725 éve volt Kőszeg első jelentős ostroma, valamint, augusztusban tartották meg a városban az Ostromnapok nevű rendezvénysorozatot, mely az 1532-es városostromra emlékezik. Ehhez a két eseményhez kapcsolódóan gondoltam összegyűjtöm mit lehet tudni a conventushoz legközelebb eső város ostromairól, hadtörténetéről.
Mint a blog legelején írtam, Kőszeg várai régóta állnak. 802-ban a közelében győzték le Nagy Károly seregeit az avarok. A következő évben már az avarok vesztettek csatát úgy, hogy mint azt Einhard az egykori krónikás írja: "emberi lakásnak még nyoma sem maradt". E leírásban már Kőszeg vára is szerepel "castellum Guntionis" néven.
A kora Árpádkorban, a conventus alapításának az idején két vár is volt, az alsó, amely a mai elővár helyn állt, egy kb. 45 méter átmérőjű, kerek kővár, melynek Gyöngyös lehetett a neve, és a felsővár, a mai Óház, az akkori Kőszeg. Mivel Kőszeg német neve Güns, valószínűbb, hogy a latin Guntiunis név is az alsó várat illeti, így az lehet a régebbi. Az sem tudni, kik lehettek akkoriban a környék urai, magán, vagy királyi vár volt-e, és mikor épültek pontosan a várak. Város nem volt még, csak kiszolgáló település lehetett. Mint Magyarországon mindenütt, itt is a tatárjárás adta meg a kezdő lökést a várak fejlődéséhez.
A tatárjáráskor Szombathelyt a tatárok bevették, valószínű voltak összecsapások Kőszeg környékén is. Ekkor az osztrák herceg tartotta megszállva a várost a vármegyével együtt, amit IV. Béla szerzett vissza rögtön a tatárjárás utáni években. A felsővárat az Osli Herbord vezette királyi sereg 1242 őszén foglalta vissza. „Kedves emberei és hívei ajánlásra méltó csapatával vette vissza, miközben övéiből tízen halálos sebet kaptak" – fogalmaz a királyi oklevél. Utána épült meg a mai városi, négysaroktornyos vár, és a várost körülvevő kőfal, telepedtek meg a minoriták és építettek kolostort.
Mivel a vár a város északnyugati sarkában álló megerősített része, un. városi vár, mikor ostromról beszélünk, az nem a vár, hanem az egész város ostromát jelenti. A vár a kor európai színvonalán állt, a Kőszegi Iván által építtetett északi palotának fűthető lakószobája és reprezentatív fogadóterme volt, ma is látható udvari homlokzata az országban egyedülálló.
A város első ostroma 1271-ben történt, mikor V. István ostrommal vette be, ugyanis a Kőszegiek Ottokár cseh király pártjára álltak és neki 1270-ben átadták a települést. A várost a Kőszegiek hamarosan visszakapták, de 1285-ben IV. Lászlónak kellett erővel elfoglalnia az ellene lázadó Kőszegi Ivántól, akivel később kibékült, így a települést a család megtarthatta.
A városnak két nagyívű, jelentős ostroma volt. Az elsőt 1289-ben élte át a város, mikor a város ura, Kőszegi Iván testvéreivel, Henrikkel, Péterrel és Miklóssal együtt addig garázdálkodtak, míg I. Albert osztrák herceg 1289-ben tizenötezer emberével megostromolta Kőszeget.
Az ostrom 1289. évi ostrom szeptember 29-től november 1-ig, 33 napon keresztül zajlott. A város 11 napig tartotta magát, a védők annak eleste után a várban továbbra is kitartottak, azt csak november 1-én, szabad elvonulás feltételével adták fel. Az Ottokár Horneck-féle Stájer rímes krónika mély vízesárkokról, falakról, védművekről (nyilván tornyokról) számol be a város ("stat") és a vár ("hus") körül egyaránt. A tudósítás pártalanul részletes. Megtudjuk belőle, hogy az ostrom során a korabeli haditechnika minden korszerű vívmányát bevetették. Akna ásásával is megpróbálkoztak, de a mély vizesárok miatt annak lehetetlenségét belátták. Ostromtornyot is igyekeztek a vízesárkon keresztül a falhoz jutatni, de a védők felgyújtották azt, a németek úszva menekültek ki belőle. Faltörő kossal is próbálkoztak az árkon keresztül, de a védők vesszőből font pajzsot eresztettek a fal elé. A hajítógépek működésének nyomai, a kőgolyók az ásatások során is előkerültek.
Míg az ostrom zajlott, Kőszegi Iván fegyvereseivel a falakon kívül, az ostromlókat zaklatta. Előfordult hogy 500 osztrák katonát fogott el, akiket megcsonkított és így küldött vissza a táborukba. Mikor a várost elfoglalták, Kőszegi Iván pedig visszavonult, magára hagyva a védőket.
Ebben az ostromban pusztult el a minorita templom és a kolostor is. A várost 1291-ben a Hainburgi szerződéssel III. András visszaszerezte, és a szerződésnek megfelelően lerombolta a felsővárat. (Már akkor is értett a magyar a kiskapuk kihasználásához, mert az alsóvár megmaradt)
1319-ben Károly Róbert foglalta el a várost, majd 1323-ban Károly Róbert parancsára Köcski Sándor és Kanizsai Lőrinc ismét ostrommal vették el Kőszegi Andrástól, ekkor már végleg.
Kőszeget hamarosan a Garaiak kapták meg, akiktől, mikor Zsigmond király másnak adta, csak ostrommal lehetett elvenni.
1445-ben III. Frigyes német-római császár rövid ostrom után elfoglalta Kőszeget, és 80 polgárt kihallgatás és ítélet nélkül felakasztott. (Mikor az előző években a kőszegi polgárok lerohanták Sopront, ott kegyetlenkedtek, ezt bosszulta meg a császár) Utána viszont Kőszegnek adományozta a ma is használt városcímert.
1482-ben Frigyestől Mátyás király sereggel foglalta vissza Kőszeget, és fiának Korvin Jánosnak adományozta. (A jelenlegi plébániaépület homlokzatán látható Mátyás cseh királyi címere, ami arra utal, hogy a ház az övé volt)
A legjelentősebb és legismertebb ostrom 1532-ben zajlott le. Olyannyira híres volt, hogy XVI. Lajos francia király, mikor fogadott egy magyar nemest, Kőszegről kérdezte. Mive az illető nem tudott válaszolni, megkérdezte tőle, miért utazgat Európában, mikor saját országát sem ismeri.
Visszatérve, Szulejmán török szultán 1929 után újabb hadjáratot indított Bécs ellen. Most nem a pár éve lerabolt, hagyományos Duna-menti hadiúton haladt, hanem a Dráva mentén, majd északnak fordult át a Dunántúlon. Így érkezett mintegy 60 000 fegyveresével Kőszeg városa alá, amit 28 könnyűlovas, 10 nehézlovas, kb. 100 polgárőr és vagy 700 bemenekült jobbágy védett. A város ostroma augusztus 10-én kezdődött meg, melyről két egykori krónikás is beszámolt. A török 25 napig sikertelenül ostromolták a várost, pedig alagutat ástak és falszakaszt robbantottak be, majd feltöltötték a vizes árkot és ostromtornyot építettek. Mikor a török táborban már lázadtak a janicsárok, Ibrahim nagyvezír "csak hódolatot és békét keresett a várkapitánynál az udvarral szemben, és béke lett". Az történt ugyanis, hogy a nagyvezír kérésére Jurisics beleegyezett abba, hogy a város tornyaira nyolc török zászlót a magyarok kitűznek. Ez megtörtént, a török pedig Stájerországon keresztül hazaindult. Közben a 120 km-re levő Bécs alatt százezres keresztény sereg várakozott tétlenül.
Ferdinánd e vitézi tettéért Jurisics Miklóst Kőszeg bárójává nevezte ki, és a várat is nekiadományozta, a városnak pedig jutalomul a vörös pecsétviasz használatát engedélyezte. A város vezetősége a XVIII. században úgy határozott, hogy a sikeres megmenekülés emlékére mindennap tizenegy órakor is harangoznak, mely hagyományt a város ma is megtartja.
1605-ben Bocskai István vezérének Németh Gergelynek felszólítására a város polgárai a kapukat megnyitották, a császáriak azonban kilenc hét múlva visszafoglalták Kőszeget.
1620 őszén Bethlen Gábor serege foglalta el, majd amikor a császári csapatok 1621-ben visszavették, Hörmann Mihály várnagyot árulás vádjával kivégezték. (A mai Hörmann forrás környékén a menekülő várnagyot elevenen megnyúzták, vagy karóba húzták)
Az ostrom során leégett a város, a lakosok házai szinte lakhatatlanná váltak és az emberek az éhhalállal küszködtek.
Utoljára 1945. március 29-ét említhetném meg, mikor az oroszok elfoglalták a várost. Komoly összecsapás nem volt, de két barokk polgárház megsemmisült. Egyébként a szövetségesek egyszer bombázták a várost, pontosabban a várostól keletre elhelyezkedő katonai tábort. A helyi legenda szerint a bombázóraj parancsnoka magyar származású volt és Kőszegről származott el/itt tanult, ezért a városon kívül oldotta ki a bombákat.
Szóval, legalább 14 ostrom 800 év alatt, nem volt unalmas élete az itt lakóknak.
Végére szokás szerint képek, egy ostromtorony és egy trebuchet munka közben, illetve a városfal XVI. századi alaprajza. (A XIII. században is csak pár toronnyal volt kevesebb)
