Héder nembeli Fulko a következő hét végére, Nagy Szent Leó pápa napjára (június 27) vadászatot szervezett, melyre meghívta több környékbeli nemessel együtt Komdus úrat és Katalina úrnőt is. el is döntötték a varázslók, hogy ők is mennek, és megpróbálják a trubadúrt kikérdezni.
Ellenfeleik is nyugalomban voltak, pedig a varázslók már teljesen elhanyagolták a műhelymunkát, inkább a környéket járták, illetve a conventus jövőbeni megerősítésén ötleteltek.
Nagy Szent Leó pápa ünnepe szombatra esett. Már hajnalban útnak indult Commodus a kíséretével. Feleségén kívül vele ment még ikertestvére Trebonius, öccse Matteo, testőre, és a varázslók közül Chrisagon Izabellával és két fegyveressel, Dmitrij és Andrzej, Yata Luciussal a festővel, valamint Donatus tanítványa, Félix mint apród, és még egy pajzshordozó. Így, tizenöten haladtak a hegygerincen, a Lovag útjának nevezett úton Kőszeg váráig, még csillagfényben.
A várhoz érve még csak pirkadt, mégis, a kiemelkedőre épülő vár alatti kis egyenes tisztáson már terített asztalok álltak, gyülekeztek a meghívottak. Fulkó úr meglepődött a népes társaság láttán. Hamar összeszedte magát, Komdus urat és feleségét, valamint Treboniust és Chrisagont, mint nemeseket köszöntötte, habár tudta hogy e két utóbbi varázsló. A két fiatalt, Yatát és Dmitrijt mint vendége vendégeit, Matteót mint papot a neki kijáró üdvözlettel köszöntötte, a többiekről tudomást sem vett.
Meglepetésükre a vendégek között volt Gwaihir a szatír, több tündérrel együtt. A szatírt – a conventuson kívüliek – egy harmincas, kissé sántító, de jóvágású férfinek, a tündéreket pedig, gyermekeknek látták, akikről senki sem tudta pontosan kihez tartoznak, de természetesnek vették, hogy jelen vannak. A tündérek nagyon vidámak voltak, szerintük csuda dolgok fognak itt történni. Mérgesen is néztek a varázslókra, nehogy elrontsák a szórakozásukat, azt viszont nem árulták el nekik, mire is számítanak. Gwaihir is, aki Fulkó úr egyik sógornőjének tette a szépet, megfenyegette őket, ha elrontják a mai szórakozást, többé ne számítsanak tőle semmilyen ajándékra.
Nagy volt a zaj, kutyák ugattak, emberek beszélgettek, harsányan köszöntötték egymást. Mikor a csapat megérkezett, a vadászkutyák, sólymok is megvadultak egy kis időre, úgy kellett őket visszafogni. Körülbelül harmincan voltak férfiak, nők vegyesen, akik részt vettek a vadászaton, köztük öt templomos Léka várából, illetve a trubadúr is, aki mindig figyelt arra, hogy lehetőleg mindig megfelelő távolságot tartson tőlük. Látható hogy tudja róluk kicsodák. Jó a hangja, fiatal, megnyerő, mindenkivel barátságos. Bernard von Barenstein néven mutatkozott be, elmondása szerint Burgudiából származik, nemes atyja harmadik gyermeke, aki nem akart papnak állni. Chrisagon, aki Bretagné-ból származik, rögtön észrevette a kiejtésén, mikor anyanyelvén köszöntötte, hogy inkább sima okcitán paraszt mint nemes, meg a nevét sem tartotta burgundinak, de nem tett rá megjegyzést.
Mikor Matteo ért a közelébe, akit druszája, Máté, Kőszeg papja kért meg hogy a vadászat előtti imát együtt végezzék el, észrevette, hogy a trubadúr vállán egy démon ücsörög, aki nem ijedt meg tőle, hanem hosszú, fekete, szőrös nyelvét kidugta rá. Ezt gyorsan el is mondta az egymás mellett álló Treboniusnak és Yatának, majd az imához menet köszöntötte a trubadúrt, és „csapkodta meg” a vállát a kezében tartott kis imádságos könyvecskéjével.
Mikor elkezdték az imát, Yata a tőle távol elhelyezkedőknek, Dmitrij kezébe egy kis papírt idézve, Chrisagonnak suttogással, Félixnek a kupájában levő borban feltűnő írással üzente meg a hírt a démonról.
Chrisagon megpillantotta egy zöld szemű szép nőt is, akivel összenéztek, majd a hölgy odébb lépett. Mire Chrisagonnak leesett, hogy ezeket a zöld szemeket látta a halott nőnél, a boszorkány már eltűnt, hiába kereste az egész vadászat során, már nem találta meg, sőt, senki sem tudott semmit zöld szemű nőről a jelenlevők körében.
Az imádság után ittak még egyet a vadászat sikerére, majd Fulkó kiosztotta a feladatokat.
Mivel a cél tíz szarvas leterítése volt, a hajtói már elkészítették a csapdát, ide pár fiatal nemest küldött, köztük Félixet, de velük tartott Izabella is.
A hölgyek jó része solymászkodni ment, velük Matteó tartott. Páran vaddisznóra mentek, míg Fulkó, - vele Bernard, aki a legjobbtól akart tanulni az elmondása szerint – valamint a templomosok, és a csapatunk arra a bölénycsordára akart vadászni, amit a Gyöngyös árterében vettek észre pár napja a várúr erdőjárói.
Mivel sokan voltak, a varázslók úgy gondolták, ott fogják Bernardot elkapni. Yata megbokrosítja a lovát, és a többiek pedig segíteni fognak szerencsétlennek, ne kelljen a vadászatnak leállnia. Ezt Fulkó keresztbe húzta azzal, hogy a csapatot kétfelé osztotta. Vele ment Bernard, Commodus, valamint a templomosok és néhány fontosabb nemes – köztük Gwaihir -, míg a maradék pár nemes a varázslókkal, akiknek a közelében az állatok megvadultak.
Így le kellett fújniuk az elképzelést, cserébe egész nap hajthatták a bölényeket, amiket meglepően nehéz volt levadászni. Csak a csapat tagjai közül páran látták azt, hogy a tündérek számtalanszor megugrasztják az állatokat, tértik el a biztosnak tűnő lándzsadöféseket, így estig csak három bölényt sikerült elejtenie a két csapatnak összesen.
Gondoltak arra, hogy direktben letámadják a trubadúrt, de nem akarták azt, hogy Fulkó, és vele a Héderek gazdag és nagyhatalmú nemzettsége megharagudjon rájuk. Ezért, estére halasztották a tervezést, a lakomára.
A vacsora már a vár udvarán volt, a lakótorony tövében. Az asztalok szépen terítve, fáklyák, máglyák, lampionok adták a fényt, mely visszaverődött a tányérokról, kupákról, mindenféle kiegészítőkről, melyek a vendéglátójuk jómódját voltak hivatottak kifejezni. A trubadúr is énekelt párat, de inkább a helyi zenészeket hagyta kibontakozni.
A vacsora alatt a várnagy körbejárt, megérdeklődte, kik azok akik itt szándékoznak aludni, és kik azok, akik inkább hazamennek. Commodus és Katalin maradtak, a varázslók inkább haza akartak menni. Így volt esélyük végrehajtani a tervüket.
Mikor már jól benne voltak az estében, Yata felerősítette a trubadúr borát, aki mire ezt észrevette, már olyannyira berúgott, hogy a várúr felvitette a kamrájába. Chrisagon az árnyékszékre ment, itt famulusával alakot cserélt, és követte a dalnokot felcipelő katonákat, akik a torony második szintjének egyik kis kamrájában levő ágyra dobták a terhüket. Chrisagon egyik csatlósát előre küldték az erdőig, a köpenyét és a felsőruházatát ott levette, amit visszavittek magukkal. Ez után Yata, Dmitrijjel együtt felment a toronyba, ahol a merevrészeg dalnok feküdt. A toronyban csak pár öreg volt, illetve a sötétebb zugokat, üres szobákat kihasználó párok, így sikerült a trubadúrra ráadni a csatlós ruháját, majd levinni a lovakhoz. Tartottak a démontól, de az nem tett semmit.
Mikor aztán Fulkó úr asztalt bontott, ők hangosan szidva a részeg csatlósukat, neki korbácsot ígérve, sikeresen elhagyták a várat. Amint beértek az erdőbe, Chrisagon mindenkire Jégpáncélt, Yatával együtt Macskaügyességet, Bikaerőt varázsolt, tartva a Pokol támadásától, majd hazaindultak, kezükben fegyverrel.
Már félúton jártak, mikor három, hatalmas, sötét árnyék vetődött ki némán a fák közül, egyikük Matteót, a másik Andrzejt a szörnyvadászt, míg a harmadik, a dalnok lovát vezető Uzort, Chrisagon csatlósát sodorta ki a nyeregből. Mindhárom egy hatalmas, embernél nagyobb, koromfekete farkas volt, izzó vörös szemmel. Matteó és Andrzej támadója azonnal harapott is, most vették nagy hasznát a Jégpáncélnak. a harmadik farkas vonyított egyet, mire az egyik csatlós és Izabella a félelmében megdermedt, képtelenek voltak bármit is tenni. Yata és Dmitrij varázslattal, a többiek fegyverrel támadtak a lényekre. Trebonius és Chrisagon is inkább fegyvert rántott, előbbi minél előbb testvére segítségére akart sietni, a primus pedig Izabellát védte.
Andrzej felismerte a lényeket, árnyfarkasok voltak, olyan lények, amiket az északi hatalmas erdősségek szláv sámánjai is idézni szoktak. Sikeresen támadta a tőrével, ahogy Uzor is, a rajta levő farkast.
A három árnyfarkast sok csapással és támadó varázslattal tudták csak megölni. Persze, a vist kigyűjtötték belőlük. Uzor súlyosan, Andrzej könnyebben megsérült. Matteo sértetlen maradt, de ez csak Chrisagon Jégpáncéljának volt köszönhető, e nélkül meghalt volna.
Az útjuk vissza a conventusba már eseménytelen volt, de majdnem éjfél volt, mire elérték.
Nem feküdtek le, először Matteo próbálta meg elűzni a démont, majd Donatus Chrisagonnal és Treboniussal, a Nagy varázslatot használva tette ezt meg. Utána már Chrisagon könnyen ki tudta fürkészni a trubadúrt, aki valóban egy okcitán paraszt, ráadásul kathar, aki gyerekkora óta jó barátságban volt az ördögökkel, az általuk küldött démonnal együtt nőtt fel, sok aljasságot elkövettek együtt.
Amit megtudtak tőle: Gyula egy magyar férfi, őszerinte párszáz éves is lehet. A régi magyarok mágiáját űzte, mikor valamilyen fán leereszkedett az alvilágba, ott találta azt a követ, amely hatalmat biztosít az ördögök és a holtak felett is ebben a világban. Azzal kérkedik, fejedelmi rangja lesz a Pokolban akkor is, ha már semmit sem csinál haláláig.
Azt nem tudja, hogy miért pont ezen a környéken vannak, már évekkel ezelőtt elkezdték szervezni, mikor a szerzetes idejött a közeli rendházba. Gyulát hárman segítik földi halandók, ő, aki a nemesi házakban dolgozik és a főurakat hálózza be, a boszorkány, aki a köznép között szerzi az információkat és akinek a kinézetét ő sem ismeri, illetve a szerzetes, aki az ítéletvégrehajtója. Szerinte meg tudnak egyezni vele, hogy hagyja békén a conventust, ha támogatják.
Jól sejtik, a szívét külön tartja valahol, nem tudja hogy hol, de ő vagy Szombathely várára, vagy Bors monostorára tippel. Ha tudja is valaki, akkor az a szerzetes, de ő kétli, hogy bárkinek is elmondta.
Nem akarták maguknál tartani, még aznap éjjel átvitték Lékára a lovagokhoz. Mivel Commodusnak nagy a becsülete a templomosoknál, elhitték nekik, hogy a trubadúr a Kőszegiek ellen szervezkedett, démonok segítségével.
Még pár órát pihentek, majd páran visszamentek Kőszeg várába reggelizni. Commodusnak beszámoltak a történtekről, aki úgy döntött, alkalmas pillanatban majd előhozakodik Filkónál a történtekkel. Hazamentek, a conventus őrségét továbbra is készenlétbe tartották. Nem itt csaptak le rájuk, hanem pár nap múlva Pogányban, ahol egy varázslat hatására a szőlőtőkék nagy része elpusztult, a bor megromlott.
Még aznap éjszaka ketten is Bors monostorával álmodtak. Kada azt, hogy hogy démonok szállják meg és ő ott küzd, míg Matteó atya a templomból kiáradó feketeséggel. Ráadásul, reggel jött a hír, hogy a dalnokot reggelre holtan találták Lékán. Semmi különös nem történt vele, csak Róbert testvér, a borsmonostori szerzetes látogatta meg, hátha hatni tud rá. (Természetesen Chrisagon, amikor elvitte az ájult dalnokot Lékára, nem számolt be az egész összeesküvésről a templomosoknak)
Chrisagon úgy döntött, érdemes meglátogatniuk Bors monostorát. Commodus úgyis régen volt ott. Két bárányt, pár baromfit, egy doboz viaszgyertyát és egy, a hölgyek által hímzett terítőt készítettek össze ajándékként. Commodussal ment Matteó, Trebonius és a tanítványa, testőreik, Dmitri és Andrzej, Donatus és a tanítványa, pajzshordozója, Chrisagon és a pajzshordozója, Kada, Yata és a testőrének kijelölt Uzor, még délelőtt elindultak.
Kikerülték Gyöngyös földvárát, átkeltek a folyón, majd beérve az erdőbe megebédeltek, így kora délután értek a kis, erdőben eldugott monostorhoz. Jöttüket természetesen észlelték, így mire a tisztásra értek, már Erhard, a fiatal apát a templomkapuban várta a környék egyik földesurát. Üdvözölték egymást, majd Commodus átadva az ajándékait, azzal a furcsa kéréssel fordult az apáthoz, hogy azonnal hívja össze a szerezeteseket és kezdjenek misézni, míg ez megtörténik, addig szeretné tájékoztatni valamiről.
Bár furcsállta a kérést az apát, szólt az egyik társának, aki a harangot megkongatva elkezdte összehívni a szerzeteseket. Míg egy szolga frissítőket hozott az utasoknak, Treboniusék a szükséges mértékig felvilágosították Erhardot, aki tudta, hogy varázslók. Felháborodott, hogy rendje mibe keveredett, de minden segítséget megígért. Róbert testvért nem látta napok óta, de azt hitte, visszament Szombathelyre. Nem tudta megmondani, vajon hová rejthette a feketemágus szívét rendtársa, de szabadkezet adott a csapatnak a kolostor átkutatására. Besietett a templomba Matteóval együtt, és hamarosan már hallották a szerzetesek énekét, a mise elkezdődött.
Tudták hogy a mise miatt nehezebb lesz a keresés, de tartottak a Pokol ellencsapásától. Intellego Vim varázslatokba fogtak, és hamarosan, a kaptáraknál, az egyik alatt egy nagyon erős varázstárgyat fedeztek fel. Amint elindultak feléje, az erdőből fényes, nyári nap ide-oda, sűrű köd gomolygott elő, megremegett a föld, és több ördög, valamint démon rontott rájuk, és hamarosan megérkezett Gyula is, fekete varjú képében, aki amint visszaalakult emberré, már neki is rontott varázslataival mágusainkra. Kezdtek hátrányba kerülni, de ekkor a templomból énekelve, ereklyékkel, keresztekkel, szenteltvízzel felszerelkezve, énekelve megérkeztek a szerzetesek és Matteó, ami ismét kiegyenlítette az erőviszonyokat.
A varázslóink Gyulára koncentráltak, aki nem tudott a méhkasok közelébe jutni, míg Yata és Dmitrij igen. Találtak egy fadobozt a kas alatt, de Gyula mindkettejüket megsebesítette. Hiába használták a legerősebb varázslataikat, a feketemágus sebezhetetlennek tűnt. Ekkor Trebonius rájött a megoldásra. Egy nemrég tanult, egyik legegyszerűbb varázslatával a fekete mágusnál levő pokoli követ egyszerűen átvarázsolta a saját szütyőjébe, majd egy nagyon erős Creo Terram varázslatával egyszerűen két kő között szétlapította a szívet tartalmazó dobozt. Trebonius hatalmas erőt érzett magában, amint a kő hozzá került, de volt annyi lélekjelenete hogy ezt ne használja.
Gyula abban a pillanatban porrá vált, de több démon is Treboniusra támadott, akit a még maguknál levő varázslók és katonáik védenek.
Végül a képek, Az Óház most és régen (köszönet a készítőknek, bárkik is legyenek), majd egy európai bölénycsapat.
