Pogánykő

Ott hagytuk abba, hogy eltűntek a támadók, és maga Cornelius üzent Vidnek. Felmérték a károkat, elkezdték a helyrehozatalát, a halottakat eltemették, megerősített őrség volt heteken keresztül. A varázslók is jobban figyeltek mindenre, de nem történt újabb támadás. Próbálták követni a nyomokat, melyek nem meglepő módon a gyepű felé tartottak, de a hajnali eső ezt elmosta, mágiával meg semmi érdemlegest nem sikerült találniuk. Vid megkísérelte megidézni Cornelius-t, de nem járt eredménnyel, ami azért elgondolkodtatta, majd azon kezdte törni a fejét, milyen óvintézkedéseket tegyen. 

A conventusnak egyre több a kapcsolata a szomszédos templomosokkal, ideje hogy pár mondatot írjak róluk, és Léka váráról is.

Régen volt a játék, de valahogy sosem volt időm leírni, mi történt. Ha valamit kihagytam, vagy nem jól emlékszem, majd szólnak a többiek. 

1185-öt írunk. Az év a conventusban egy kisebb botránnyal kezdődött, mely sok várbéli asszonynak és lánynak adott elégtételt. Tavasszal egy idős házaspár állított be, akik a szalónaki vár várnépébe tartoztak. Egy újszülött csecsemővel jöttek a conventushoz, Don Boscót keresve. Nemsokára a pap hívatta magához Antoinet, aki elismerte, hogy a gyermeknek ő az apja. Az anya a szülésbe belehalt, a kedves bajtárs hallani sem akart a gyermekről, de a pap és Chrisagon erélyes fellépésére végül magához vette a kislányt, majd egy kisgyermekes anyára bízta a nevelését a conventusban.

725 éve volt Kőszeg első jelentős ostroma, valamint, augusztusban tartották meg a városban az Ostromnapok nevű rendezvénysorozatot, mely az 1532-es városostromra emlékezik. Ehhez a két eseményhez kapcsolódóan gondoltam összegyűjtöm mit lehet tudni a conventushoz legközelebb eső város ostromairól, hadtörténetéről.

Rövid játék volt, 10-re beszéltük meg a kezdést, dél lett belőle, ráadásul Nyakorján játékosának elég hamar el kellett mennie, Treboniusé meg itt sem volt. Legalább Chrisagon játékosának megcsináltuk a fejlődését és kidolgoztuk egy varázslatát, lásd később.

Még mindig 1184. évet írjuk. Miután a varázslók hazaértek Bizáncból, és megfejtették, mitől is rettegnek a conventus lakói, minden visszazökkent a régi kerékvágásba. A conventusban élők megnyugodtak, hiszen a varázslók és Don Bosco elűzték a démoni lényt, aki megszállta azt a szerencsétlen kőművest, így újra biztonságban érezhették magukat. Az utazásról hazatérő bajtársak, csatlósok egy ideig még központban álltak, hiszen a kalandjaik mesélése még a szerdahelyi, kőszegi, szalónaki ivókban is megtöltötte kupáikat.