Pogánykő

Egy Ars Magica conventus mindennapjai a XII. századi Magyarországon.

26. játékülés

2019.09.11. 13:31 Donatus a Jerbiton

1203-ban, csak tavaszra ér el hozzájuk az a hír, hogy a keresztesek Velence utasítására előző év novemberében elfoglalták a magyaroktól Zára városát, amiért a pápa ki is átkozta őket. Valószínűleg ezért – mivel a keresztesek között az ördög most már szabadon garázdálkodott – nyár elején, a Jeruzsálem visszafoglalására indult sereg Konstantinápoly ostromába kezdett, amit július 17-én el is foglalt. Kiszabadult a fogságából a megvakított Izsák császár, aki a feleségével (az elhunyt magyar Béla király lánya) Margit bazilisszával visszaköltözött a palotába, és a fiával, Alexiosszal együtt társcsászárként uralkodott.    

A conventus erről sokáig semmit sem tudott, mert - bár régóta tervezték - a velük összeköttetésben levő városokkal, Konstantinápollyal, Esztergommal és Velencével még nem volt folyamatos kapcsolatuk.

Euphemios ezen változtatni akart, a conventusnak szerinte túl fontos Konstantinápoly, ezért varázstárgy készítésébe kezdett. Egy olyan írópultot tervezett, amelyre ha valaki ráír, azt a másik városban is látják, míg azt le nem törlik bármelyik oldalon.  

1204-ben januárban meghalt Izsák császár, februárban a fia. Gyilkosuk, V. Alexiosz az új császár latinellenes volt, ezért a keresztesek ismét ostrom alá vették a várost, amit április 13-án ismét elfoglaltak és módszeresen kifosztottak.

Margit a tróntermében, teljes császárnéi díszben várta a palotába érkező latin vezéreket, majd gyorsan hozzá is ment Bonifác monferratti grófhoz. A gróf nem lett ezzel a lépéssel Konstantinápoly ura, viszont megalapította a Thesszalonikéi Királyságot, melynek az uralkodói lettek.

 A conventusban is változások történtek.

Euphemios, miután tavaszra elkészült a varázstárgy prototípusával, éppen időben ért a városba, hogy megakadályozza a háza kifosztását. Ott megtudta, hogy idős mestere, akivel ugyancsak rossz volt a kapcsolata, meghalt. Mivel tavasszal tanonca, Yata sikeres vizsgát tett, úgy döntött, hogy neki adja a műhelyét, aki így a conventus teljes jogú tagja lett, majd hazatért Konstantinápolyba, ahová mindig is visszavágyott. Még felesége jelenlétét is képes volt elviselni.

Nyakorján is egyre ritkábban bukkant fel Pogánykőben, viszont egy kora nyári napon megjelent egy fiatal Verditius varázsló, Dimitrij, akit ő küldött, és kérte a felvételét a conventusba.

A varázslók hosszas megfontolás után (tehát a vacsora utáni gyűlés tízedik percében) úgy döntöttek, nem árt, ha egy varázstárgyakat készítő társuk is van, így beleegyeztek abba, hogy maradhat. Mivel a lakótoronyban már nem volt hely, Dimitrij a kis, háromszintes őrtoronyban kapott két szintet, egyikben éppen elfért egy hálókamra, míg a másik szinten egy nagyobb műhelyt tudott berendezni magának. Hogy megkönnyítsék a mindennapjait, a lakótorony és a kis őrtorony között építettek egy zárt hidat.

Chrisagon meg is jegyezte, nyugodtabban alszik azzal a tudattal, hogy a Verditius külön épületben kísérletezget, nekik elég az, hogy Vid bármikor rájuk robbanthatja a tetőt.

Csak pár hetet tölthettek együtt a varázslók, majd a két fiatal varázslót hátrahagyva elmentek a Tribuáliumra, Coerisbe. Itt egyrészt a konstantinápolyi helyzet, másrészt a bosnyák Kulin bánnak a katolikus egyházzal történő kiegyezése volt a fő téma. Coeris nagyon is komoly hasznot húzott abból, hogy jórészt bogumilok lakták a környékét.

Két napja voltak távol a varázslók, mikor megérkezett szokásos körútjáról Matt, az öreg dalnok. Mivel Veszprémen járt, Szombathely felől jött. Ősz óta nem volt a conventusban. Yatát ismerte, de Dimitrijjel akkor találkozott először az öreg dalnok, aki nem mellesleg a conventus hírszerzéséért is felel Donatussal együtt.

Este elmesélte a két fiatal varázslónak, hogy Szombathelyen furcsa dolgok történnek mostanában. A városban feszültebbek az emberek, volt hogy a Perint vize vérszínű és szagú volt. A tehenek teje elapadt, a tyúkok záptojást tojtak. Éjszakánként a városon kívülről furcsa hangokat hallani, a nyugati romok irányából villámlás, és furcsa fények láthatóak. Ezt ő is tapasztalta, jött is, hogy szóljon a conventusnak, bár ő megvárná míg egy izagi varázsló is visszaérkezik.    

Az ifjú varázslókban buzgott a tettvágy. Most hogy az öregek elmentek, gondolták körbenéznek ők Szombathelyen. Indokuk is van, a szombathelyi vis lelőhely biztonsága.

Hogy a két fiatal ne kettesben menjen, velük tartott Andrzej, a várnagy még egy katonát adott melléjük, így indultak meg reggel négyesben Szombathelyre, gyalog. Az útjuk fél napos lett volna, de már a pár mérföldre levő Szerdahelyen megálltak a környék papja által üzemeltetett kocsmában, majd később egy félúton lévő kis ivóban is, így csak este, és meglehetősen kapatos állapotban értek Szombathelyre.

A várostól nem messze, a nap is mattabb volt, mintha valamilyen vékony hártyát tartottak volna eléje. Hiába volt nyár eleje, a fű száraz volt, a fák is betegesnek tűntek fák, levelük egy részét is elhullatták. Beérve a városba, a hangok élesebbek voltak, az emberek feszültek. Sok házból veszekedés, sírás zaja hallatszott ki. Az állatok is bizalmatlanok, vadak voltak. Macskák, kutyák verekedtek az úton, a gúnárok még Yatával szemben is támadók voltak, pedig ő is Björnaer házának volt a tagja. Fáradtak (és kapatosak) voltak, útközben eldöntötték, amint megérkeznek, keresnek szállást, és pihennek, másnap majd körbenéznek alaposan.

Beértek a település központjába, egy kis térre, amit földből, fából készült házak, a vár, a templom, és a püspöki lakótorony szegélyezett. Itt a két varázsló – elfeledkezve fáradtságáról - bevágódott az első csapszékbe, a katonát elküldték, keressen nekik szállást.

A csapszékben kockázás közben megtudták, a várnagy úgy gondolta, hogy egy boszorkány felkötésével teszi emlékezetessé a közelgő Pünkösdöt. Azt az öregasszonyt, akinek a fekete tyúkja kukorékolt, tűzpróbának vetik alá, ha bűnös, pár hét múlva, Pünkösd hétfőjén kivégzik. Az engedélyük megvan a tűzpróbára, hamar ideért Vasvárról a futár. Gyűlik is a nép a környékről, mert másnap lesz a tűzpróba.

Azt is megtudták a varázslók, hogy pár hónapja új várnagy érkezett váratlanul, Gyula úr. A város papja is hosszú ideje beteg, zarándoklatra is ment Rómába. Helyette egy szerzetes jött, Róbert testvér, akinek még kevesen látták az arcát, mindig a csuhája mögé rejtőzködik, a miséken meg persze az oltár felé fordulva miséz, áldozáskor meg már rajta van a csuklya. Eleinte ezt furcsállták, de kicsit furcsán is beszél, biztos feléjük ez a szokás. A misék, temetések is rövidek, gyorsak, mintha sietne valahová. Nem ismerik a helybeliek, de az új várnaggyal, Miklóssal nagyon jóban van, állandóan a várban tartózkodik.   

A hangokkal, fénnyel kapcsolatban az emberek össze-vissza beszéltek mindent. Pár napja kezdődött, a katonák nappal ellenőrizték a romos területet, nem találtak semmi gyanúsat. Persze volt olyan, aki éjjel ment oda, de az mindenfélét összehordott, páncélos lovagokról, meztelen harcosokról, halottakról, akik élnek. Róbert testvér is kiment, hangosan megszentelte a területet, hogy a bolyongó lelkeket elűzze, de nem járt sikerrel, a jelenségek azóta is megvannak, inkább nem megy oda senki éjszaka. 

Érdeklődtek a varázslók a boszorkány felől is, persze egy öregasszony volt, aki egyedül lakott. Több tanú is volt a bűnösségére, kinek a tehene apadt el, kinek a rokona halt meg, miután meglátogatta. Pedig rendes asszonynak tűnt, sokat járt misére, még az előző pap idejében. Ezzel a mostanival nem olyan jó a kapcsolata, de vasárnaponként így is mindig ott állt a templomban. 

A katona közben talált szállást, egy, a város szélén lévő, Perint parti házban, nem messze a vártól, egy özvegyasszonynál. Az asszony kivonult a kamrába aludni, a varázslóké lett a háza, amiben persze egy szoba volt, semmi más. Andrzej egy idő után kisebb fenyegetésekkel, de eltávolította a varázslókat a kocsmából. 

Éjjel persze meghallották a hangokat, kinézve láttál fényeket a várostól nyugatra, elindultak körbenézni. Elkerülték az embereket, átkeltek a Perinten, majd a volt amfiteátrum irányába mentek. Innen jöttek a hangok és a fényvillanások is itt látszott a legerősebbnek.

Az amfiteátrum romjai között bujkálva észrevettek három alakot, a porond közepén. Mindhárom máshogy nézett ki, volt amelyiknél szigony és háló volt, félmeztelen, de a bal vállán vállvért, a másik kettő félvértes volt, hatalmas pajzsal és rövid karddal, sisakkal. Ők hangoskodtak, kissé furcsa latinnal beszélve kihívásokat intézek a semmibe. Néha a nézőtéren feltűntek alakok, majd el is tűntek, de a három gladiátor ott maradt.

A fiatalok visszahúzódtak, nem akartak a porondra lépni, nem tudván, mi fog történni velük. Inkább visszatértek a szállásukra, miközben tanakodtak, mi történt. Abban hamar egyetértettek, hogy valami szellemekkel találkoztak, csak azt nem tudták, kik voltak ezek a szellemek.

Bár, Yata tudta, hogy itt valamikor egy nagy római város állt, feltételezte, hogy az emberek is ott éltek, meg a három „katona” is.

Másnap aztán, indultak a vár előtti térre a többiekkel, megnézni a tűzpróbát.     

A téren sokan voltak, a környék népe is bejött a látványosságra. Voltak, akik sajnálták az öregasszonyt, de többen mondták rá hogy boszorkány. A hangulat továbbra is nyomott volt, nem az a vidám vásári, ami egy ilyen eseménynél általában szokott. Az emberek vagy néma csöndben meredtek maguk elé, vagy vitatkoztak egymással, még ökölharc is volt már a legelején. Már ott volt a kovács, izzó parázzsal egy tálban, benne a vasdarab, mellette a gyolcs.

Megkondították a templom harangját, majd a várból kivonult a várnagy, akin látszott, hogy katona volt, a pap, megint csak csuklyával a fején, valamint az őrök által vezetett öregasszony.

A varázslók hátrébb álltak, egy csapszéknél, egy asztalra álltak fel, hogy jól lássanak. Még megtették azt, hogy egy kis szelet támasztottak, amivel a szerzetes fejéről lefújták a csuklyát. Ciszterci szerzetes volt a ruházata alapján, de nekik nem ismerős.

A pap imádkozott a térdelő néppel együtt, kérve Istent, hogy mutassa meg az igazat, majd litániát mondtak, ezután kezdődött maga a próba. 

Mindenki elnémult, csak a pap morgott tovább latinul, halkan imádkozva. A kovács az izzó fémmel odalépett az asszonyhoz, a katonák megragadták a kezét hogy szétnyissák, az sikoltott egyet, mire a kovács elevenen megnyúzatott egy pillanat alatt.

Durva látvány volt, egy szempillantás alatt a félmeztelen kovács bőre ott hevert a földön, és a teste szép lassan eldőlt-elfolyt.

A téren nagy zűrzavar támadt, az asszonyok sikítottak, sokan elhányták magukat, a katonák közül is.  Andrzej látta, mikor a sikoly előtt a szerzetes tett egy - szerinte furcsa - mozdulatot. Ezzel szemben a várnagy hűvös maradt, a pap láthatóan megrettenve nézte az öregasszonyt, aki csak nézett maga elé.

A várnagy utasítására az öregasszony száját betömték, visszavitték a várba, miközben a pap sűrűn szórta rá a szentelt vizet. Visszamentek a várba a várnéppel együtt, a két varázsló meg úgy döntött, visszasiet a conventusba, és hívja haza az öregeket.

A varázslók gyorsan elhagyták a teret, a katonát elküldték az szállásukra a holmijukért, majd kisebb tömeggel együtt, és elindultak hazafelé, hogy értesítsék a varázslókat, jöjjenek vissza, mert ehhez a feladathoz ketten kevesek lesznek.

Végül ismét képek, egy román kori templom kívülről és belülről. Akár így is kinézhetett a szombathelyi.

szombathelyi_templom2.jpg

szombathelyi_templom.jpg

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://poganyko.blog.hu/api/trackback/id/tr2015066024

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.