1208-ban, a Denáriánusok felbukkanása után, a conventus urai jobban figyeltek a környékre. Abdul beköltözött Vid helyére, hamar beilleszkedett a varázslók közé. Bajtársait, Azimot a párducembert, illetve - mivel Katarina és Izabella személyében úgyis kevés boszorkány él a várban, - az ír Morgenát hozta magával.
Abdul a műhelyében dolgozott, Azim jó bajtárshoz híven, a napot lopta, illetve kísérte Azimot ha valami dolga volt. Morgena nem maradt sokáig a fenekén, átvette Matt titkosszolgálati feladatait, és elkezdte jegyzetei alapján feltérképezni az informátoraikat, felvenni velük a kapcsolatot. Míg Matt jokulátorként rótta a királyság útjait, Morgena a zarándokutakat járta, illetve a régi római fürdőket kereste fel betegségére hivatkozva.
A Denáriánusok nem bukkantak fel, hamar napirendre tért a környék a vérengzést követően, és nyár elején Újvárból hamarosan megérkezett családjával Héder nembeli Henrik, a Héderek egyik sokadszülött fia, mint Kőszeg várának új ura. Udvarias volt, bemutatkozó látogatást tett a tudós embereknél, meg is invitálta Commodus urat és barátait magához, akik bőkezű ajándékkal látogatták meg, többek között egy lószoborral, melyet Trebonius korábban megbűvölt, hogy lásson és halljon vele, ha a szükség úgy hozza.
1210 nyarának közepe volt, már túl Péterpálon, mikor az ifjú Levente érkezett udvarolni Commodus legidősebb lányához. Híreket is hozott, egyesek szerint egy sárkány pusztít a környéken. Mga látta is egyik este, mikor nem tudott aludni, a tornya tetejéről, a hatalmas tüzet, melyet Gatály felé okozott. A conventus őrei is láttak füstöt egyik reggel, de mindenki úgy hitte, tarlót égettek, vagy, a szárazság miatt történt tűz valamerre keleten. Másnap egy fiatal katona érkezett, aki Gős nembeli Jakab locsmándi ispán üzenetét hozta. Hívatja a magisztereket számonkérésre, csepregi várába. Nem tetszett a varázslóknak, sem Commodusnak a hangsúly, mi az, hogy számonkérésre hívja őket az ispán. Kérdezik a fiatal katonát, de az nem tud nagyon mint mondani. Ő is a sárkányról beszél, azt ment az ispán kivizsgálni Locsmándról Csepregre, ő a kíséretében volt, miután tanácskozott az ura a helyiekkel, hívatta, és értük küldetett.
Nem is indultak azonnal útnak, a legényt visszaküldték azzal, hogy elfogadják a meghívást, majd másnap reggel indultak csak a pár órás útnak. Elég sokan mentek, mint meghívott vendégek. Chrisagont két pajzshordozó és Izabella kísérte, Commodust és Treboniust szintén két fegyveresük, a már nem fiatal, de még mindig harcra kész Angelo és Angelina, valamint Matteo a pap, Yatát is két fegyverese, Leon az íjász és Andreas a pajzshordozó kísérte.
Mivel évente járnak Csepregre a vis miatt, így ismerős úton haladtak végig, Gyöngyös várát elhagyva, átvágva az erdős dombokon, Csamasz, majd Gatály váracskája mellett, kiértek a síkságra, és a folyó által védett Csepreg földvárához értek. A földvár előtt egy tó, amely körül a várjobbágyok házai és egy épülő templom állnak. Látják még, a fél mérföldre délre levő Csó falu mottéját is kiemelkedni a síkságból, keletre, egy jó mérföldre Szentkirály templomát. A földvár előtt várakozik több paraszt is, akik ellenséges pillantásokkal tekintenek rájuk, sőt, volt, aki hangosan a pokolba kívánta őket. Yata érzékelve az ellenségességet, tartott tőle, hogy a váron belül is így fogadják őket, ezért varázslatba kezdett. Nem tudni, ennek hatására-e (egyébként igen), a váron belül már más légkör várta őket.
Az ispán által gyakran látogatott várban egy kő alapzatú, fából épült palotaház emelkedik, melyet több kisebb fa- vagy földház, istállók, műhelyek, karámok vesznek körül.
Elég nagy társaság fogadja őket, a palotaház előtti, fákkal árnyékolt területen, melyen baromfik kapirgálnak. Jakab ispánnal van a papja, a helyi boldogasszonyi pap, két góri templomos, valamint több környékbeli nemes, köztük ifjabbik Ládony is, akivel eddig jó kapcsolatot ápoltak, nála szállnak meg, mikor karácsonykor az Ignem visért mennek.
Egyedül a két pap méregeti őket bizalmatlanul, de ellenségesség – hála Yatának – nincsen köztük. Commodus is, érzékelve a megváltozott helyzetete, nem támadólag lépett fel, ahogy elsőre tervezte, hanem, mint régi vadásztársát üdvözölte az ispánt, és megköszönte a meghívását.
Így aztán, bár láthatóan első szándékuk a számonkérés volt, - az érkezőket nem is várta szék, melyre leülhettek volna a helyiekkel szemben – az ispán is rögtön poharakat, székeket, padokat hozatott, majd segítségüket kérte. Egy sárkány bukkant fel pár napja a környéken, házakat, állatokat pusztított el. Tanúik is vannak arra, hogy a sárkányt úgy idézte ide egy sötét bőrű férfi, akinek a leírása megegyezik azzal a mórral, akit ők fogadtak be az előző évben.
Elő is hívta a tanúkat. Egy asszony személyesen is látta, mikor a varázslók egyike, és itt leírja Abdult, éjszaka, a boszorkányok órájában megidézett egy sárkányt, aki el is pusztította Huba faluját, majd eltűnt az erdőben. Ő az elveszett borjúját kereste azon az éjjelen, amikor éktelen nagy világosság támadt egy pillanatra, majd megjelent a mór varázsló, a nyomában egy hatalmas fekete sárkánnyal, ami elnyargalt Huba felé. Pokoli bűz támadt nem sokkal, majd az egész falu lángra kapott. Ő rohant segítségért, egészen Górig futott, de szembetalálkozott már a lovagokkal, akik a tűz felé lovagoltak. A falu déli végéből semmi sem maradt. Isten segedelmével emberéletben nem esett kár, mivel a sárkány a faluszélen gyújtott tüzet, viszont sok állat elpusztult, meg leégett több csűr.
Pár paraszt elmondta, hogy éjszaka nagy dübörgés, majd fertelmes bűz támadt, majd jött a tűz. Egy vonalban, a falu szélénél mint ha fújta volna valami. Egy másik paraszt közbeszól, egy hatalmas vörös sárkány volt az, és a levegőből pusztított. egy harmadik szerint fekete volt, hatalmas szarvakkal a hátsójánál, míg a szájából tüzet köpött. Egy negyedik szerint vörös volt és két feje volt, egy elől, egy hátul.
Egy csavargó, akin meglátszik az olcsó lőre, azt mondja, a sárkányt egy fekete démoni macska követte nem sokkal később. Ő egy odúban húzta meg magát, ott látta.
Mágiával is kifürkésztek akit tudtak, de ezt nem akarták nagydobra verni. Az asszony tényleg mintha Abdult látta volna, nagyon hasonlított az az ember a varázslótársukra, aki előbukkant a semmiből. tényleg valami fekete nagytömegű állat is előkerült a varázsló mögül, majd nagy dübörgéssel elvágtatott keletnek, a varázsló pedig eltűnt. Pár perc múlva tényleg lángra kapott a falu.
Az ispán már kiküldte az erdőjáróit, a nyomokat ő is megszemlélte. Valami garázdálkodik a földjeiken és pusztít. Az erdőjárók úgy vélik, valószínűleg elrepült a sárkány, mert egyszer csak eltűnt a nyoma. Nem olyan nagy, mint ahogy leírták a falusiak, inkább egy megtermett bika. Viszont, vagy három hektár területen gyújt tüzet, ha nekiveselkedik.
Commodus vette át a szót. Biztos, hogy valami csapda van a háttérben, mert Abdulért ő garanciát vállal. Viszont, azt látja, hogy társait akarja valaki befeketíteni, ezért felajánlotta a segítségét, megkeresik a sárkányt.
Az ispán is felkéri őket, keressék meg és pusztítsák el a sárkányt. Vizsgálják ki, ki állhat e mögött a tett mögött, mert kártérítést kell fizetnie. Pár lovag, katona, paraszt maga is nekiindul sárkánykeresésre a dicsőség, nemesség fejében, rájuk vigyázzanak, ha még élnek a bolondok.
Izabella és Matteo a várban maradtak. Izabella Jakab ispánnal barátkozott, flörtölt a helyiekkel, Matteo a két pappal társalgott, míg várták a többiek visszatértét és a híreket.
Egy erdőjáró, a fiatal Beke csatlakozott hozzájuk és kísérte el őket az utolsó helyig, ahol látták a nyomokat. Ma reggel eddig jöttek el az erdőjárók, de mire ideértek már nagyon elfáradtak, mintha ólom húzta volna a tagjaikat. Persze, büdös is volt, meg elég sokat mentek már napok óta, de ő még soha az életében nem volt ennyire fáradt. Itt aztán úgy döntöttek, visszamennek jelentést tenni.
Körbenéztek, tényleg, egy sávban fel volt gyújtva az erdő. Találtak egy nyomot is, ezen elvitatkoztak, egyesek szerint nem sárkány volt, mert annak állítólag öt karma van, itt meg csak, négy volt. De, nem jutottak dűlőre, ez tényleg igaz-e. Mindenesetre, már halvány, de penetráns bűz uralta a helyet, így tovább is mentek egy érintetlen erdőrészre, hogy eldöntsék, hogyan tovább. Megnézzék-e a lerombolt Huba falurészt, azt a pontot, ahol az asszony szerint Abdul megidézte a sárkányt, vagy keressenek tovább nyomot itt.
Utóbbi mellett döntöttek. A sárkány nyomát nem találták meg, viszont, az egyik fa mögött két nyomot találtak, egy csizma, meg egy széles talpú, mezítlábas nyomok voltak A csizmás nyom mintha lányé, vagy gyereké lenne, a meztelen lábnyom mélyebb, de nem tudni milyen emberé, mert szokatlanul széles lábfejt és nagyon rövid ujjakat mutatott. Hamarosan találtak is egy elhagyott tábortüzet, ahol maroknyi ezüstpikkelyt találtak, láthatóan halakat fogyasztott itt valaki. Találtak még egy kis vörös pecsétviasz darabot. Odább ismét felbukkant a sárkány nyoma, mint-ha itt szállt volna megint le, egy magányos tölgy oldalán, mély 4 karom által okozott karmolás nyomot találtak. Innentől már tudták követni a nyomot. Nagyjából fél órát mentek, egy aránylag friss tűz égette részhez értek, mely még füstölt. Ez aránylag kicsi volt, mintegy 30 méteres sávban égette fel az erdőt a fenevad. Itt viszont, erősebb volt a szag, volt aki nem is bírta, és rosszul lett. Utána még, órákig gyengének érezte magát.
Odébb, körben eltaposott aljnövényzetben egy fészket találtak, ami körül nem karmok nyoma volt, hanem inkább egy hatalmas bölényé. Yata gondolkozott el azon, hogy nem-e egy bonnaconnal van-e dolguk. Ugyanakkor, Chrisagonnak úgy rémlett, hogy egy sárkány-égette dolognak gyakran van Ignem. utóhatása. Ezt egy Vim varázslattal ellenőrizték, tényleg érezték Ignem létrejöttét.
Hamarosan már, mind a két nyomot megtalálták, úgy tűnt, mint ha a bölényt követné a sárkány, bár már kételkedtek benne, valóban az-e.
Nekik is egyre nehezebb lett a járás, a varázslók kivételével ólmos fáradtságot kezdtek érezni a csapat tagjai, kezdték elveszíteni a kedvüket is, emlegették, vissza kellene fordulniuk. Már gyanakodtak, valaki lassítja őket. Ekkor, Trebonius páncéljáról egy nyílvessző pattant le, melynek kristályhegye volt. Yata felismerte, hogy tündérek gyártották. árosával szétszéledtek, meg is találták a nyomot, ahonnan kilőtte egy kis csizmás alak. A vessző láthatóan átment fán is, és a távolság is kétszerese volt a nyílnak. De, nem találták meg azt, aki kilőtte. Most ár, tudták hogy tündérek szórakoznak, Yata felszólítására Trebonius vasport teremtett, amit aztán, Auram varázslat segítségével maguk körül szétfújtak, de nem lett eredménye, sehol sem ért tündért a vaspor.
Nem tudtak mást tenni, követték a nyomokat tovább. Jó hosszú út után, először két, különböző hangtól származó üvöltést hallottak, volt aki a félelemtől is megdermedt. Majd, égető bűzt éreztek, valami beterítette őket, és lángra lobbant körülöttük az erdő. Chrisagon volt olyan gyors, hogy aquam varázslattal a csapat tagjait megvédje, így ott álltak a lángoló erdő körül, mikor egy hatalmas, bika szerű lény rontott ki az erdőből. Testét szőr borította, hatalmas, hosszú szarvai voltak, melyek hátrafelé álltak. Trebonius azonnal szétnyitotta a földet, hogy eltüntesse benne a vadat, mikor Yata rákiáltott hogy várjon. Ő már látta, hogy az állat vemhes, és hamarosan megellik.
Chrisagon eloltotta a tűzet maguk körül, a bűzt is próbálták elfújni, mikor két tündér jelent meg a vadállat és a csapat között. Egyikük egy vékony, nekik derékig érő, zöld-piros ruhás, hosszú zöld sapkás, hegyesfülű, embernek tűnő lény. Arca hosszúkás, haja szőke. A másik inkább hasonlított egy gorillára, majd két méter magas, csak egy ágyékkötőt hordott, szőrös volt, de szemében értelem csillogott. Az alacsonyabb tündér egy íjat szorongatott, a gorilla egy bunkósbotot, és a vadat védő pozíciót vettek fel a csapattal szemben.
Ekkor azonban, a fák közül egy hatalmas, fekete óriásmacska rontott ki, méretében kétszer akkora volt, mint egy tigris, szőrzete koromfekete. Elüvöltötte magát megint, mire többüket ismét a félelem járta át, viszont a két tündér rá vetette magát. Aki nem dermedt meg a félelemtől, szintén beszállt a harcba, most már sejtették az igazságot. A harc nem volt olyan egyszerű, a lény hihetetlen gyors volt, karmaiból méreg csepegett, akire rámorgott, félelem járta át. Nagyon varázsolni sem tudtak, mivel teljesen összegabalyodott a társaság. A párduc mindenképpen át akart törni rajtuk, míg a tündérek közül a gorilla szerű sem nagyon figyelt, kit is üt meg, míg a párducra támadt és valaki hirtelen közé állt.
Miután sikeresen legyőzték a párducot, a tündérek egyenlőre csak szóban, de rájuk támadtak, miért kellett nekik Olidát elrabolni, és miért engedték utána a fenevadat?
Lassan összeállt a kép. Olida egy bonnacon, aki a keleti hatalmas síkságokon él. Yata és Commodus is hallottak már róla, egy csodás lény, aki az ürülékével több hektár nagyságban képes felgyújtani maga mögött a mezőt. egyébként, teljesen jámbor növényevő. Olidát elrabolták a szárnyasisten varázslói, és ide hozták, majd a nagy tó mellett lakó varázslónak a tündér barátja elhozott Árkládiából egy párducot, hogy kapja el.
Elmagyarázták a tündéreknek, hogy ők nem azok a varázslók akikre gondoltak, többen is vannak és nem mindig barátságosak egymással. A nagy tó melletti varázslók őket akarták bajba sodorni, és nem törődtek a következményekkel.
Közben, Odila leborjazott. A két tündér elfogadta a magyarázatukat, megígértették velük, megbosszulják Odila elrablását, majd a bonnacont és a borját terelgetve, egy regiót nyitva átmentek Árkádiába.
A csapat ott maradt a hatalmas párductetemmel. Meggyőzték, az erdőjárót, aki egyébként is, elég könnyen fogadta a varázslatok, tündérek felbukkanását, hogy mondja azt az ispánnak, ő lőtte le a fenevadat, amely a tüzet gyújtotta. A feje elég nagy, és rémisztő, hinni fognak neki, ők is tanústani fogják a bátorságát.
Természetesen, még négy egységnyi Rego vist kinyertek a párduc nyelvéből, majd megnyúzták úgy, hogy a fejét is levágták a bőrhöz, majd a testet Trebonius eltemette.
Késő estére értek vissza a várba, ahol nagy örömmel, megkönnyebbüléssel, rémülettel fogadták őket, a hőst, és a fenevad maradványait.
Közben Izabella az ispán feleségével jó barátságba került, Matteo is ahogy tudta, megpuhította az egyházfiakat.
Éjszakára természetesen ott maradtak, majd másnap, dolguk van felkiáltással, visszaindultak a conventusba, mert tudták, Tölgyerdő átlépett egy határt, ami bosszúért kiált.
