Csak két játékos volt jelen, Chrisagon és Trebonius.
1197 januárjában meghalt az intéző. Miközben a temetését intézték, Vid háborgott, miért akarják eltemetni, az ő csatlósa, hátha szüksége lesz még rá. A varázslók nem engedték, hogy Vid megtartsa őt is magának, így még mindig csak annyi élőhalottja van, amennyit Ausztriából hozott magával, őket ide-oda költözteti. Vid egyébként is kezd egyre inkább elszállni. Napokig ki sem mozdul a laboratóriumából, nem eszik, tisztálkodik, amit főleg Euphemios, és Donatus tűr nehezen. Előbbi görög, utóbbi a szentföldön nevelkedett fel, más a fürdőkultúráról a véleményük. Mikor egyszer rászóltak egy közös vacsoránál Vidre, hogy mosakodjon már meg és a ruháját is mossa ki, az ijedten kérdezett vissza, mit vesz akkor addig fel? Azt is elárulta, hogy egy halott testébe akar tudatot plántálni, mert akkor az majd a külvilágban elintézi helyette az apróságokat, mint árubeszerzés, vásárlás, üzenetek. Ezért sem akarta hogy az intézőt eltemessék, hiszen őt már ismerik a környéken. Nem is értette, miért sápad el a többi varázsló arra gondolva, hogy egy élőhalott intézné a conventus ügyeit a nagyvilágban.
Nyár végén hazalátogat az ifjabb Commodus, ami az évszak miatt meglepetés mindenkinek. Apjával közölte a jövetele célját, András herceg a bátyja ellen fordul, ő akar uralkodni. Ezért jött, felszerelésre kér pénzt és katonákat, mivel a herceggel tart. Commodus ezt maga intézte, nem szólt a varázslóknak, és támogatta a fiát, új páncélra valót, új harci mént és két fegyverest adott mellé. Ráadásul meggyőzték Bajánt, csatlakozzon hozzájuk, így ő az Osli nemzettséggel szemben a herceg pártjára állt. Szintén Andrást támogatták a Kőszeget is uraló Héder nemzettség tagjai. András herceg serege év végén legyőzte a király seregét Szalvóniában Macskinál, így a déli tartományokban (Szlavónia, Horvátország) ő uralkodott. A szövetségeseinek nem esett bántódása, de ifj. Commodus nem maradhatott a királyi udvarban, így Szlavóniába ment András herceghez.
1198-ban felszentelik Bors monostorát. Nagy ünnepséget tartottak, ahhoz képest, hogy elég kis monostorról van szó, jelen volt a győri és a zágrábi püspök, a szlavón bán, a soproni, locsmándi, vasvári ispán. A környék parasztjai is mind megindultak az új monostor irányába, megnézni a fényes uraságokat, és a felszentelést, valamint az azt követő népünnepélyt. Természetesen Commodus is ott volt a feleségével és kíséretével együtt, valamint Baján is a családjával.
Az év elején meghalt Celesztin pápa, III. Ince lett az új egyházfő. Ince még az év elején megfenyegette András herceget, amennyiben szeptember 24-éig nem indítja meg a keresztes hadjáratát, egyházi átokkal fogja sújtani.
Tavasszal hallották azt a hírt is, hogy Henrik császár keresztes hadjáratra indult, de meghalt. A német királyi trónra két embert is megválasztottak, és jelenleg nincsen császár a birodalomban. Frigyes osztrák herceg is meghalt Palesztínában, öccse, Lipót Stájer herceg lesz Ausztria hercege is.
András herceg visszaverte a hercegségére támadó a szerbeket március 31-én, majd elfoglalja Rámát és Humot és felveszi Ráma és Hum hercege címet. A harcban ifj. Commodus is megsebesült.
1199. András herceget nem ijesztette meg a pápa fenyegetőzése, nem indult útnak, inkább hívei, a veszprémi, váradi és a váci püspökök vezetésével újabb lázadáson törte a fejét.
Utóbbiról Imre megtudván, hogy ő közvetít Endre és magyarországi hívei között, valamint hogy a lázadásra gyűjtött pénzt a váci egyház sekrestyéjében tartja, március 17-én váratlanul Vácott termett s követelte, adják át neki a szentély kulcsait. A püspök és a káptalan azonban megtagadták a király kívánságát. Alkonyatkor, amikor a püspök kanonokjaival a székesegyházban éppen a befejező zsoltárokat énekelte, Imre király újból elment embereivel a székesegyházhoz és beüzent a püspöknek, adja át a kincstár kulcsait, ő maga pedig jöjjön ki. A püspök, féltvén életét, nem akart szót fogadni. Erre a király belépett embereivel a templomba, erőszakkal feltörette a zárakat, ő maga pedig haragjában odarohant az erőszak és rablás ellen tiltakozó, magát az Isten oltalmába ajánló püspökhöz, megragadta, elrántotta az oltár mellől és kifelé kezdte rángatni. A püspök ellenszegült s eközben megbotlott s elesett a lépcsőn, Imre azonban nem tágított, tovább hurcolta a földön és átadta fegyvereseinek, akik kihurcolták a templomból. Imre azután elvitette a kincstárból mindazt, ami nem volt az egyházé, majd mikor a püspök megtiltotta, hogy a megszentségtelenített templomban az istentiszteletet folytassák, lefoglalta az egyház dézsmáját, továbbá nehogy kellemetlensége legyen a szentszékkel, megvakítás büntetése mellett megtiltotta, hogy az esetről bárki hírt vigyen ki az országból.
Ennek dacára azonban a pápa mégis értesült a történtekről. Közben Imre eljárását megtorolva, András herceg haddal támadta meg és elpusztította Domokos zágrábi püspök birtokait, aki a király híve volt, majd a Dráván is átkelt seregével, hogy Imrével is leszámoljon. Ekkorra már a király hadai is úton voltak a Dráva felé s így a két sereg között 1199 április havában Rádnál, Somogy megyében került sor csatára, ahol a király diadalmaskodott. András herceg unokatestvérénél, Lipót osztrák és stájer hercegnél keresett menedéket, családjával együtt. Ide követte az ifjabb Commodus is. Imre király követte és kegyetlenül elpusztította Ausztria és Stájerország határmenti területét, hogy ezáltal Lipótot Endre eltávolítására vagy kiadására kényszerítse.Miután visszatért a királyságba, az ispán Vasvárra rendelte a király ellen lázadó helyi urakat, így Commodust és Bajánt is.
A lázadó uraknak mezítláb, darócruhában, hajadonfőtt kellett bevonulniuk a templomba, a király elé. A Hédereket, mint főurakat, a király csak megfedte és komoly ajándékokat követelt tőlük, de a kisebb urak közül a szervienseknek – köztük Bajánnak is – elkobozta a földjét.
Commodus földjéhez sem nyúlt a király, bár a jelentéktelen nemesek közé tartozik a két falujával. Viszont, felbontotta az ifjabb Commodus és Ják nembeli István lányának eljegyzését, akit az Osli család egy tagjához adnak hozzá, így a conventus elesett Bozsoktól, ami a lány hozománya lett volna. Ráadásul, 5 Márka ezüstöt is fizetnie kell Commodusnak. A varázslók biztosak voltak benne, miattuk nem húz ujjat Commodussal a király. Mindenesetre, gyorsan hírül adták a Tribuánálé vezetőinek, hogy Commodus az ő hozzájárulásuk nélkül csatlakozott a lázadó herceghez.
Nyáron érkezett a hír, Oroszlánszívű Richárd meghalt, ráadásul egy szakács ölte meg. Meggyászolták, szívesen emlékeztek arra az estére, amit a várban töltött a király inkognitóban pár évvel ezelőtt.
Ősszel a Szent Mihály napi vásárról Sopronból tartott hazafelé Trebonius és Chrisagon Angelo és Zalán kíséretében. Egy kereskedő, aki a krími Kherszonból ilyenkor ért Sopronba, előző évben ígért nekik tatár bárányfű gyapjat. Mivel ez a gyapjú a vishez hasonlóan segít a műhelymunkában, nem bíztak a kereskedőben, és ellenőrizni akarták az árut, ami egyébként valódinak bizonyult, így a két varázsló is útra kelt. Útitársaik, akik az eladni szánt árut vitték Sopronba, és ott be is vásároltak, Baján vezetésével - aki egyenlőre a conventus intézői teendőit is ellátja - fél napra lemaradva, két szekérrel jönnek utánuk.
Alkonyodott, az erdőben szokatlan sötétség ült. A madarak elhallgattak, egyedül a varjak fülsüketítő károgása hallatszott. A szél feltámadt, meleg és rossz szagú volt, és furcsa nyelvű suttogás hallatszott a fütyülésében. A lovak idegesek lettek, a csapat is kardot rántott, íjat készített, a mágusok elkezdtek varázslatokban gondolkodni.
Az aljnövényzetből több irányból is vörös, izzó szemek villantak fel, zaj hallatszott. Lőttek arrafelé nyílvesszőt, varázslatot, de eredmény nélkül. Zalán tudta, hogy van egy ivó a közelben, nem a főúton, hanem egy keresztnél kell keletnek fordulniuk, így arra vették az irányt. Siettek ahogy tudtak, bár egy idő után sejtették, bármi is űzi őket, az a fogadó felé tereli a társaságot.
Már látták a fogadó fényeit, - igaz halványan – mikor 2, nagyjából embermagas, ember alkatú, de kutyafejű, lángoló szemű, patás lábú valami ugrott elő a sötétből, és rontott a csapatnak. Most már hátráltak a fogadó felé, visszatartva a két démoni lényt, mikor a fogadó tetejéről nyílvesszők vágódtak közéjük. A lények is erősek voltak, ráadásul a Pokoli aura kezdett erőre kapni. Zalán meg is sérült az összecsapásban, Trebonius is nagyon közel járt hozzá, de legendás szerencséje megmentette. Kiabálni kezdtek a fogadó felé, hogy engedjék be őket, menjenek segíteni, de csak azt a választ kapták, bizonyítsák be, hogy ők emberek. Erre Zalán káromkodott egy cifrát, végül az istálló felé hátrálhattak, ami egybe volt építve a fogadóval. Közben az egyik démont sikerült elpusztítaniuk, de Angelo is sebet kapott. Újabb lények tűntek fel, de végül sikerült behátrálniuk az istállóba.
Bent két fegyveres, láthatóan valamiféle várkatonák tartották rájuk a lándzsájukat. Rajtuk kívül még a fogadós volt az istállóban, ő megismerte Zalánt. A lovakat nem szerszámozták le, biztos, ami biztos. A fogadóban rajtuk és a két fegyveresen kívül a fogadós és családja, egy házaló, egy vándorkőműves és családja, valamint egy fiatal pap voltak. A vándorkőműves és a fia voltak az íjászok a tetőn, a házaló, a fogadós veje és a két katona lándzsával volt felszerelve. A fiatal pap pedig, az asszonyokkal volt, imádkoztatta őket. Őt Ehellősnek hívták.
A csapat óvatos, Trebonius persze a testvérének adja ki magát, Chrisagon, aki szintén könnyű vértben van, pedig egy nemesnek.
Ehellős szerint, aki otthagyja az asszonyokat, ez a környék a pokolé. Őt is a szemek űzték be ide, a két katonával együtt, akik a locsmándi várispánhoz tartoztak. Röviden tájékoztatta a fogadós őket is arról, hogy késő délután kezdődött az egész, nem is tudja, miért nyíltak itt meg a pokol kapui.
Hamarosan aztán a gyerek elkiáltott a tetőről, majd le is ugrott az ivóba, hogy jönnek. A következő pillanatban érkezett az apja, majd rögtön nyomába, a zsúptetőt beszakítva, két démon ugrott az ivóba, míg másik kettő egy-egy ablakot tört be, illetve egy az istállóba is berontott, ahol a két katona állt készenlétbe.
Persze nagy kavarodás támadt, az asszonyok sikoltoztak, Ehellőssel együtt, míg a többiek harcba szálltak a lényekkel. Erősek voltak, a varázslók hamarosan kénytelenek voltak felfedni magukat. Trebonius bajban is volt, mivel itt nem tudta kedvenc varázslatát (megnyitom a földet az ellenfél alatt, majd betemetem) űzni, és nem igazán ismert kis területre ható varázslatokat. Ráadásul, ahányszor egy lényt legyőztek, az szétrobban, izzó, kénes vérrel terítve be maga körül mindenkit. Így hamarosan már mind sérültek voltak. A lények megsemmisültek, elült a csatazaj. Zalán súlyosan megsérült, az egyik katona meghalt. Az asszonyok rémültek, ráadásul Ehellős furcsa pillantásokat vet a két varázslóra, szemében számítás tükröződik.
Nyugalom van, úgymond vihar előtti csend, bár kint nagy a köd, nyugtalanság üli meg a tájat. Jobban megismerkedtek a társasággal, Ehellős sietve el is mondta a két varázslónak, hogy a Sorbonon tanult Párizsban, most éppen Győrbe tartott, hogy a püspök – aki a mecénása volt – szolgálatába álljon.
Az éjszakában kintről az emberek újabb hangokat hallanak, hallható, hogy valakit üldöznek démonok. A segítségkérésüket hallják, nyissák ki az ajtókat, hadd jussanak biztos helyre. Persze itt is bizonytalanok abban a bent levők, hogy emberek jönnek-e, de a varázslók a segítségükre sietnek. Egy magas, szikár templomos lovag egy, sebesült csatlóssal és egy ijedt, de elszánt tekintetű cisztercitával érkezik a fogadóhoz, a démonokkal verekedve. A lovag és a csatlósa maga helyett a szerzetest helyezi előtérbe, láthatóan sokkal fontosabbnak tartják a személyét, mint a sajátjukat. Így aztán a katonák Angelosszal együtt kicsapnak a fogadóból, az ablakokból a varázsklók fedezik őket, így sikerült a három embernek bejutnia.
A templomos először lovagnak véli a két varázslót, nekik mutatkozik be. Latinul beszél, magyarul csak pár mondatot tud. Bertramnak hívják, Burgundiából indult útnak, Bécsben csatlakozott Róbert testvérhez, akit Bors ispán új kolostorába akar kísérni. De rájuk támadtak ezek a valamik, közben azt kiabálva, hogy végre, ő az, kapjuk el a szent embert.
És tényleg, a démonok kívülről a szent ember kiadását követelik, vagy mindenkit megölnek. Ráadásul a tetőn levő őrök szerint pár ember is feltűnik az oldalukon, rablóknak tűnnek.
Ötletelni kezdtek, hogyan is akadályozzák meg a démonok újabb betörését. Az istállót feladták, lovakat tudnak szerezni ha bajuk lesz. A fogadón belül bútorokkal egy útvesztőt készítettek, mely lassítja a betörőket. Egyik sarokban húzódtak meg az asszonyok, a súlyos sebesült Zalán és Ehellős. Róbert bátrabban viselkedett, cisztercita volt, fennhangon közölte, hogy a démonoknak pusztulniuk kell ha bejutnak, rá számíthatnak a védők. Kezében kereszttel, a helyét kereste a védők között.
Trebonius a fogadó körül földből falat húzott, így már csak felülről tudtak támadni. A tetőre is megkísérelt egy földfalat, egyfajta dobozba zárva a fogadót, de amikor a falak elkezdtek recsegni, ezt inkább feladta.
Vártak a támadásra, ami hamarosan be is következett. 4 démon törte át Trebonius falát, és a tetőn át hatolt be a fogadóba. Kemény harc bontakozott ki, ráadásul, mikor az egyik démont legyőzték varázslattal, két másik egymásnak futott, és egyesült, megnőve méretben, erőben. Még így is sikeresen védekeztek, sikerült a démonokat elűzni, habár már minden harcoló ember sérült volt, (a varázslók is) illetve Bertram lovag fegyverhordozója halott.
Végül a démonok felgyújtották a kocsmát, de Chrisagon a tűzet hamar eloltotta.
Ahogy megvirradt, a démonok is eltűntek a környékről. Bertram arra kérte a varázslókat, akiket „igen megkedvelt”, hogy kísérjék el Róbert atyát Babaduri hegyére, ő siet vissza a rendjéhez, tájékoztatni őket a történtekről, majd válaszra sem várva, elvágtatott.
Az asszonyok megkönnyebbültek, hogy vége az egésznek, Ehellős Chrisagonhoz ment, beszéljen vele a történtekről, be fog számolni a győri püspöknek arról, ami itt történt, és kiemeli, a varázslók segítségét. Chrisagonnak nem is kellett több, a Suttogások és sikolyok nevű varázslatával végleg őrületbe kergette szerencsétlen papot, akiről a többiek azt hitték, megtörték az éjszaka történtek. A fogadós meg is ígérte, vigyáz rá, és amint tudja, elküldi Győrbe. Hogy ez tényleg megtörténik-e, vagy miután elveszi az értékeit, fejbe kólintja és elkaparja valahol, nem izgatta a conventus vezetőjét.
Mivel nagyon nem akartak a szerzetesekkel sem találkozni, de a templomosok miatt Róbertet sem akarták elhanyagolni, a két varázsló sokat nem szólt hozzá. Elkísérték a kolostorhoz vezető bekötőútig, majd egy, arra van a kolostor fél óra lovaglásra mondattal otthagyták, és hazalovagoltak, beszámolni az eseményekről a többieknek, valamint fegyvereseket küldeni Bajánék elé.
Végül a képek, egyik Róbert testvért ábrázolja, a másik azt a bizonyos tatár bárányfüvet.
