Vid karaktere kivételével mindenki jelen volt, letisztáztuk az apróságokat is, majd elkezdtük.
Indulási év 1176.
Főbb egyházi és világi uralkodók:
III. Sándor pápa
III. Mihály konstantinápolyi pátriárka
Amalric jeruzsálemi pátriárka
Barbarossa (Rőtszakállú) Frigyes német-római császár
I. Mánuel bizánci császár
III. Béla magyar király
VII. Lajos francia király
II. Henrik angol király
IV. Balduin jeruzsálemi király
Sebastian Ziani velencei dózse
I. Roman kijevi nagyfejedelem
V. Lipót osztrák herceg
Szaladin Ajjubida szultán
III. Tugrul szeldzsuk szultán
II. Kilidzs Arszlán ikóniumi szultán
Az évben történik:
Május 29-én legnanoi csatában a Lombard Liga seregei legyőzik Barbarossa Frigyest.
Szeptember 17-én, a myriokephallon-i csatában a bizánci sereget legyőzik a szeldzsuk törökök. A bizánci csapatokban ott vannak a Rátót nembeli Leusták erdélyi vajda és Ampud nádor vezette magyar csapatok is, akiket III. Béla küldött volt apósa, Mánuel bizánci császár megsegítésére.
Az év folyamán Béla király Ausztria ellen vonul, mivel lázadó öccse, Géza herceg ott keresett menedéket. András győri püspök lesz Kalocsa érseke.
1176 márciusa
A csapat tagjai a tél folyamán sikeresen levizsgáztak, és Hermész rendjének a tagjai lettek. A mestereik úgy engedték csak vizsgázni a tanoncaikat, hogy még egy szívességre szükségük van, addig nem kapják meg a sigillumukat. Erre néhány éven belül sort kerítenek, addig erősödjenek. (Gondolván egy későbbi, nagyobb szabású modulra, ennyivel eltértem a szabályoktól, bár ezt a csapat nem bánta. Főleg, mivel kaptak a mesterektől 10 egység vist, hogy még sem menjenek el üres kézzel.)
Mivel mindegyik ifjú varázsló el akarja hagyni a conventusát, a mesterek javasolták, hogy menjenek Velencébe, a Három delfin fogadóba. Itt találkozzanak március idusán a testvéreik szintén most végző tanítványaival, alapítsanak közösen conventust. Így, ha szükségük lesz rájuk, könnyebben elérik a csapatot.
Treboniust, vizsgája után magához hívatta conventusa egyik nagyhatalmú, de mára megöregedett varázslója, Augustinus mester. Treboniust folyamatosan Johannesnek szólította, mint kedves tanítványát emlegette, és gratulált neki, amiért ilyen könnyedén levizsgázott. Mivel kedveli, rá hagyományozza az ő korábbi conventusát. Már csak ő él egyedül társai közül, a mellékelt okmánnyal az Erdélyi Tribunálé el fogja fogadni, hogy a conventus tovább él, ezért nem kell megszerezniük a Tribunálé beleegyezését a conventus alapításához. A conventus világi elismerését kell csak megoldania, de hát mindig is ügyes fiú volt. A conventus a valamikori Pannonia Prima székhelyétől, Sabáriától - Szent Márton születésének helye - északra levő hegység egyik kisebb csúcsán helyezkedik el, az alatta levő települést Velemnek hívják. Hozzá tartozott még egy Pogány nevű falu, egy kőbánya a hegyen és egy vízimalom is. A terület a magyar király uralma alá tartozik.
Trebonius nem volt rest, beszélt lovag testvérével, majd Velencébe érve kerestek egy hamisítót, aki ismerte a magyar viszonyokat, és készített egy oklevelet, mely szerint Trebonius testvérének az őse András királytól kapta e területet szolgálatai fejében.
Ezek után megszálltak a Három delfinben, itt találkoztak az ifjú varázslók. Megegyeztek, hogy, bár ismeretlenek egymásnak, de mestereik tanácsát követik és megpróbálnak közösen egy conventust felépíteni. Megtervezték az utat, összeadták vagyonukat, és bevásároltak Velencében azt, amit ők is lóháton illetve gyalog magukkal tudnak vinni.
Minden egyebet, amire még volt pénzük, listába szedtek, melyet Euphemios szándékozik eljuttatni Agrippának a görög kereskedőnek, hogy majd ősszel, mikor Pannoniába ér, elvigye nekik.
Addig is, vettek üres könyveket, hogy a műhely elkészültéig tudjanak könyvet írni, varázslatokat lejegyezni, melyekből vagy ők tanulnak, vagy pedig el tudják cserélni azokat más conventusokkal.
Elindultak hát, az egykori Borostyánkő úton Pannóniába. Kereskedőktől származó információk szerint, 8-10 napot számoltak, mire megérkeznek Sabariába. Itália földjén még elég sok városon haladnak át, Aquilánál rátértek az egykori Borostyánkőútra, a tervük az, hogy az úton haladva megkerülik az Alpokat, így csak kisebb hegyeken vágnak át.
Egyre inkább ritkultak a települések, és szegényesebbek lettek azok, így értek át a Karintiai herceg, Hermann úr földjére.
A csapat beért a hegyek közé, ahol még fellelhető a hó, hidegek a reggelek és az éjszakák, és nappalra sem melegszik fel jelentősen az idő. Az út rosszabb állapotú, a kövezet jó része már eltűnt, néha vadabb hegyi folyók mentén haladtak vagy egy-egy rozoga kőhídon keltek át. Kétszer is elmentek egy vár mellet, ami az út mellett fekszik, egyik éjszakát pedig a szabadban töltöttek, csak hogy ne kelljen egy monostor vendégházában aludniuk. Várost már két napja nem láttak, falvakon haladtak át, mindegyik rendelkezett templommal. Hosszú volt a tél, a tavaszi munkákat most kezdik a parasztok.
Egyik délután a hegyek között farkasüvöltés hangzott fel, és el is kísérte őket a következő nap délutánjáig. Akkor elhalt, délutánra beértek egy településre. Tipikus hegyvidéki falu, pár kőház és templom a főtéren, körülötte fából készült házak. A kőházak is földszintesek, elég egyszerűek. Kocsma is van, ezen és a kőházakon marhahólyag. A falunak nincsen neve, templomáról Szent Ágnesnek hívják magukat. A falusiak marhát tenyésztenek, erdőben dolgoznak. A társaságot azért megnézik az emberek, de ez egy forgalmas kereskedőút, így nem számít nagy újdonságnak egy idegen csoport még a kora tavaszon sem.
A falu népe a templomban van, éppen temettek, egy kislányt tépett szét farkas. Nagy a jajgatás, mert már a sokadik haláleset ezen a télen, és a férfiak hiába indultak el vadászni, nem találták meg a vérengző fenevadat. Több farkast is megöltek, de egyik sem az az állat volt. Ráadásul, már olyan hírek kaptak szárnyra, hogy a farkasokat maga az ördög küldte rájuk. Hiába jött el személyesen télvíz idején az apát, aki a falu földesura, és vezetett körmenetet Szent Ágnes ünnepnapján, hiába akasztottak fel egy boszorkányt a faluban, nem sikerült az átkot megtörni. Mi lesz így, az emberek nem tudnak majd kijárni az erdőre, és a marhákat sem engedhetik ki. Már hallották azt is, hogy a farkasok egy medvét téptek széjjel, és a farkasok szeme mint a pokol lángja, sárgán izzott. Az emberek is csak fényes nappal és csapatostul mernek járni.
Páran azt hajtogatják, hogy biztos rossz boszorkányt akasztottak fel, az igazi bűnös az egyik erdőjáró, Demjan felesége, Maria. Már le is fogták, holnap akasztják fel. Más oka nem lehet, hogy annyi a gyerekük, az erdőben élnek, és mégis jól megy a soruk, valamint közülük senkit sem ragadott el a farkas. Hergelik is egymást, a falu papja sem tudja lecsillapítani őket, inkább ő is mondogatja, hogy ha boszorkány, pusztulnia kell. Főleg, mert ennek a Mariának volt egy testvére, aki szerzetes lett, apátnak is jelölte magát a legutóbbi választáson, de a káptalan elutasította, el is tűnt utána. Biztosan a Maria ölte meg varázslattal az előző apátot, aztán mikor az öccse nem lett apát, így nem vitte fel az Isten a család dolgát, dühében a saját öccsét is elemésztette.
A varázslók úgy döntöttek, nem avatkoznak a helyiek dolgába, meghúzták magukat a fogadóban, majd kora reggel, még az akasztás előtt útnak indultak. Egész nap esett az eső, korán sötétedik itt a hegységben, mikor felerősödött a farkasüvöltés, és a csapatot farkasok rohanták le.
Négy falkában támadtak, falkánként 6-6 farkas, és egyik-másik szeme valóban sárgásan világított.
Mind a négy falka egy-egy emberre támadt, próbálták lerántani. A csapat harcosai védték a karaktereket, a varázslók is bevetették tudásukat, közben Trebonius az erdőben észrevett egy papi ruhába öltözött férfit, aki alatt először megnyitotta a földet, majd miután az beleesett, betemette azt.
A csata végeztével a varázslók megnézték a betemetett embert, akin egyszerű ruha van, de keze finom. Átvizsgálták, semmit sem találnak nála. Nem foglalkoztak vele tovább, kiféle, miféle, hiszen halott. Átvizsgálták a farkasokat is, a vezérfarkasokból, melyeknek izzott a szeme, 1-1 egység Animalem vist tudtak kigyűjteni, melyet a farkasok szemfogába koncentráltak, majd Szikra, Euphemios besenyő bajtársa megnyúzta az állatokat.
És egy kép a muránói Szent Donát templomról, mely, ha lehet hinni a Wikipédiának, így nézett ki a csapat ott tartózkodása idején is.
http://indafoto.hu/poganyko/image/14924489-967fa5b7/user
