Pogánykő

Egy Ars Magica conventus mindennapjai a XII. századi Magyarországon.

19. játékülés

2016.02.24. 15:46 Donatus a Jerbiton

Miközben a csapat Hugót keresi, addig Euphemios otthon vigyáz a házra. Még élvezi is, hogy egyedül ő van otthon a varázslók közül. Ráadásul megérkezett az a festő fiatalember, akivel nemrég találkozott, és meghívta a conventusba, hogy jó görög módra díszítse már ki a lakrészét.  

Öt napon át a szokásos mederben zajlott az élet, de azon a napon délután hatalmas vihar érte el a conventust. Az őr már kora délután szólt, mikor észrevette a nyugaton gyülekező fellegeket, hogy vihar jön. Persze ezzel az információval senki sem zavarta meg Euphemiost a műhelyében, így ő csak akkor eszmélt fel, mikor idő előtt besötétedett, és a szél betört a laboratóriuma, esőcseppekkel eláztatva az ablak előtti asztalkán levő felszereléseket.

Nem ez az első ilyen vihar itt, Euphemios ösztönösen, morogva felrakta a spalettákat az ablakhoz. Viszont, egy jó nagy szélroham után erős jég csapott le, és tette tönkre a környéken a szőlőt, gyümölcsöt, még lábon álló gabonát. 

Este, ebben az esős időben érkezett a hegyi úton, Szalónak felől egy varázsló és kísérője. A varázsló a Jerbiton házból való Salamonként mutatkozott be, kísérője Udo volt, akit valahol Bajorföldön vett magához. Természetesen azonnal a nagyterembe kísérte az egyik őr a vendéget, ahová hamar megérkezett Euphemios is kissé csodálkozva, mert nem jellemző, hogy egy idegen varázsló csak úgy felkeresi őket.

Salamon a Provenszál Tribunálé egy távoli conventusából, Bentalone-ból tart Novgorodba. Még Bajorföldön letért a kereskedelmi útról, amely a Duna mellett vezet, mert eldöntötte, hogy több conventusban is tiszteletét teszi. A Duna völgyében hallott Pogánykőről, gondolta felkeresi őket is. Aztán, a hírtelen jött viharban a lovaik megbokrosodtak, elszaladtak. Most pár napig szeretne megpihenni, és segítséget kérni a lovak felkutatásában. Ígérte, nem fog sok vizet kavarni, csak egy kis kamrát és meleg ételt kért magának és emberének, akinek persze jó az istálló is szállásként.  

Euphemios még örült is vendégének, aki kapott egy szobát, majd miután kicsit rendbe szedte magát, a varázslók tárgyalójában hosszú órákat beszélgettek kettesben. Másnap Salamon pihent, nézelődött a conventusban, és Euphemiossal beszélgetett, míg a várnagy több embert is elküldött megkeresni a lovaikat.

Harmadnap nap reggel, Salamon nem jelentkezett a reggelinél, ami egy idő után gyanús lett, főleg hogy emberét sem látták. A vendég varázsló szobája üres volt, senki sem találta a conventusban, viszont az őrök szerint azt nem hagyta el. Ekkor már szóltak Euphemiosnak is, aki pár emberrel a tornyot nézte végig. Az első gyanús dolog az lett, hogy Vid lakrészének az ajtaján ismét ott virított a fenyegető felirat, C monogrammal, majd a vis tároló felfeszített ajtaját vették észre, ahonnan nem csak visek, hanem a mérgező kehely is eltűnt.

Ahogy egyre izgatottabb szaladgálásba kezdtek a toronyban, az a kisfiú, akit Vid az Őrségből lopott el, és Donatus a tanítványának szánt, szólt, hogy látta a vendéget, amint hajnalban a pince felé mennek.  Ő éppen a konyhából osont vissza, ekkor látta az illetőt és társát, egy zsákkal a pince felé tartottak. Mivel az éjszakai őrszem előtt simán elmentek, így azt hitte, minden rendben van. A nagyteremben az őr váltig állította, hogy nem aludt el, a gyereket látta is kimenni, és visszajönni, - azt hitte a dolgát végzi - viszont a vendég varázsló nem járt a toronyban az éjjel, abban biztos.

Euphemiosék lementek a pincébe, ahol már látta, hogy Salamon Konstantinápolyba távozott.  

Euphemios nagyon felháborodott a Kóda ilyen szintű megszegésén, és azon, hogy Salamon így visszaélt a vendégszeretetével. Nagyjából ekkor ért haza Nyakorján, aki előresietett, míg Vid és Donatus másnapra volt várható. (Lassabban tudtak haladni, mert Vid ragaszkodott ahhoz, hogy a zombikkal egy tempóban haladjanak, Nyakorjánnak meg ugye van a Hétmérföldes csizmája.) Chrisagon és Trebonius még nem tartottak velük, be akarták várni Asszonyvár varázslóit.

Szóval, Nyakorján egy teljesen feldúlt Euphemiost talált otthon, aki még azt sem hagyta, hogy beszámoljon a turbával történtekről, hanem a kezébe nyomta pár hajszálát, és visszaküldte a szegény Mercerét Vidékhez. Ő át is adta a hajszálakat azzal, hogy valami történt a conventusban, amiért Euphemios nagyon feldúlt, és ezt a pár hajszálat küldi, és este jön… Vid azonnal fel is használta a fókuszt egy spontán varázslathoz, hogy beszéljen Euphemiossal, és feltette neki azt a kérdést, hogy „miért küldted el a hajszálaidat”?  De a varázslata nem sikerült, így a hajszálak megsemmisültek. Mikor este Euphemios ki akarva próbálni frissen megtanult Képmás varázslatát, nem tudott társaival kapcsolatot teremteni, azonnal sólyom alakba változva a társaság keresésére indult, pedig nem akarta a conventust varázsló nélkül hagyni.  

A többiek az út mentén táboroztak, még a szomszédos osztrák hercegségben, erős őrséggel. Miután a görög varázsló meghallotta, hogy Vid kezébe kerültek a hajszálai, csak fáradtan legyintett egyet, megelőzve minden magyarázkodást, majd elmesélte hogy élt vissza a vendégszeretetével a Jerbiton varázsló, aki valahol találkozott azzal az emberrel, akit Cornelius szállt meg, illetve meghallgatta a csapattal történteket.

Másnap visszaértek a conventusba, ahol Donatus kiderítette, hogy ugyanaz a renegát varázsló járt a várban, mint akivel összezördültek nemrég. Ez már érdekesebbé tette a Cornelius szálat, Vid el is gondolkozott azon, hogy erősíti meg a műhelyét, és persze saját védelmét is. És persze ő, mint a visek őrzője, külön a lelkére vette a visek eltűnését, amiért Euphemiost tette felelőssé.

Mivel a náluk járt, Salamon néven bemutatkozó varázsló tagja Hermész rendjének, démonimádó, ráadásul meglopta őket, a Kóda egyértelmű, le kell vadászniuk. Nem is gondoltak semmilyen belegyezésre, engedélykérésre a Tribunálétól, gondolták, majd ráérnek őket is tájékoztatni. Így minden dicsőség az övék, és tovább erősítik a helyüket a Rendben. Csak annyi ideig maradtak, míg összekészültek, másnap reggelig pihentek egy kicsit, majd kísérőikkel Konstantinápolyba mentek. Most sem mentek kevesen, Euphemios és Vid vitték a pajzshordozójukat, Nyakorján Andrzejt és Ordát – aki, mivel nem volt pénze a lovagi címhez, még mindig fegyverhordozó – ment Szikra, Forcos, és Donatussal Matt.

Megérkezve Konstantinápolyba, a városi ház pincéjében lyukadtak ki. Itt újabb meglepetés várta őket, Euphemios felesége, akiről nem is tudták, hogy létezik. A varázslók végig abban a hitben voltak, hogy Euphemios az elhunyt Agrippa palotájában helyezte el a térkövet, most megtudták, hogy nem túl szép, de annál gazdagabb felesége városi háza lett a bizánci központjuk. 

Az asszony természetesen igazi görög háziasszonyként fogadta őket, ellátva újabb reggelivel a társaságot. Találkozott Salamonnal, természetesen, hiszen a térkövön keresztül érkezett. Kedves és udvarias volt, barbár latin létére. Természetesen az Euphemios által írt, 5 solidus értékű váltót is beváltotta neki. Majd megköszönve a reggelit, szolgájával együtt távoztak. 

Ezt, a márkányi összeget már elég rezignáltan fogadták, most már azon járt az agyuk, hogyan tudják megtalálni őket egy ekkora városban, ahol két nap előnyük van. Míg a többiek vitatkoztak, Nyakorján úgy gondolta, kimegy az utcára kérdezősködni, mert egy latin és egy vöröshajú férfi biztos feltűnőek a város utcáin. El is indult, majd mikor két sarokkal odébb kutyafejű tatárokat látott apró, szőrös lovaikon, majd selyembe öltözött, sárga bőrű, ferdeszemű embereket, koromfekete núbiaiakat akik elefántot és zsiráfot kísértek, végül találkozott két fej nélküli emberrel János pap országából, úgy döntött, üldözöttjeik nem is rínak ki annyira a tömegből, ezért visszafordult.  

Úgy döntöttek, felkeresik Agrippa fiait, hátha azok közül tud valaki segíteni. Az egyikük otthon volt, és rögtön segített. Jónak tartotta Nyakorján ötletét, de a saját embereit küldte az utcára érdeklődni az utcagyerekektől, koldusoktól. Felkereste alvilági kapcsolatait, akik figyelni kezdték az ismert démonimádó családok palotáit, házait, a varázslókat meg várakozásra intette.

Ők természetesen nem tudtak nyugton maradni, hanem másnap reggel elindultak, hogy felkeressék Györgyöt, azt a papot, aki segített nekik kijutni Konstantinápolyból az előző alkalommal. Meglepetésükre nem csak vele találkoztak, örömmel vették tudomásul, hogy Mihály apát is túlélte a bukott angyalokkal való találkozást. Elmondták neki, hogy egy démonimádó varázslót üldöznek, aki valahol a félmilliós nagyvárosban van.

Megint csak segítséget kaptak az öreg apáttól, aki elmesélte nekik nem csak kalandos menekülését, hanem azt, az egyenlőre titokban tartott hírt, hogy előző este valaki ellopta Szent Hüphaisztosz botját, ami egyike a város szent ereklyéinek.  Ő mindenesetre úgy véli, lehet összefüggés Salamon ideérkezése és az ereklye eltűnése között.

Mikor varázslóink rákérdeztek, ki is volt ez a szent, csak egy szokásos, ortodox történetet hallottak arról az erényekkel megáldott férfiúról, aki életét áldozva védte a várost a gonosztól, még az idők hajnalán.

Euphemiost nagyon érdekelte, miért lophatta el azt a botot Salamon, így kikönyörgött Mihály apáttól egy ajánlást a császári könyvtárba, majd mivel úgysem volt jobb dolguk, el is mentek a palota oldalában elhelyezkedő hatalmas épületegyütteshez. A könyvtárba nem ment be mindenki, Euphemios és Vid voltak, akik bemerészkedtek.

Ki is fogtak egy eléggé mogorva, ellenséges szerzetest, aki azt a részt felügyelte, ahol dolguk volt. A könyvtáros hívott két őrt, majd elkísérte ahhoz a kis épülethez a társaságot, ahol ezeket a tekercseket tartották. Egy könyvet, és egy régi fóliánst vett elő a könyvtáros, majd árgus szemmel figyelte, mit művelnek a varázslók.

A könyv a szentek életéről szólt, ez leírta, hogy az első Viktor pápa uralkodása idején, Szent Hüphaisztosz, a sivatagban élt. Mikor meghallotta hogy a városban a gonosz pusztít, otthagyta szeretett nyáját és az árva gyermekeket, majd a szentlélektől megszállva elrepült Bizánc városába, és itt legyőzte azt a démont, melyet a gonosz császár hívott, hogy uralkodjék a nevében.

A fóliáns ennél árnyaltabban fogalmazott, ráadásul ennek elolvasásához varázslatot kellett használniuk, mivel azt Merkúr rendjének egy tagja írta. Eszerint, Hüphaisztosz egy szodomita varázsló volt, akit üldöztek ellenségei. Büzantion városába érkezett, ahol Septimus Severus pusztítását követően nagy volt a káosz, és egy démonherceg terrorizálta a városlakókat. Hüphaisztosz botja segítségével az Akropoliszon bebörtönözte a démont, de az annyi erőt szívott ki belőle, hogy hamarosan meghalt. Botja azóta szent ereklye a keresztények szemében.

Mivel a szerzetes ellenséges volt velük szemben, a polcokra egy késleltetett Korhadt fa átka varázslatot mondtak, (Vidnek erényeiből kifolyólag nem kell sem mutogatnia, sem beszélnie varázslás közben) majd elhagyták a könyvtárat.

Egy tavernába ültek be, megbeszélve a dolgokat és jóízűen megebédeltek. Biztosak voltak benne, hogy Salamon a rég elűzött démont akarja kiszabadítani, ehhez társult Cornelius is. Mivel másnap este lesz telihold, így az időpont is tökéletes. Euphemios tudta, hol áll a régi Akropolisz, melynek a tetején most egy ortodox templom áll, így útnak indultak, hogy felmérjék a terepet.

Konstantinápoly Akropolisza már rég elvesztette a jelentőségét, szűk utcák, régi házak összevisszasága kapaszkodik fel a domb tetejéig, ahol egy közepes méretű templom kupolája emelkedik ki közülük. Ezeket a szűk, kihalt utcákat rótták, mikor támadás érte őket, két irányból is helyi csőcselék ütött rajtuk. A mögöttük jövők egy részét a szűk utcán Vid egy pókhálóval csapdába ejtette majd elaltatta és rájuk eresztette az átalakuló Forcost. Euphemios is pókhálóval próbálta visszatartani a támadókat, de valahonnan Salamon is rájuk támadt, és lerombolta Vid Parma Magicáját. Még ellőttek egy rettegés varázslatot, majd betörve az egyik ház kapuját, arrafelé próbáltak menekülni. Szikra és Andrzej a ház tetejéről íjjal lőtték a támadókat, akik túl sokan voltak, Andrzej meglátása szerint. Nyakorján és Orda voltak a hátvédek, ők közelharcba is bonyolódtak, mindketten meg is sérültek. Ráadásul senki sem tudta, hol lehet Salamon. Végül, sikerült a házakon, kerteken keresztül lerázni a támadóikat, és elmenekülni.

A támadás mindenesetre megerősítette bennük azt, hogy Salamon az Akropoliszon tervez valamit. Úgy döntöttek, nem szólnak a Konstantinápolyban székelő conventusnak, főleg azért, mert Euphemios nem éppen jó szívvel vált el tőlük akkoriban. Inkább üzennek Pogánykőbe, hogy ha Chrisagon és Terbonius visszaértek, igyekezzenek utánuk, majd hazamentek Euphemios feleségének a házába.

Végül a képek, egy a bizánci öltözködésről, egy pedig Mihály apátról. 

bizanci_oltozet.jpg

f20e4c95ddb1f137469727fa3df1af3a.jpg

 

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://poganyko.blog.hu/api/trackback/id/tr98416240

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Creo 2016.02.25. 20:26:16

Na végre!
Már nagyon vártam!
Abba ne hagyd!