Az elmúlt másfél évben volt négy játék, azt teszem most fel egyben.
Az 1205-ös év gyarapodást hozott a conventus számára. András hercegnek nem kellett Ausztria ellen vonulnia, mivel az 5 éves III. László meghalt, így övé lett a trón.
Mivel Commodus lovag és fia régóta mellette álltak Imre királlyal szemben, így jutalmul megkapták Bozsokot. Baján fia, Levente is visszakapta atyja faluját, hozzá vásártartási jogot kapott. Nagykorúságáig, anyja, Jolánta kezeli a birtokot, míg ő a Templomosoknál tanul Lékán.
1206-ban a conventusban egyetlen érdekesebb esemény történt, Commodus fia, Trebonius tanítványa, Umberto sikeres vizsgát tett, így Yata után ő lett a második itt képzett varázsló. Még nem döntötte el, merre tovább, egyenlőre nagybátyjának segít a műhelyben. Ifjabb Commodus a királlyal hadakozott Halicsban, így nem sokat látták, pedig már atyja a nősülését tervezi.
1207-ben, Szent Jakab havának elején nagyon megugrott a dominium, egész éjjel fényesebben ragyogtak a csillagok. Hetedikén megszületett, a később szentté avatott Erzsébet hercegkisasszony. Ősszel Levente elhagyta Lékát és a birtokára költözött, majd eljegyezte Annát, Commodus lányát. Az esküvő a következő nyárra lett kitűzve.
Szent András havában járunk. Hideg, borús, ködös az idő, gyakoriak a fagyok, reggelente már jéghártya is akad a mosdótálakon.
Márton napján egy kereskedő érkezett a conventushoz, szállást kért éjszakára. Vele van egy fiatal szláv dalnok is, Marko, aki Pozsonyból indult, onnan Bécsbe ment, aztán onnan tovább Veszprémbe a püspöki udvarba. Hallott Bécsben egy csodás történetet, az út során átültette magyar nyelvre, Friedrich von Hausen stílusában. Ő ezt még az itáliai trubadúroktól tanulta. Este a vacsora után össze is gyűlt a conventus apraja-nagyja a nagyteremben, ahol elő is adta a költeményét.
"Él Bécsben egy öreg koldus, egyenes tartású, magas férfi. Egy régi király fia, aki megesküdött, hogy megöl egy német nemest, aki megölte atyját, és visszahozza a gyűrűt bizonyítékul arra, hogy bosszúját, melyre a Pokol hatalmát kérte, beteljesítette. De a német távoli földön halt meg, és az ördög, akinek esküt tett, nem engedi nyugodni, míg a gyűrűt vissza nem szerzi. Egy régi ezüstgyűrűt keres, melybe egy egyszarvú van belevésve, maga a gyűrű pedig összetekeredő indákat formáz, melyet alul egy kis zöld kő köt össze. Egyesek szerint a koldus egy szellem, és keresi az egyetlen dolgot, amitől lelke megpihenhet. A dal hosszan szól a gyilkos kereséséről, bejárja a fél világot, csodás lényekkel találkozik. Közben szerelme megöregszik, meghal. Ő is már megvénülve tér vissza a városba, bosszúja beteljesülése nélkül. Isten megharagudott rá, mert nem rá esküdött, ezért egy angyal elrendelte, hogy nem halhat meg, és hiába hagyja el a várost, örökké visszatér oda. A koldus néha el-eltűnik, majd pár hét múlva újra feltűnik."
Nem tudja mennyi igaz a történetből, de tényleg kalandos, megható. És ami lényeg, a fiatal dalnok nagyon jól adta elő.
A kereskedő másnap tovább is ment, de a dalnok még maradt, hogy Mattal kicseréljék tudásukat.
Pár nap múlva, a varázslókat felkereste az egyik katonájuk, akit Matt kísér fel hozzájuk. Neki volt egy olyan gyűrűje, amiről a dalnok énekelt, pár hónapja nyerte kockán, majd el is veszítette, mikor Sopronban voltak a nyári vásáron. Egy fegyveres nyerte el tőle, aki a johannitáknál szolgál.
Túl nyilvánvaló volt az egybeesés, hogy figyelmen kívül hagyják. A fiatal dalnok megesküdött rá, hogy a gyűrű leírását nem ő találta ki, hanem Bécsben hallotta azt, egy öregasszony írta le neki, ő azt szóról szóra átvette. Chrisagon Mentem mágiával meg is nézte a fiatal katona fejét, hogy néz ki a gyűrű, melyik az a soproni katona, aki elnyerte tőle.
Össze is állt egy turba, hideg ide-hideg oda, tanulmányait is felfüggesztette Chrisagon, Dmitrij, Trebonius, Yata és Donatus az embereikkel, hogy utána járjanak a dolognak.
Hideg, de száraz időben indultak útnak és jutottak el másnap Sopronba. Itt a gyűrű nyomát könnyen tudták követni, a katona ugyanabban az ivóban találta meg a johanniták fegyveresét, most is kockázott. A gyűrű az egyik lovaghoz, Willemhez került jó pénzért. A lovag családjának is unikornis a jelképe, ezért vette meg tőle a gyűrűt.
Tervezgettek mi legyen, törjenek be a Johannita toronyba és lopják el a gyűrű, bukkanjanak fel mint régi tulajdonosok akik visszakövetelik, rabolják ki a lovagot, mikor a városban jár? Ez utóbbira szavaztak, kis csavarral. A fegyveres fejéből több mindent kiolvastak, így nem volt nehéz beüzenni Willem lovagért, aki el is indult a fegyverkovácshoz az új láncingéért. Chrisagon és Yata Imagonem varázslattal elváltoztatták a külalakjukat, majd könnyen meggyőzték Mentem varázslattal a lovagot, hogy adja oda nekik a gyűrűt, majd mint aki jól végezte a dolgát, menjen vissza a toronyba, a páncélja egy hét múlva készen lesz. A holdhónap végéig, két heti időre azt is kitörölték fejéből, hogy volt neki unikornisos gyűrűje.
A gyűrűvel visszatértek a fogadóba, ahol rögtön vizsgálatnak vetették alá. Pokoli aura áradt belőle, de mágiát ne érzékeltek. Arra is kíváncsiak voltak, kötődik-e a gyűrű valami démonhoz, de vizsgálódásaik szerint nem.
Tovább mentek Bécsbe, ahol a kéttornyú plébániatemplom előtti téren megtalálták az öreg koldust. Több nyelven szólítja meg a téren áthaladókat, akik láthatóan már a tér állandó tartozékának tekintik. Még mindig magas férfi, a hatvanas évei elején járhat. Botra támaszkodva, rongyos, de jó anyagból készült, divatjamúlt ruhában kéreget.
Meghívták magukkal vacsorázni, egy közeli fogadóban szálltak meg. Itt mutatták meg a gyűrűt, aminek láttán könnyekben tört ki. Nem királyivadék, de gróf volt, Gottfriednek hívják. Régen, nagy udvart tartott, sok harcosa volt. Hatalmas és gazdag volt, mely féktelenné és gyanakvóvá tette. Elárulták egy barátját, ő meg kapaszkodott a hatalmába, és megölette. Lepaktál az ördöggel, hogy mentse hatalmát, családja gyűrűjére tett esküvel, ezért hetedíziglen mind a pokolra jutottak. Erre Isten egy angyala megátkozta. Családja ősi gyűrűje elveszett, csak akkor szabadul ő és a családja, ha azt a gyűrűt a család ősi várkápolnáján, bűnbánó szívvel az oltárra helyezi. Ugyanakkor az átok szerint nem hagyhatja el Bécs városát, hol esküt tett az ördögnek. Könyörög, vigyék el otthonához. Tudja, hogy a várában már meghalhat, most, hogy a gyűrű is nála van, a várost is elhagyhatja. Minden vagyonát nekik ígéri, melyet a várban találnak. Azt is megtudják, hogy ez akkor történt, mikor az ő Salamon királyuk békét kötött a szent emlékezetű László herceggel és bátyjával, Gézával.
A csapat kis hezitálás után úgy döntött, elkíséri az öreget, inkább kíváncsiságból, mint az állítólagos vagyon miatt.
Másnap reggel elindultak, bár Gottfried alig bírt járni, támogatniuk kellett. A hideg, fagyos időben jól haladtak, első este egy fogadóban szálltak meg, itt már hallottak meséket az elátkozott erdőről, ami a közelben terül el.
Gottfried, most hogy közelében volt a gyűrű, egyre inkább erőre kapott. Régi történeteket mesélt utazásairól, uralkodásáról.
Másnap már alkonyodott, éppen táborhelyet kerestek. Gottfried szerint másnap délelőtt megérkeznek a várhoz. Mozgolódást érzékeltek az erdőből, neszezéseket hallottak, de amikor odakapták a fejüket, nem láttak semmit. Megnőttek az árnyékok, egy-egy árny suhant át az úton, vagy láttak egy-egy pillanatra valakit feltűnni a fák között a szemük sarkából, de mire megint odakapták a fejüket, sehol senki. Olyan volt, mintha valaki vagy valami követné őket az erdőben. Harckészültségben mentek tovább, mindenki feszült volt, érezték hogy készül valami. A varázslók varázslataikkal fel is vértezték a kísérőiket, Jégpáncél, megnövelt erő, ügyesség került rájuk.
Majd, feltűnt az úton egy lovag. Hatalmas, fekete lovon ült, melynek szemei vörösek, szuszogásakor gőz tört ki az orrlyukaiból, patája szikrát hányt. A lovag köpenye, mint egy hatalmas, sötét szárny, bár egyesek szerint tényleg az volt, és nem köpeny. Körülötte árnyalakok tűnnek fel, hullabűz kezd elterjengeni, ráadásul velük két oldalt, az erdőben hatalmas, kétfejű farkasok bukkanntak fel, mellettük repkedő ördögök. A Pokoli hatalom is megerősödött. Matteo abban a pillanatban imáiba merült, Isten segedelmét kérve.
A lovag hangját tisztán hallották, pedig elég messze állt tőlük. Felszólította őket, hogy azonnal adják át neki a gyűrűt és a koldust. Gottfried a koldus persze könyörögött, hagyják hogy elérje célját, és ott végre békében meghaljon. A Pokol természetesen ezt meg akarja akadályozni, minden lehető módon.
Commodus felállította az embereket, a varázslók a lovaggal szemben álltak fel a pajzshordozóikkal, míg a többiek oldalt helyezkedtek el.
Mikor a lovag látta hogy ebből nem lesz egyezség, megindította a támadást. Az íjászuk egy nagyon jó lövéssel meg is sebesítette a támadásra induló lovagot. A farkasok felüvöltöttek, mire a csatlósok, pajzshordozók megfutottak, Kada szedte rendbe őket, mivel Commodus már csak a lovagra figyelt.
Kada a csatlósokat csak a kétfejű farkasok ellen tudta bevetni, így a varázslók maradnak szembe a lovaggal.
A farkasok, akiket Andrzej pokolkutyaként nevesített meg, harapnak és savat köpnek. A csatlósok párosával vették fel velük a harcot. De, Andrzej és a dalnok Matt, valamint Marko is velük küzd, de Andrzej a leghatásosabb, nemhiába szörnyvadász.
A lovag megindult de, vagy nem ismerte Hermész rendjét, vagy nem tudta hogy a csapat tagjai is varázslók, vagy csak túlzottan magabiztos volt. Éppen lendületet vett a lova, mikor Chrisagon jégfalába ütközött, amiben el is esett. Mire felkelt a lovag a földről, jégbörtönbe zárta, azt kell szétvernie, bár elég hatásos volt benne. Közben a többiek támadták földdel, villámmal, és rengeteg vis felhasználásával Yata próbált kiűzni a lovagban érzett démont, bár ez nem volt hatásos.
Közben lement a nap, és a csatlósokra tett mágia lefoszlott, így védtelenebbek lettek a farkasok ellen.
A lovagot újabb jég, majd földbörtönbe zárták, folyamatosan lassítva. A lovag nagyon ideges volt már, üvöltött dühében, mire közel ért hozzájuk, sikerült annyira legyengíteniük, hogy Commodus le tudta győzni. Matteo imája is sikeres volt, a pokoli farkasok egy részébe az égből fehér villám csapott. (Bár, volt olyan csatlós, aki szerint nem villám volt, hanem egy angyal kivont karddal.)
A csatának vége lett, többen megsebesültek, Matt viszont meghalt, egyik farkas harapása a combján érte, mire a varázslók a segítségére tudtak volna sietni, már késő volt. Matteo eltemette az erdőben egy tisztáson megszentelve a földet, Donatus fából hajlított neki síremléket.
Meggyógyították a sebesülteket, majd táborhelyet kerestek. Ekkor találkoztak egy ismerőssel, Abdullal a Flambeauval, aki Zordon bérc egyik varázslója. (Üdv Máté, újra az Ars Magica világában) Ő is Bécsből indult pár napja, mikor felfedezte a pokol farkasainak a nyomát egy sziklában, követni kezdte azokat. Üdvözölték egymást, szövetséges conventusok voltak, bár Abdullal már többen is vívtak Certament, változó sikerrel.
Elmesélték miért vannak itt, a szaracén varázsló, szintén szaracén bajtársával Azimmal, és fegyverhordozójával csatlakozott hozzájuk, amit nem is bántak.
Az éjszaka nyugodtan telt, pedig erős őrséget állítottak, mint fizikait, mind mágikust.
Másnap dél körül megváltozott az erdő, sötétebb lett. Elhaltak az zajok, csak a szél fújását, ágak zörgését lehetett hallani, és valami halk sikolyt tört fel néha-néha a messzeségből. Élőlénnyel nem találkoztak, vadcsapást sem láttak. Éjszaka leesett az első hó, de abban sem lehetett látni semmilyen állat nyomát. Kidőlt kőkereszt meredezett ki a földből, korábban itt volt a leágazás a várhoz. Beomlott fahíd maradványai mentén keltek át egy patakmederben, a korábbi út már csak egy éppen kivehető ösvénnyé változott. A lépteik folyamatosan elnehezedtek, ólmos fáradtság költözött azok végtagjaiba, akinek nem volt Parma Magicájuk. A levegő is nehezebbé vált, a sikoltozást erősödött, varjak károgása hallatszott egyre közelebbről. Az ösvényen át-át nőtt valamilyen tüskés szederszerűség, ami még inkább lassította őket, ráadásul hosszú szakaszokon olyan sűrű és tüskés volt az erdő aljnövényzete, hogy csal lassan tudtak haladni, az elől haladók kardjaikkal, bárdjaikkal szélesítették az ösvényt.
Véget ért az erdő, egy tisztáson egy árkot láttak, amelyet sűrű bozótos nőtt körbe. Ez volt a valamikori vár fala. A mintegy két ember magasságú, kör alakú bozótoson nem lehetett átlátni, föléje nem magasodott sem fal, sem építmény. Az egész terület pokoli aurát árasztott, belülről jött a sikoltozás, mintha többen lettek volna a várban, és a vár felett több tucatnyi varjú körözött, károgva.
Gottfried teljesen összeszedte magát. Mióta elindultak, minden nap többször imádkozott, Matteo miséin minden este áldozott.
A bokron átmászni nem lehetett, nem is akartak már ezzel vesződni, Abdul égetett egy ösvényt rajta. A földváron belül már szinte semmi sem emlékeztet az egykori életre. Egyedül, egy kőszék áll egy kisebb halom tetején, mely valamikor a palota volt, itt feküdt a dombocska alján három csontváz, mely felett három szellem lebegett és kiabált úgy, ahogy Abdul szerint Írországban a gonosz tündék szoktak valaki halála előtt.
Chrisagon ment elől Gottfrieddel, mögötte rögtön Trebonius és Commodus. Mind megálltak a vár szélénél. A szellemek közelebb lebegtek, és kiabálni kezdte valamit, amit Andrzej értett meg egyedül, mert egy régi szláv dialektusban beszéltek.
Engedjék át nekik Gottfriedet, és menjenek békével. Bosszút fogadtak, mert Gottfried megölte az apjukat, őket megerőszakolta a katonáival együtt. Akkor lázadtak fel a hűbéresek, akiknek ők az élükre álltak, és Morana segítségével le is győzték, de elmenekült. Ők megfogadták, hogy megölik, addig el nem hagyják a várat. Bosszújuk jogos, hagyják a varázslók, hogy beteljesüljön. Andrzej rögtön tudja, hogy Morana egy szláv istennő, a tél és halál istennője. Matteo szerint, a régiek istenei mind démonok, ha a nők neki tettek fogadalmat, akkor boszorkányok és démonimádók.
Gottfried csak rá akar ülni még egyszer utoljára a trónjára, hogy bocsánatot kérhessen, míg a nők a halálát akarják. Kérte, öljék meg őket, vagy legalább tartsák sakkban a szellemeket, míg eléri a székét, mely a kápolnából valamiért megmaradt, akkor bocsánatot tud kérni, és ő úgyis meghal. A nők boszorkányok voltak életükben is.
A csapat a férfinek hitt, bár érezték hogy többről van itt szó, és ellentmondásos a viselkedése, de a nők szellemei tűntek inkább pokolinak.
Donatus Yatával, Dmitrijjel és Abdullal a határvonalnál maradt embereikkel, míg Chrisagon és Trebonius a saját embereikkel elkísérik a székig az öreget.
Beléptek a vár területére, mire sűrű köd vette körül őket, és a szellemek támadásba lendültek.
A varázslók sikeresen elkergették a szellemeket, Donatus elfújta a ködöt, míg Gottfried, immár úján a gyűrűvel, a trónjához ért és ráült. Pokoli kénszag támadt, megremegett a föld, ő meg odaszólt nekik, most sokkal hatalmasabbnak tűnve, megengedi hogy most még elmenjenek.
A varázslókat, akik fel voltak készülve erre is, inkább felháborította a történet, nem ijedtek meg, ketten is rögtön Gottfriedre támadtak, de a rá küldött mágia elfoszlott körülötte. Erős pokoli hatalom ülte meg a környéket, a váron belüli bozótosból élőholtak, ördögök jöttek elő, a három, eddig visszatartott szellem éles sivítással elpusztult.
A csapat elég jól szétszóródott a területen, ezért Trebonius sem tudta a kedvenc, földnyitó varázslatát ellőni, nagyon támogatni sem, tudták egymást. A várban levő csapatra úgy másfél méter magas lények támadtak, akiknek a testük inkább köd volt, karmaikkal harcoltak, melyek nőttek, csökkentek, így nem is kellett túl közel menniük ellenfeleikhez, ráadásul, mérgező füstöt is fújtak rájuk, ami még takarta is őket. Gottfried mellett, pedig testőrként megjelent egy hatalmas, koromfekete egyszarvú is.
Az erdőből pedig, hogy a bejáratnál állók se legyenek békénben, egy három méter magas, embertestű, denevérszárnyú démon bukkant elő, kezében hatalmas csatabárddal. A feje a bagoly és az ember keveréke. Őt a levegőben varjak követték, akiknek a csőre és karma izzott.
A csatlósok és az ördögök összecsaptak, legtöbben bent a várban, de pár ördög a bejáratnál várakozókra támadt. Egyikükre Yata a Bacchus ölelése varázslatot mondta, az így, a szőlőfolyondárokkal fogságba ejtett ördög a csata végéig mással nem is volt elfoglalva, mint a szabadulásával. (Nem sikerült megdobnom az erőt hozzá).
Abdul bajtársa, Azim eltűnt a bokrok mögött. Csak később tudták meg, hogy ő egy „vérpárduc”. A bokrok között átváltozott, majd az előbukkanó élőholtakat irtva, a bokrok takarásában az unikornis felé haladt.
A varázslók hamar rájöttek, míg él az unikornis, mely valószínűleg összeköttetésben van a gyűrűvel, az öregen ne hat semmilyen mágia, és fizikailag sem tudják sebezni.
Commodus és Andrzej rátámadt, míg a varázslók a csatlósaikat segítették, a bejáratnál állók pedig felkészültek a démon elleni harcra. Matteo ismét imáiba merült,
A démon feléjük támadt, majd a következő pillanatban éjféli, csillagtalan sötét borult a tájra.
Mire újra világos lett, a démon már a várban levő varázslók között volt, a kint várakozókra pedig a varjak támadtak. Őket Donatus tartotta vissza szélmágiával, míg mindenki igyekezett be a várba, segíteni az ott levőkön, akiken kezdtek az ördögök, és a démon felülkerekedni.
Commodus otthagyta az unikornist és a démon valamint testvére közé ugrott, Yata űzéssel próbálkozott, de a démon túl erős volt. Chrisagon a jégbilinccsel próbálta lefogni, mellyel csak kis haladékot kaptak. Andrzej már több sebből vérzett, de az unikornist őt is sebezte rendesen. Ekkor bukkant fel a vérpárduc, és ugrott rá az unikornisra, azonban egy tökéletes balsiker dobással eltörte a mancsát, és vinnyogva csúszott le a pokoli címerállatról.
Commodus is kapott egy nagy csapást, mely miatt végleg veszített egy egészség szintet. Levente sietett Andrzej segítségére Dmitrijjel együtt, sikerült az unikornist megölniük. Közben a démonnal is végeztek nagy nehezen, már mindenki több sebből vérzett, Commodus állapota már súlyos volt. Trebonius egy kősziklát robbantott szét az öreg felett, de ő is balsikert dobott, a gróf sértetlen maradt, viszont több bajtárs és varázsló is megsérült, Commodus állapota most már kritikus volt.
Azt hitték, még mindig védi valami mágia az öreget, Andrzej volt az, aki erőt vett magán, és lefejezte a vén démonimádót. Gottfried teste úgy egy perc alatt porrá vált a szemük láttára.
Még egy átka hatott az öregnek, jó év múlva ért el hozzájuk az üzenet, hogy a messzi lengyel földön, ugyanekkor megjelent egy démon, és lefejezte Andrzej nővérét.
Hogy mi történik most a leszármazottjaival, halálával kiszabadultak a pokolból, nem tudták. Matteo szerint az Úr jóságos, aki megbocsájt, mire többen is nevetésbe törtek ki, és sorolták az ellenpéldákat. Matteo mindenesetre vállalta, hogy naponta misét mond mind a gúnyolódók, mind Gottfried leszármazottainak a lelki üdvéért.
Egyszerre vége lett mindennek, megint elhalkult a környék. Az ördögök közül már csak a Bacchus ölelésével fogva tartott élt, őt gyorsan elpusztították. A sebesülteket bekötözték, akinek súlyos volt a sérülése, vis segítségével meggyógyították, bár már csak kevés maradt nekik. Csodával határos módon senki sem halt meg közülük, de többen is életre szóló sérülést szereztek, vagy a démon csapásától, vagy az ördögök leheletétől, karmolásától.
A kifordított kőtrónus alatt találtak egy ládát, benne régi ékszerekkel, érmékkel, dísztárgyakkal. Gyors vizsgálódással megállapították, nem mágikus, nem fertőzött a Pokoltól, úgy döntöttek, hogy hazaviszik kárpótlásul. (Érdekes módon az öreg kezén levő gyűrűről elfeledkeztek)
Délután el is hagyták a várat, és elindultak hazafelé tartó, négy napos útjukra. Abdul is velük ment pihenni.
Pogánykő mégis közelebb van, mint az északi Kárpátok. Meg is állapodtak, hogy „tanulmányi csere” lesz, Vid és bajtársai költöznek zordon Bércbe Abdul pedig Pogánykőbe.
Abban az évben már nem is történt említésre méltó esemény a conventusban, csak Borsmonostor kolostorát rabolták ki ismeretlenek, akik azon kívül, hogy pár szolgálót kardélre hánytak, elvitték a ciszterciek minden értékét, még az oltárdíszeket is.
1208-ban, tavasszal érkezett hozzájuk vágtatva egy kőszegi legény, aki azt a hírt hozta, hogy Kőszeg várábavalakik betörtek az éjszaka folyamán, ott mindenkit lemészároltak, a várúrtól kezdve a legutolsó lovászfiúig. Gyöngyös várának kapitánya kér segítséget. Azonnal lóra kapott Chrisagon, Dmitrij és Trebonius, Commodussal és Leventével együtt.
A hegytetőn álló vár előtt már kisebb csődület volt, többen hangosan jajveszékeltek, de a katonák, akik a völgyben elterülő Gyöngyös várából jöttek fel, nem engedtek be senkit.
A varázslók és Commodus, János gyöngyösi várnaggyal együtt nyugodtan vizsgálódhattak. Hamar kiderült, hogy valakik beszivárogtak a várba és altatót tettek az ételbe, italba, amiből mindneki evett este, majd a gyilkosok egyszerűen besétáltak az őrizetlen kapun, és megölték a várban tartózkodókat. Állatokat nem vittek el, csak nagyobb értéktárgyakat. Egyértelmű volt, ugyanazok tették, akik Borsmonostort is kifosztották. Sokak szerint Kada volt az embereivel, mert látták őt mostanában errefelé. Ezért, Chrisagon üzenetet küldött neki, most húzza meg magát egy időre.
Ők követték a nyomokat, melyeket szabad szemmel nem lehetett látni, és két napra rá, egy kőbányában megtalálták vagy harminc rabló holttestét. Emlékkép felidézéssel látták, hogy a kőbányához érkeznek a rablók, ahol egy páncélos lovag várja őket, és egy, nagyon jó minőségű ruhába öltözött pap. A papnak teljesen átlagos arca van, még ők is gondolkoztak utána, hogyan is néz ki.
Neki tettek jelentést, mire ő feléjük mutatott, kezéből fehéres köd tört ki, mire mind ledermedtek, és a lovag egyenként levágta őket. Ezek után pár ember bújt elő a kövek közül, összeszedték az elrabolt tárgyakat, és elhagyták a kőbányát.
Ami érdekes volt, a pap nyakán lógó kis arany kereszt közepén egy régi pénzérme volt. Ezt valamilyen szinten sikerült is jobban megnézniük, ekkor avatta be őket Levente a Templomosoknál megismert tudásba, mely elvileg titkos, de ő egyszer kihallgatta a lovagokat. Az Egyház egyik legfontosabb feladata a harc az úgy nevezett Denáriánusok ellen. (Köszönöm Jim Butcher!)
Ezek a Denáriánusok egy-egy, Júdás által az árulásáért kapott dénár hordozói, melyet egy-egy démon ural. Aki megfog egy ilyen ezüstdénárt, azt előbb-utóbb hatalmába keríti a benne levő démon. Ha valakinek erős az akarata és hajlik a gonoszra, együttműködik a hordozójával, ha csak nagy hatalmú, de gyenge akaratú, akkor irányítja. Ha megölik a hordozót, a dénár szabaddá válik, a démon új hordozót keres magának.
Az Egyház próbálja megszerezni ezeket a dénárokat, de nem egy esetben, a már megszerzett, őrzött ezüstöt pont valamilyen nagyravágyó pap vagy más őrző személy. Levente szerint Lékán is őriznek dénárt, mert arra már rájött az Egyház, hogy nem jó ezeket a dénárokat egy helyen őrizni.
Ekkor jutott eszébe Commodusnak, hogy a lovag, akivel az erdőben harcoltak, szintén hordott egy dénárt a nyakában.
Végül Augustus és Heródes dénárjairól kép.
