át, és a conventus lakói, valamint Zámor emberei többször is kiemelték mások előtt, míg élt don Boscó, az egész környék egyfajta áldott állapotban volt, hiszen letelepedése óta mindenütt bő volt az aratás, a szüret. Imádkozzanak inkább az emberek, hogy visszatérjen ez az áldásos állapot. Ráadásul a várat is támadás érte, ha ők okoznák az egészet, miért küzdenének a Pokol erőivel.

Közben továbbra is, éjszakánként különös fények villannak fel, sok helyen kénes füst tör elő a földből, ördögöket, démonokat látnak az emberek. A tehenek teje elapad, a vemhes állatok elpusztulnak.

Karácsony ünnepén véget ért a Pokol előretörése, az ünnep ereje végre győzedelmeskedett és kiderült az ördögjárás oka is. Commodus vendégségben volt karácsony napján Kőszeg várában, Péter úr tájékoztatta egy előző napi levélről, melyet unokaöccse küldött, aki Domonkos zágrábi püspök titkára, és fényes egyházi karrier elé néz. A levél szerint Jeruzsálem Szent Jeromos ünnepe után két nappal elesett, Gergely pápa új keresztes hadjáratot hirdetett, de részleteket nem tudnak mondani ők sem. 

Mindenesetre, most már tudja mindenki, miért szaporodtak el ősszel a démonok, ördögök, és a Pokol egyéb szolgái, ünnepelték a Szent Város bukását vélte Péter, és úgy tett, mint aki fejében soha meg sem fordult az a gondolat, esetleg, nem ő indíttatta el azt a pletykát, hogy a szomszédos vár „tudósai” a felelősek az egészért.   

Commodust felvillanyozta a hadjárat gondolata, hazaérve közölte is feleségével és ikertestvérével, ha sor kerül rá, ismét felölti a keresztet.

Abban az évben Donatus ment az ignem visért és gyűjtötte be.

1188 szokás szerint csendesen kezdődött. Tavasszal aztán megérkeztek a hírek Jeruzsálem bukásáról, egy fiatal frank keresztes hozta, aki jelen volt az ostromnál, most hazafelé tartott és megállt Lékán a templomosoknál, átadni egy levelet.

Az egyik templomos kereste fel ezek után Pogánykőt és a vadászat után mesélte el a történteket. A hattini csatát követően a keresztény városok sorba Szaladin ölébe hullottak, Jeruzsálem magára maradt. Hiába volt tapasztalt katonai vezetője a városnak, és engedte be a menekülteket, alig volt fegyverbíró ember a városban. Mindent megtettek, kijavították a falakat, feltöltötték az élelmiszerraktárakat. Ibelini Balián gróf a Szent Sír templom ezüst tetőzetét is beolvasztatta és pénzt veretett belőle, polgári származású fiatalokat ütött lovaggá és tette meg őket toronyparancsnoknak. Sőt, a tettre kész bűnbánat jeléül a Szent Város előkelő asszonyai felvezették serdülő lányaikat a Kálvária hegyre, ott ruházatuktól és hajuktól megfosztva hideg kádfürdőt vétettek velük. Szent Lampert ünnepén jelent meg a pogány a város falainál, és elkezdte lövetni, aláaknázni a falakat. 10 nap után aztán a védők meggyőződtek arról, hiába minden erőfeszítés, nem tudják megvédeni a várost, így vezérük kiment tárgyalni Szaladinhoz, aki feltétel nélküli megadást követelt. Ibelini pedig szabad elvonulást, ellenkező esetben felgyújtják a várost és a Szikla Dómot, lerombolják az Al-Aksza mecsetet, majd megölik az ötezer városi muzulmánt, megölik asszonyaikat, gyerekeiket és öngyilkosságot követnek el.

Végül megegyeztek, a város keresztényei foglyok, de kiválthatják magukat, a férfiak tíz, a nők öt, a gyerekek egy dínárért. A városban tartózkodó húszezer menekültért százezer dínárt kell fizetni.

A szegényeknek nem volt ennyi pénze, a pátriárka és a két nagy lovagrend pedig nem volt hajlandó segíteni, így harmincezer dínár gyűlt össze, ami hatezer ember kiváltására volt elég. Ezt Szaladin nagylelkűen kiegészítette, így hétezer ember szabadult meg.

Heraclius, a vén kéjenc és kapzsi latin pátriárka, több szekérrakomány szőnyeggel, ezüst asztalneművel, a Szikla Dóm, az Al-Aksza mecset és a Szent Sír kincseivel együtt vonult el, magára hagyva tizenötezer keresztényt, akikből rabszolga lett.

Szent Jeromos ünnepe után két nappal vonult be a szultán a városba, és serege dörgő ünneplése közepette verette le a keresztet a Szikla Dóm tetejéről és húzta végig azt a város mocskán. Azon a napon a démonok a város felett vigadtak.

Újabb hírek érkeztek a tavasz folyamán a Szentföldről, most a görög kereskedők hozták őket. Jeruzsálem eleste nagyon hamar elért a déli uralkodókhoz. Vilmos szicíliai király a hír hallatán azonnal hajóhadat indított a Szentföldre, ezzel sikerült megakadályoznia Tripolisz és Türosz elestét is. Gergely pápa keresztes hadjáratot hirdetett, minden keresztény lovagot felszólított az ebben való részvételre, majd nem sokkal rá meg is halt, karácsony előtt. Utódjául rá két napra III. Kelement választották.

Hogy ne csak Jeruzsálemről szóljon az év, Béla király haddal Halics trónjára segítette tizenkét éves András fiát, győri püspöknek pedig Csák Ugrin zágrábi püspököt nevezte ki. Harcos pap, a johanniták nagy barátja, üzenték is Coerisből, most Pogánykő maradjon nyugton egy jó ideig.   

Megkezdődtek a rend házainak találkozói is. Elsőként a Jerbiton Donatus indult el a nyáron Valnastiumba. A varázslók közül ő járt a legjobban, mert Valnastium a Nagy Alpesi Tribunáléban található az Alpok csúcsai között, így rövid idő alatt odaért.

Nyakorján is útnak indult Harco-ba, házának, Torinótól északra, az Alpok déli lábánál elhelyezkedő domus magnusába. Mondjuk, ő még Donatusnál is gyorsabban célba ért, varázstárgyainak köszönhetően. Mindkét házban a közelgő keresztes hadjárat volt a fő téma.

Szintén nyáron történt, hogy megérkezett a Quesitorok jelentése Trebonius és Neste vitájára, a vis elvesztésére, amit Euphemios jelentett be a Tribunáliumon. Mivel nem kötelezhették Neste tündér barátját vallomásra, nem derült ki, ellopta-e a vist Treboniustól. Mindenesetre a Quesitor felhívta Neste figyelmét, figyeljen jobban a barátaira, mert a certamen eredményének megváltoztatása a Kóda szabályaiba ütközik.

Hír érkezik Chrisagon szülőföldjéről is, amit egy vándorénekes hozott. Henrik angol király ellen összefogott fia, Richárd herceg, és Fülöp Ágost francia király, Margit magyar királyné testvére - akihez az énekes igyekszik Esztergomba.  Matt el is kísérte útközben több dalt is megtanítva egymásnak. A vendég elmondta, Richárd a trónt akarja, de az indokok között szerepel az is, hogy jegyesét, Fülöp Ágost testvérét az öreg király magáévá tette és él vele boldogan, miközben Eleonóra királyné hosszú ideje fogságban van. Már több összecsapás volt a seregek között, Bretonföldön is.  

Egyébként csendes évük volt, a varázslók a műhelyeiben dolgoztak, Vid elkezdte végre megismerni az általuk szerzett varázstárgyakat. Először az egyik, Bizáncban legyőzött ördögtől származó kardot vizsgálta meg. Több átokvarázslatot is tartalmazott: Rege a test fáradtságáról, Fájdalmát sirató seb. A kardot biztos helyre elrakták, nem tudván, mit kezdjenek vele.  

Az évben egyedül Commodus ült tűkön, mi lesz a keresztes hadjárattal. Közben azért szorgalmasan látogatta a vasvári, a locsmándi és a soproni ispánokat, és halmozta el őket ajándékokkal, hogy elősegítsék legidősebb fiának az esztergomi udvarba kerülését.

Ősszel Nyakorján értesítette Chrisagont, Euphemiost és Treboniust, házaik következő évi gyűléséről.

Trebonius került gondba, ugyanis az elképzelésem szerint a Quesitori háztagság nem publikus, ő hivatalosan a Tremere házhoz tartozik. Trebonius nem is szeretné bevallani a conventusnak, hogy Quesitor, főleg azért, mert Videt gyanúsnak tartja a holtakhoz való hozzáállása miatt. Így aztán közölte Chrisagonnal, hogy tavasszal hazautazik kis időre Itáliába, családi ügyekben. Elviszi magával a kapukövet, amit aztán Velencénél elhelyez. Ezen el is vitatkoztak, hol történjen, a várostól messzebb az erdőben, hegyekben, vagy az út mentén, esetleg magában a városban. Végül úgy egyeztek meg, hogy Velencében vesznek egy kisebb házat, ahová beköltözik a conventus két tanult embere, Antoine és Menyhért. Antoine, a hét szabad művészetet fogja oktatni, Menyhért pedig gyógyít, valamint kereskednek, többek között Baján borával. Mivel a pénznek szűkében vannak, úgy döntöttek, varázslattal oldja majd meg a vásárlást Trebonius. A családnak is küldött egy levelet, hogy mikor lesz Velencében, arra érjen oda legfiatalabb öccse Matteo, aki papként átveszi a megboldogult Don Bosco helyét.

Már ideje volt egy saját papot hozni, a varázslók nem voltak hajlandók misére járni Szerdahelyre. Ezért, Commodus fizetett a szerdahelyi papnak, aki vasárnaponként a várban, a szolgateraszon levő, félig fedett kis kápolnában tartott misét. (Valamilyen okból nem bővült még a kápolna). Ide le-lenéztek a varázslók, és a pap sem tudta annyira szemmel tartani, kik vannak jelen a misén. Donatus pl. egy Imagonem varázslattal oldotta meg, hogy a pap ott lássa.  

Ugyancsak ősszel történt, hogy Baján felesége fiúnak adott életet, míg az ignem vist decemberben Chrisagon hozta el.

1189 tavaszán Trebonius útnak indult, még közölte Chrisagonnal, hogy igyekszik vissza házuk gyűlésére. Velencéig a már ismert úton haladt, majd ott hagyva Antoinet és Menyhértet, hogy házat keressenek, hajóra szállt Bariig. A Quesitor ház domus magnusa Magvillus, a hegyek között rejtezik, Itália déli részén, Apuliában, Baritől több napos útra. A többi domus magnushoz képest kicsiny conventus, ahogy Quesitorból sincsen sok. A legfontosabb megbeszélni való a keresztes hadjáraton kívül a démonok és a velük szövetkező varázslók megerősödése, gyarapodása volt, Trebonius is beszámolt Vidről.

Hazafelé Velencében aztán megvette a korábban Menyhérték által kinézett házat, az eladót szépen átvágva. Arra figyeltek az eladó személyének kiválasztásában, hogy gazdag legyen, így ne rögtön tűnjön fel neki a vételár hiánya, előbb foghassa egy tolvajra, mint mágiára. Megérkezett a legfiatalabb testvér is, így újra volt papja a conventusnak.

A ház megvételét követően a bajtársak berendezkedtek, Trebonius elhelyezte a kapukövet, és már otthon is voltak Pogánykőben.

Mialatt Itáliában járt, a conventusban tűz ütött ki, melyben meghalt Zámor, Luc pedig csúnyán megégett. Zámor helyét a rablócsapatban fia vette át, amiben szerepe volt Chrisagonnak is, így nem akadt kihívó.  

Treboniusnak nem volt sok ideje pihenni Pogánykőben, két hét múlva útra keltek Chrisagonnal Coerisbe. Ugyanakkor indult Euphemios is, bár ő előre küldte a Rügen szigetén elhelyezkedő Crinterába embereit, majd északnak repült ő is, két héttel később.

(Mindegyik varázsló a házgyűlésre a conventus által leírt varázslatokat vitt, cserélni másokkal.)

A két Tremere leegyszerűsítette az utazást, pár emberükkel elmentek Velencébe, onnan hajóval Raguzába, majd lovakkal Coerisbe. Útjuk teljesen eseménytelenül telt, Coerisben is, mint két Tremere testvért köszöntötték őket, nem utalva a conventusaik közötti vitára, valószínűleg a nagy számú, más Tribunáléból származó varázsló miatt. Természetesen itt is a keresztes hadjárat volt a fő téma.

Euphemios útja is eseménytelen volt, igaz repülve tette azt meg. Egyetlen érdekesség az volt, hogy látta Frigyes császárnak a Duna mentén hosszan vonuló, húszezres keresztes seregét, amint Magyarország felé araszol. 

Mindegyik varázslónak nagy élmény volt házgyűlése, mivel most vehettek rajta részt először teljes jogú varázslóként.  

Commodus is nagy útra kelt tavasszal, ifjabbik Commodust vitte el Esztergomba, a királyi udvarba apródnak, valamint ott szándékozott csatlakozni fegyverhordozójával és két emberével Frigyes császár seregéhez. Magával vitte a soproni, a locsmándi és a vasvári ispán ajánlólevelét. Előtte még, a kereskedőktől beszerzett mindent, ami egy ifjú apródnak szükséges, valamint egy megbízható esztergomi kereskedőnél, akinél Matt szokott megszállni, hagyott egy kisebb összeget letétbe fia számára. Trebonius pedig, még Velencében készíttetett az ifjú számára egy láncinget.

Esztergom éppen a német keresztes sereg fogadásának lázában égett, a környékre hatalmas marha és birkacsordákat hajtottak, a parasztok a lányaikat, értékeiket menekítették, míg ősibb foglalkozású hölgyek és egyéb, kétes bevételre szert tenni kívánók nagy számban indultak a város irányába, akár több hetes utat is megtéve.  

Béla király pompás ünnepséggel fogadta a császárt, hatalmas sátrat építtetett a számára, melyet később a császárnak is ajándékozott. A város és környéke megtelt emberekkel, lovagi tornák, vadászatok zajlottak, több fogadást is adott a király, egyiken lovagunk is részt vett, itt látta fiát, amint apródi feladatát teljesíti.

Margit királynő közbenjárására, Frigyes császár kérte III. Bélát, hogy az immár 12 éve fogságban tartott öccsét, Géza herceget engedje el vele a keresztes hadjáratra. A király a kérésnek eleget tett, sőt, kétezer fegyverest adott hozzá kíséretül, akiket Ugrin győri püspök vezetett. Commodus is tiszteletét tette az új győri püspöknél, és csatlakozott a keresztesekhez.  

Szeptemberben egy vallon kereskedő érkezett Vasvárra, ő mesélte, hogy júniusban meghalt Henrik angol király, fia Richárd (Margit királyné korábbi sógora) az angol király. Richárd sokat lázongott apja ellen, most felvette a keresztet ellenségével, a francia királlyal együtt, és a következő évben meg is indítják hadaikat a Szentföldre.

A műhelymunka keretében Vid a varázsgyűrűt vizsgálta át, melyben a Hazugságtól párálló lehelet volt elhelyezve. Át is adta a gyűrűt az intézőnek, aki a vásárokon nagy hasznát vette.

Az 1190-es év is elég csendes volt a conventus számára.

Igaz, hivatalosan is kiderült az, amit már mindenki tudott, Lilium nem csak beszélgetőtársa Vidnek. A gyönyörű, tündérvérű nő tavasz elején kislányt szült. Vid erről nem vett nagyon tudomást, ugyanis talált egy érdekesebb színű kígyótojást, végig figyelemmel kísérte a kikelését a kis kígyónak, majd megkezdte a vipera famulussá tételét, melyre az egész év elment. Vid ezzel a lépésével tovább öregbítette a varázslók (és saját) hírnevét, mikor meglátták hogy egy kígyóval beszélget, ami ugye a babonás emberek között nem éppen a legmegfelelőbb viselkedés. Igaz, Videt ismerve, nem is érti, mi a baj ezzel.   

Trebonius a hét éves Umberto nevű unokaöccsében fedezte fel a készséget és fogadta tanítványává. Nyáron Bajánnak is lánya született.

Mikor Béla király visszahívta Bizáncból Ugrin püspököt és a kétezer fegyverest, Commodus nem fordult vissza velük, hanem a németekkel tartott. Részt vett az ostromlott Türosz felmentésében, majd Frigyes császár halálát követően (aki hetven évesen belefulladt egy patakba) is folytatta útját a sereggel, Akkon felé.

Böszörmény kereskedőtől hallották Kőszegen a hírt, András herceget elűzték Halicsból, hazatért először apja udvarába, majd Egerben került Péter püspökhöz.  

Ősszel a kereskedők mesélték, hogy Fülöp francia király és Richárd angol király Franciaországban egyesítették seregeiket és megindultak Jeruzsálem felszabadítására, majd hajón folytatták az útjukat, már külön-külön.

Az 1191. év is az előzőhöz hasonlóan, nyugodtan zajlott a conventus számára. Vid, aki valahogy belelendült a varázstárgyak felhasználásába, a fa kaputoronyba bebűvölte az őrző követ. Mostantól, ha valaki belép a kapun és rossz a szándéka a conventus irányába, egy tál vízben fertályórát látható az arca. Ezt a tálat a varázslók a nagyteremből nyíló, a torony többi részéhez felvezető ajtó mellé állították, ahol mindig valamelyikük testőre áll őrt.

Május végén érkezik meg hozzájuk a hír, hogy új pápa van. III. Celesztin néven, aki előbb lett pápa mint püspök, ráadásul 85 éves, és a koronázása utáni napon a Lateránban már császárrá is koronázta Henrik herceget, aki az új Német-római császár.

Nyáron ismét fellángolt a velenceiekkel tartó állandó háborúskodás, melynek következményeként a magyar hajóhad olyan vereséget mért a velenceiekre, hogy azok két évre békét kötöttek.

Szeptemberben Bajánnak fia született, és hazatért Commodus is kicsit lefogyva, legyengülve, de kincsekkel megpakolva, és teli hírekkel.

Elmesélte, hogy egyesültek a francia keresztesekkel, és áprilisban megkezdét Akkon ostromát. Az angolok késtek, mert Richárd király flottáját áprilisban egy vihar szétszórta. Az egyik hajó (amelyen a király húga Johanna, és jegyese, Navarrai Berengária  is tartózkodott) egy vihar miatt kikötni kényszerült Ciprus szigetén. A sziget ura, Komnénosz Izsák azonban ellenségesen fogadta és nem engedte a szárazföldre lépni a nyugati hölgyeket. Az odaérkező Richárd kérését, hogy segítsen a Szentföld felszabadításában, Izsák végül szintén elutasította. A király partra szállt, elvette jegyesét, majd Izsák üldözésébe fogott, csatában legyőzte és elfogta. Ezután Akkon alá ért, ahol megbetegedett. Szaladin szultán, aki pogány létére meglepően lovagias, egy tál gyümölcsöt küldött neki hogy felépüljön. Július volt, mikorra elfoglalták Akkont, az ostrom alatt a francia király összeveszett Richárddal, többek között azért, mert nem az ő húgát vette el. Igaz, hogy Fülöp húga már hosszú ideje Richárd jegyese volt, de a hercegnő Richárd apjával hált együtt. Így, ha Richárd elveszi, vérfertőzést követ el, ami ugye bűn. A francia király beteg is volt, mint sokan a seregéből. Ráadásul, mikor elfoglalták Akkont, és az ormaira kitűzték az uralkodók zászlait, Richárd ledobatta onnan Lipót osztrák herceg zászlaját, mert véleménye szerint egy herceg zászlója nem lehet a királyok zászlai között.

Akkon elfoglalása után a franciák és a németek zöme hazaindult, Commodus még maradt, részt vett az Arszuf melletti nagy csatában, amit megnyertek, és ahol Richárd és Szaladin személyesen is megütközött, de utána ő is lebetegedett, így hazaindult. Véleménye szerint Jeruzsálem pogány kézen fog maradni, mert Richárd, bár hősies, és nagyon jó hadvezér, kevés emberrel rendelkezik.

Nagyon gazdag zsákmánnyal érkezett, amit jórészt Akkon elfoglalásakor szerzett. Hozott egy teljes láncvértet, kardokat, lándzsákat, bárdot, öt damaszkuszi acélból készített tőrt, egy egyiptomi elefántcsont ládikában egy márka ezüst értékben ékszereket, 12 ezüstözött ivókupát, aranyberakásos övet drágakövekkel kirakva, egy vasalt faládikában, egy márka ezüst értékű pénzérméket, öt vég damaszt kelmét, és egy arany ereklyetartóban a hét szent alvó egyikének saruját. Ez utóbbiról a varázslók pillantok alatt megállapították , hogy nem valódi, de eltették, mivel a tanúsítvány is ott volt mellette, amit Vilmos, Türosz korábbi érseke adott ki a hitelességről.

Október elején, éppen zajlott a szüret, mikor egy fiatal magyar férfi érkezett a conventusba, láthatóan szabad fegyveres, és a varázslókat kereste. Ez gyanús volt a várnagynak, mert nem szokták direkt a conventus urait keresni. A nagyterembe kísérte az illetőt, aki Karos néven mutatkozott be, mint Majk úr szabadosa, aki a Rábán túl lakik, és ott nagy területeket birtokol.

Chrisagon felvezettette Karost a tárgyalóterembe, agol elmondta, ura Majk a segítségüket kéri. Egy furcsa idegen tűnt fel hónapokkal ezelőtt, most a felesége medvévé változott, és a papok nem tudnak segíteni rajta, ismét feltűnt egy zomok, és egyéb lények is garázdálkodnak a környéken. Az egyház tehetetlen, az úr végül értük küldött, mint közeli bűbájosokhoz.

A varázslók, miután Karost elküldték pihenni, Andrzejt hívták, mivel fogalmuk sem volt, hogy mi az a zomok, de ezt nem kötötték a küldönc orrára. A szörnyvadász világosította fel őket, hogy a zomok egy sárkányfajta, nem értelmes, olyan mint egy hatalmas kígyó, de tud repülni, nagyon vad és erős, mocsaras vidéken él főleg.  

Összeállították a csapatot, Chrisagon és a pajzshordozója, Euphemios és Szikra, Trebonius, don Matteo, Commodus, az ikrek és Vincenzo, Andrzej, Vid a fegyverhordozójával, Matt, és Kóbor, az új rablóvezér indulta útnak. Euphemios szándéka az volt, hogy a zomokot élve fogják el.

Két nap alatt értek el Majk udvarházába, az éjszakát Nádasdon töltötték, a régi Borostyánkő út romjain elég jó tempóban haladtak idáig. Itt, Márton úrnál szálltak meg, aki szívélyesen fogadta Komdus urat és kíséretét lakótornyában. Jól sikerült az este, szívesen hallgatta a vendéglátó Commodus szentföldi kalandjait. A bajtársak és a csatlósok kint vegyültek a háznéppel, ők inkább a zomokról és az itt történt furcsaságokról érdeklődtek.

A helyiek szerint Majkot sem kell félteni, áldozik ő a régi bálványoknak is, meg hol jóban, hol haragban van a helyi tündérekkel. A zomokról hallottak, nehéz legyőzni, kemény ellenfél.   

Másnap reggeli után, Márton úr Pogánykőbe történő meghívását követően útnak indultak, és délutánra el is érték Majk úr udvarházát. Egy dombtetőn levő tisztáson épült fel a többhelyiséges faház, és körülötte több épület, egy templom, meg egy kisebb falu. A település körül sok volt a fegyveres, az asszonyok, gyerekek csoportokban járkáltak, az állatokat is összeterelték.

Majk az ötvenes évei elején járó, jómódú úr örömmel fogadta őket. Annál is inkább, mert míg Karos távol járt, újabb dolgok történtek. Commodust és a varázslókat, meg Andrzejt bevezette a házba, amely igen csak díszesen volt berendezve. Prémek a falakon, földön, lócákon, az asztalokon kupák, tányérok, a falakon fegyverek, és az ajtó mellett egy kis ház oltár, mely tűnhet Szűz Máriának, de bálványkának is.

Bejött vele a papja is, egy fiatal férfi, aki láthatóan ellenük volt, aminek hangot is adott. Erre Majk kizavarta, hogy menjen imádkozni azért fizeti és eteti, nem pedig azért hogy beleszóljon a dolgába.

Tényleg ő hívta őket, a gotthárdi szerzetesek javaslatára, és a saját papja ellenkezése dacára. A múlt év vége felé megjelent itt egy férfi, akinek elmondása szerint a király adott földet a közelben, a gyepű mentén. Furcsa férfi volt, bár udvarias. Viszont, nem tudja eldönteni mekkora, mert mint ha a mérete mindig változott volna, és a szemei is érdekesen ragyogtak, a beszéde pedig zengő volt, nem tudja máshogy leírni. Párszor felkereste, majd a tavasszal a lányát érte feleségül. Ő nemet mondott, az illető tudomásul vette a dolgot. Viszont, utána nem sokkal feltűnt egy nagy medve, ami pusztította az állatait, két jó lovát is elragadta, mire levadászta, erős szél és jég verte el a termést. Egy hete aztán reggel arra ébredt, hogy egy medve fekszik mellette a sátorban. Elüldözte maga mellől, utána vette észre hogy az asszony sehol, és a medve egy ideig itt körözött a bírtok körül. Szerinte az asszonyt elvarázsolták, mert a hálóruháját szétszakadva találta meg a földön. Pár nappal ezelőtt azonban, eltűnt a lánya is, most őt keresik, bár sejti hol lehet, de nem jut egyszerűen az idegen közelébe.

Andrzej már kezdte sejteni, hogy egy jellegzetesen a magyaroknál előforduló, háromfejű „sárkányról” lesz szó, akit persze csak ők hívnak sárkánynak. Annyit tud még róla, hogy az anyja boszorkány, a gonoszabbik fajtából, ezt el is mondta a varázslóknak.

Az emberek körbeérdeklődtek a faluban. Rémhír volt bőven, de a legérdekesebb egy három éves kisfiú volt, aki, mikor először látta meg az idegent, felkiáltott: Nézzétek, három feje van. Természetesen ezt az emberek a gyermeki fantáziának tudták be, nem úgy Vid, aki a gyermekkel elbeszélgetett, és érdekesnek tartotta a kisfiút.

Első tervük az volt, megkeresik az asszonyt és megpróbálják visszaváltoztatni, vagy követni, hátha elvezeti a sárkányhoz. De, az asszonyt nem találták, ezért maguk indultak a sárkány keresésére.  

Kaptak egy vezetőt, aki a Rába mentén vezette a csapatot. Későn vették észre, hogy a folyó menti lápban valami követi őket. A zomok volt, egy hatalmas, szárnyas kígyó, mely méretéhez képest nagy sebességgel rontott rájuk, gázcsóvát fújva közben feléjük. A csóvától többen is veszítettek egészségszintet, de szerencséjükre egyikük sem esett össze. A varázslók a pajzshordozók mögé tömörültek, míg a harcosok próbálták a sárkányt megsebezni. Nehéz volt a harc, Chrisagon fel is kiáltott, „ez legyőzhetetlen, meg kell ölni.”

Ráadásul Euphemios azt hajtogatta közben, hogy élve kell elfogni. Mindezek tetőzéseként egyikük (ha jól rémlik, Trebonius) úgy gondolta, hogy a majdnem összeérő pajzssorra rámond egy pókháló varázslatot, így az a zomokot lelassítja. A kivitelezés nem így történt, a pajzsok összeragadtak, így mikor a zomok nekik csapódott, az emberek dőltek több irányba, vagy engedték el használhatatlanná vált pajzsaikat.

Végül azért, több komoly sérülés árán sikerült a zomokot legyőzniük. Ebbe komoly szerepe volt Commodusnak, aki végigvágta a Zomokot, igaz a lény a kardját ki is szakította kezéből.  A kísérőjük meg is jegyezte, elismerően, ez egy kivételesen erős sárkány volt, nem is zomok, hanem annak az emberevő rokona.    

Rendeztél soraikat, és folytatták az útjukat be a gyepűbe. Kiértek egy tisztásra, ahol erős mágikus aurát éreztek. Egy szép nagy fából épült ház állt itt, körülötte istállók, karámok, körülöttük szelindekek és baromfik rohangáltak, odébb egy óriás furulyázott nagy nyugalomban egy birkanyáj közepén. A házból pedig, egy náluk két fejjel nagyobb, háromfejű férfi lépett ki, és indult az üdvözlésükre. Örült, hogy személyesen is találkozhat végre a varázslókkal, már gondolta hogy felkeresi őket, de annyi a munkája, hogy nem tudott időt szánni rá, mondta bemutatkozás közben, majd a varázslókat és bajtársaikat a házba invitálta.

Sok mindenről elbeszélgettek, mielőtt a tárgyra tértek volna. Megtudták, hogy a sárkány egy ideje itt él már. Ezért is próbált meg a helyi nemesek felé közeledni. Eddig szimpatikus is volt nekik a sárkány, de aztán vendéglátójuk folytatta a monológját, egyre inkább felhergelve magát.

Feldühítette, mikor Gotthárdra szerzetesek költöztek, és a nemesek a papok felé dörgölőztek. Megtudta, hogy Majk lánya alkalmas arra, hogy kihordja az utódját. Igaz, hogy belehalna a szülésbe, de mégis csak egy emberasszony. Viszont, Majk nem volt hajlandó feleségül hagyni Ezért a feleségét medvévé változtatta, nem volt nehéz ügy. A lányát is elhozta most magával, itt sírdogál a szomszéd szobában, de majd hozzászokik. A papokat meg elkergeti mindenképpen, ebben a segítségüket is kéri. Jelenleg farkasokat gyűjt és vadítja őket, majd a papokra fogja engedni a vadakat, ő meg lerombolja a monostort.

Varázslóink úgy köszöntek el tőle, hogy megbeszélik a javaslatát, és megpróbálják Majkot is jobb belátásra bírni a házasság ügyében, majd elköszöntek tőle.

Majkhoz visszafelé aztán kiötlötték a következőket:

Bár alapesetben a sárkánnyal nem lenne semmi bajuk, érezték benne a rosszindulatot az emberekkel szemben. Nem szeretnék, ha a működése rájuk és a rendre negatív fényt vetne, hiszen biztos hogy a varázslókat hibáztatnák, ha nekirontana a cisztercita rendháznak, amit ráadásul a király építtetett.

Közben Andrzejnek is eszébe jutott pár dolog a háromfejűekről, és biztos volt benne, hogy a sárkány gonosz, emberekkel szemben ellenséges. Ha megszületik az utódja, az a környékre katasztrófát jelentene, ráadásul anyja is egyértelműen gonosz teremtmény, az ördöggel is cimboráló boszorkány. Viszont, a legendák szerint a sárkány is, és az anyja is kővé tudja változtatni az embert. 

A szokásos, hosszas vita után a következő tervet eszelték ki. Rábeszélik Majkot, hogy ígérje hozzá a lányát a sárkányhoz, így együtt visszaindulnak, megtartani a kézfogót. Majk hoz bort, húst, stb. A borba Andrzej és Vid erős altatót kevernek, és azt itatják a sárkánnyal, míg el nem kábul, akkor aztán megölik. Persze, előtte még az asszonyt vissza kell változtatnia, így azt is meg kell találniuk. Még ez ment a legkönnyebben, ugyanis az asszony most már a közelben ólálkodott. Majk meggyőzése már nehezebbnek bizonyult, de végül ő is ráállt a dologra, mivel neki sem jutott jobb ötlet az eszébe.

Összegyűjtötték hát a hozomány egy részét, az ételt-italt, és visszaindultak a sárkány földjére. A lény nagyon örült annak, hogy Majk úrnak megjött a jobbik esze, majd egy mozdulatával visszaváltoztatta az asszonyt emberré, akit aztán ki is parancsolt a lányához a konyhába, készítsék el az ennivalókat. A varázslókat, pár kiemelt bajtársat és persze leendő apósát és sógorait persze beinvitálta a házba, a kíséret meg a ház előtt kezdett el „ünnepelni”. Persze ők végig szemmel tartották az óriást, és várták a jelet, hogy beszálljanak a harcba.

A sárkány nagyon nem akart berúgni, hiába tettek meg mindent ennek az érdekében. Matt énekelt, énekeltette a társaságot, mágiáját is bevetette annak érdekében, hogy a vendéglátójuk elérje a megfelelő szintet. Nagy sokára, mikor a sárkány feje lekókadt kissé, többen is úgy döntöttek, itt az idő.

Sajnos nem ez vot a jó pillanat, komoly harc kezdődött. Még az udvarról is kellett embereket behívni, de csak nagy csata, sűrűn repkedő varázslatok árán, sok sebesüléssel sikerült a sárkányt legyőzniük. Ez is csak akkor sikerült, mikor egyrészt a varázslókat sikerült annyira mentesíteni, hogy egy gyors haditanácsot követően egyszerre küldték a sárkányra a Ruha fogja, a Rabbilincs és a Tűzgolyóbis varázslatokat, másrészt a sárkány Mágikus hatalma is lecsökkent már annyira, hogy nem tudott érdemben védekezni ellenük.

Kint a ház előtt is komoly összecsapásra került sor az óriás és egy tucatnyi szelindek támadt a fegyveresekre, akinek a varázslók támogatása nélkül kellett boldogulniuk.

Viszont, a jutalom nem maradt el. A sárkányunk elég sok kincset összegyűjtött, amit becsületesen elosztott Majk és a conventus maga között. Még a sárkány fejeit is megkapták, amiket, Majkkal együtt írt levél kíséretében elküldtek a győri püspöknek és a vasvári ispánnak, megmutatva, szükség van rájuk a vidék rendjének biztosításában. 

Hazatértek, majd Donatus és Vid visszamentek titokban, és elrabolták azt a kisfiút, aki felismerte a sárkányt. Megvizsgálták, úgy vélték, rendelkezik az adománnyal. 

Végül három kép, egyiken Barbarossa Frigyes és kísérete, a másikon egy Árpád házi király (II. András) apródjával, a harmadikon egy őrségi, Árpád-kori templomtorony látható. Sajna háromfejű sárkányról csak gyík változatban találtam képet. 

195821_galeria_barbarossa_05.jpg

em102csssz03.jpg

img_4675.JPG

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://poganyko.blog.hu/api/trackback/id/tr847431728

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Burrito 2015.05.21. 13:35:59

Hónapok alatt csak sikerült végigolvasni a bejegyzéseket. Nagyon hangulatosnak és összeszedettnek találom a sztorit, és remélem, hogy lesz még folytatás!

Donatus a Jerbiton 2015.10.05. 15:19:07

@Burrito: Felraktam a folytatást, remélem ez is tetszeni fog. Sajnos továbbra is ritkán játszunk.
süti beállítások módosítása