Pogánykő

Megegyeztek, hogy bár egyenlők, kell valaki, aki a conventust vezeti. Ő lesz az, aki fogadja a Rendből érkezetteket, vezeti a küldöttséget a Tribunáliumon, illetve dönt azokban az esetekben, mikor nem szükséges certamennel megoldani a vitát.

Vid kivételével mindannyian megpályázták ezt a tisztséget, de Chrisagon a certamenben verhetetlen volt, így ő lett a vezetőjük. 

Elosztásra került még a vis őrzőjének a posztja, itt Vid győzött. Egy háromtagú bizottságot állítottak fel a vis hasznosítására, ebbe a vezetőn és a vis őrzőjén kívül még Donatus került be, végre győzve egy certamenben. Trebonius is megnyerte első certamenjét Euphemiossal szemben, így a könyvtárosi poszt az övé lett.

Megállapodtak a conventus nevéről is, mely Pogánykő lett. 

Októberben megérkezett Agrippa, Euphemios bajtársa. Kereskedő, aki tavasztól őszig Bizánc és a Német-római Birodalom között ingázik. Most már visszafelé tart Bizáncba, a játék elején a csapat által megrendelt dolgokat, köztük az első műhelyfelszerelést is hozza. Meglepődött a conventus állapotán, ami ha egy kívülálló szemével nézzük, nem is csoda.

Egy szeles hegytetőn, egy platón egy félig romos torony, mellette egy teljesen összeomlott épület, attól párszáz méterre a plató másik, északi végén kezdetleges faházak. Védőfal nincsen, sem kőből, sem fából. A plató alatti következő teraszon egy fából épült, félig nyitott kápolna, és a várnép szállása.

Híreket is hozott, a legfontosabb, hogy a Lombard Liga seregei Milánó vezetésével Legnanónál vereséget mértek Frigyes császár csapataira, ami mindenkit meglepetésként ért Európában. A hírek szerint a császárnak is menekülnie kellett a csatából, meg is sérült.

Kereskedőnk rögtönzött kirakodóvásárt is tartott, melyre a faluból is feljöttek az emberek, sót, tűt, acélárut, edényeket, ruhaanyagot vett magának, aki megtehette. Ők is eladták amit Agrippa hajlandó volt megvenni, fa faragásokat, összegyűjtött agancsokat, kikészített szőrmét.

November elejére végre elkészült a lakótorony első két lakószintje. Igaz, egyelőre még a lépcső egyszerű fa, de már fel lehet jutni rajta az első emeletre a bejárathoz, amely szintén nincs még díszítve. Itt egy előtér fogadja az érkezőt, jobbra egy őrszoba. Szemben egy hatalmas nagyterem, ide a kőműves már egy kandallót is berakott. A nagyterem délkeleti sarkából indul a csigalépcső a pincébe és az emeletre. A pince az ami, míg az emeleten jelenleg négy szobát és egy boltíves tanácskozótermet alakítottak ki. A további szintek elkészültéig itt száll meg az egyik szobában  Katarina, a másikban a lovag és a pap, míg a következő kettőben a varázslók. Itt is van már egy kandalló. A laboratóriumot a csapat az egyik eddig lakott faházban rendezte be, a többiben pedig olvasószobákat alakítottak ki, így végre valamilyen szintű műhelymunka is megkezdődhet. Ezeket a faházakat Trebonius földdel megerősítette, Donatus pedig a Tavaszi Szellők Csarnokával kellemes hőmérsékletet biztosít a tanulmányokhoz. Ez kell is, itt a hegytető eléggé szeles, valamint korán beköszöntött a tél.

Még ebben a hónapban, Matt a dalnok hozta a hírt Szombathelyről, hogy szeptemberben Myriokephalonnál, valahol Bizáncban, Mánuel bizánci császár a III. Béla által küldött segédcsapatokkal együtt vereséget szenvedett a pogányoktól. 

Elérkezett a december, havas, nyirkos, ködös idő jött. A conventus elkezdett felkészülni az Otthon Aegise varázslatára, illetve a hozzá kapcsolódó ünnepségre. Legszívesebben mindenki maradt volna a conventusban, de Trebonius listája szerint valahol, a dömölki hegy északi oldalában nő egy rózsabokor, mely ilyenkor kivirágzik és Ignem vist terem. Ezért el kell mennie valakinek, Trebonius vállalta magára ezt a kellemetlen utazást. 

Dömölkről sikerült kideríteni, hogy valamerre keletre van, még a Bakony rengetege előtt. Számításaik szerint jó hetes út, mit a nagy hó miatt Trebonius szánkóval kívánt megtenni. Mivel hosszú, és ismeretlen út van előtte, nem tudták pontosan hogy merre van, illetve a hegyen hol kell keresni a vist, ezért Trebonius védelemként az ikreket vitte magával, elkísérte a csapat két természethez legközelebb álló embere Forcos és Szikra, valamint a jó nyomolvasói képességekkel rendelkező Lui, és Lillium is ment, hátha tündérek őrzik a vist.

Útnak indultak, leereszkedtek a hegyről, Pogányt érintve Kőszegnél átkeltek a befagyott Gyöngyösön és folytatták útjukat keletnek, Gatály felé. Erdős, dombos területen haladtak, kevesen járták az utat, ami inkább kitaposott ösvény mint út, a parasztok is már behúzódtak nyomorúságos kis földházaikba. Csamaszvárnál, a Csamasz család által lakott kis földvárnál megálltak melegedni, majd Gatályra értek, ahol három település állt kis távolságra egymástól. Egyikben egy lakótorony emelkedett, a másikban egy motte, a kettő közöttiben pedig egy kis templom. Trebonius kihasználva hasonlóságát testvérével, mint Commodus úr mutatkozott be, és így az éjszakát a mottéban töltötte, megismerkedve Ládony úrral, a környék urával. Másnap átkeltek a Répcén, és végre sík, erdős vidéken folytatták az útjukat. Látták az úttól odébb álló favárat, melyről Ládony úr beszélt, mint tájékozódási pontról. A többi éjszakát vagy az erdőben töltötték, vagy egy-egy falucskába érve Commodus úr számára kiüríttettek egy kis földbe mélyesztett házat, így értek el kérdezősködve a kúp alakú hegyhez, mely körül több település is állt, illetve oldalában szőlőt termesztettek. Itt rájöttek hol vannak, ugyanis a hegy tiszta időben a conventusból is látható. Ráadásul, a hegy tetejéről ők is látták a conventust körülölelő hegységet, Forcos még Kőszeg várát is látni vélte.   

Azt, hogy hogyan találják meg a vist, nem tudták, de volt még majdnem egy teljes napjuk, ezért az erdőjárók felmérték a hegyet. Sok volt a szurdok, bemélyedés, ráadásul a tetején egy fákkal, bokrokkal benőtt kráter, szinte lehetetlennek tűnt, hogy rátaláljanak a rózsabokorra. Délutánra, még sötétedés előtt már Trebonius is a kráternél volt, InVi varázslattal próbált a vis nyomára bukkanni. Éppen itt kutakodtak, mikor észrevettek két gyalogost, akik a kráter peremén haladtak. Feltűnt, hogy a nagy hó nem jelent akadályt a mozgásukban. Trebonius megpróbálkozott egy varázslattal, mely közelebb hozza a képet és így szemügyre tudja venni a jövevényeket, de a varázslata nem sikerült, viszont a két alak közül az alacsonyabb észrevette a mágiát és a csapatot.

Egy alacsony, tömzsi nő és a testőre közeledett feléjük. Mint kiderült, a hölgy Beatrice scholae Jerbiton, a Tribunálé északi részén található Zordon Bérc varázslója, aki szintén a visért jött. Társát, aki jó barátja és védelmezője egyben, Kolosként mutatta be. 

Beatrice üdvözölte az új conventus varázslóját, kedvesen belekarolt és elkísérte egy csendes, szélvédett zugba, ahol csak egy, a téli álmát alvó vadrózsa bokrot láttak a sok más növény között. Beatrice mutatta hogy ez lesz a vis, majd letelepedtek, a hölgy varázslattal kellemes hőmérsékletet teremtett maguk köré, majd tűzet raktak és Kolos elment vadászni. Beatrice mesélt magukról, majd Treboniust kérdezte ki a conventusról. Ezek után közölte, hogy még várják Tölgyerdő küldöttjét, aki szintén a visért jön. Érdekes lesz megfigyelni az estét, ezért ő most, erre az alkalomra lemond a visről az új conventus javára. Nemrég találtak egy komolyabb vis forrást, inkább csak azért jönnek el minden évben, hogy bosszantsák Tölgyerdő varázslóit, így rajtuk keresztül Coerist. A virágzásig már nincsen sok idő, az mindig naplementekor történik. Nem is tudja, hol maradnak a tölgyerdeiek... Hamarosan meg is érkezett három férfi, egy varázsló és két fegyveres kísérője. A varázsló Corneliusként mutatkozott be Treboniusnak, Beatricét elég hidegen üdvözölte, láthatóan bosszús volt, hogy mások is vannak itt.  Treboniust felszólította, hogy mondjon le a visről, amit Trebonius kihívásként értelmezett és közölte, hogy szívesen megvívja a certament, melyhez a Mentem formát választja. Cornelius a Perdoban volt erős, így PeMe certamen zajlott le, melyet Trebonius nyert meg.

Beatrice végignézte a certament, gratulált a nyertesnek, míg Cornelius bosszúsan, köszönés nélkül távozott.  

Beatrice kérés nélkül kis történelemórát tartott a Tribunáléról, majd figyelmeztette az új conventust, hogy figyeljenek magukra, elvileg három év múlva lesz a Tribunálium, addig azt javasolja, kerüljék az összetűzést Coerissel és csatlósaival – mint amilyen Tölgyerdő is.  Bár nincsen jogalapjuk megtiltani a conventus újraalapítását, megnehezíthetik az életüket. Ők kb. 21 éve jöttek ide, nem álltak be Coeris csatlósai közé, erre az tündérek, rablók és mesés lények útján tette pokollá első éveiket.

Közben leszállt az éj, a bokron pedig négy vadrózsavirág kinyílt. Trebonius hármat elcsomagolt, egyet átnyújtott keszkenőjében Beatricénak, aki azt nem volt hajlandó elfogadni, így mind a négy ignem vis Pogánykőé lett.

A társaság a szurdokban töltötte az éjszakát, közben Forcos és Kolos is összebarátkoztak, kicserélve egymással a csapdaállítás művészetét. A varázslók is megegyeztek, hogy pár éven belül valaki felkeresi Pogánykőt, hátha varázslatokat, könyveket tudnak cserélni, vagy kölcsönözni egymásnak. Másnap aztán szétvált a két csapat, Treboniusék hazaindultak, Beatrice pedig Kolossal együtt letért az ösvényről be az erdőbe.

A társaság karácsony ünnepét az erdőben töltötte, majd Szent Szilveszter pápa ünnepe előtti napon hazatértek.

A karácsonyi ünnepek leteltével a varázslók végre megkezdhették tanulmányaikat.

Beköszöntött az 1177. év.

Februárban megérkezett hozzájuk Kenéz, egy Mercere varázsló. Megismerkedett a varázslókkal, közölte velük, hogy évente legalább egyszer vagy kétszer erre fog járni, de ha van valami üzennivalójuk, használják a mágiájukat és jön ahogy tud. Volt, aki üzent a mesterének, hogy hol alapították meg conventusukat, volt aki nem vette igénybe a Mercere szolgáltatását.

Megjött a tavasz, a tavaszi napéjegyenlőségre a varázslók befejezték az első tanulmányi évszakukat, megkezdték a következőt. A téli munkák (kőfaragások készítése, sarokkövek faragása, stb.) után a kőművesek újult erővel belevetették magukat a torony felújításába. Most derült csak ki, miért is tették a laboratóriumot ideiglenesen a tornyon kívülre, az állandó kalapálástól, véséstől lehetetlen lett volna a tanulás.

Áprilisban, miközben a munkások elbontották a palotaszárnyat, ami a helybeliek elmondása szerint úgy 10 éve egy villámcsapás miatt égett le, izzó parazsat találtak a romok alatt, melyről értesítették a varázslókat.Az gyanús volt, hogy 10 év után még mindig izzik a parázs. Mivel a tűz a pokol hatalmának eszköze, Don Bosco atya imáiba merült a parázs felett. Imája során azt látta, hogy egy lovag az ég felé emeli a kezét, mire a mennyből egy fehér villám csap az épületbe. Egyértelmű volt a számára, hogy a korábbi, eretnek conventusra sújtott le Isten jogos haragja.

Donatus egy InIg varázslattal vizsgálta a hamut, három alakot látott, akik nagy, vastag könyveket és egy faládikát tesznek be iszákjukba, míg ég a palotaszárny. Megfigyelte, egyikük johannita ruhában van, a másik kettő is egyházi ember. Szerencsére még az emberek arcából is látott valamennyit, a két adószedő közül az egyik kövér volt, a másik patkányképű, míg a lovagnak hosszú arca és sasorra volt. Miután befejezték a pakolást, a lovag az ég felé fordult, mire egy villám csapott a palotaszárnyba.

A csapat nyomozásba kezdett, elküldték az embereiket több irányba, kik voltak ezek az adószedők. Közben Don Bosco, mivel ezt a máig izzó parazsat mennyei villám okozta, egy cserépedényben összegyűjtötte azt, és a kápolna oltára alatt helyezte el. 

Embereik a következőket tudták meg a környékbeliektől. Járt erre pár papi adószedő, akik a győri püspök adóját jöttek beszedni, és egy johannita lovag is kísérte őket. Akkoriban éppen két királya volt az országnak, III. és IV. István. Gerázius, Győr akkori püspöke III. István oldalán állt, a helyi urak viszont IV. István ellenkirályt támogatták, így aztán a püspök maga szedte be az adóját, persze csak azután, miután a beszedett adót e helyi urak nem adták át neki. Az adószedők Velem után az erdőnek távoztak Kőszeg felé, ezen meg is lepődtek az emberek, de azt hitték, hogy a szénégetők munkájára kíváncsiak, hiszen ezek az alakok mindenből pénzt akarnak csinálni. Kőszegnél aztán több adószedő és katona is bevárta egymást és mentek az adóval Győrbe. 

Egyértelmű volt számukra, hogy a könyvek és a ládika a volt conventus tulajdona, így eldöntötték, visszaszerzik. Legszívesebben azonnal indultak volna, de Trebonius – aki a laboratóriumban vis tanulmányozásával képezte tovább magát – meggyőzte a csapatot, hogy ezt az évszakot még tanulják végig. Győr messze van, fel kell készülni, hiszen vagy a püspöktől kell megszerezni a könyveket és a kis ládát, vagy ami még rosszabb, a fanatikus, a mágiát teljes egészében elutasító johannitáktól.  

Tanultak, közben készülődtek. Kiderítették, hogy a legkönnyebb és leggyorsabb, ha a volt római úton haladnak, először Sopronig, majd onnan át Győrbe. Egyik várost sem ismerték, ahogy a közvetlen környéken kívül még semmit sem az országból. 

Először Vid és Chrisagon maradni akartak, de aztán a többi varázsló meggyőzte őket, hogy most veszélyes ellenfeleik vannak, nem árt ha ők is mennek. Összeállt egy elég komoly kompánia. Az öt varázsló, fegyverhordozóik, Don Bosco (akit valahogy meg kell téveszteniük, hiszen biztos nem segít nekik az egyháztól az eretnek könyvek visszaszerzésében) és Commodus - aki úgyis tiszteletét akarta tenni valamikor a püspöknél - a  fegyverhordozójával, Zámor, aki legjobban ismerte a soproni utat, Forcos mint erdőjáró és Donatus csatlósa, Billy, aki fiatal kora ellenére még Jeruzsálemben nagy tapasztalatra tett szert az épületekbe történő bejutásban. Lilium is ment volna, hiszen ő is rendelkezett ezzel a képességekkel, azonban tündér vére, mely miatt irtózott mindentől ami az egyházzal kapcsolatos, akadályozta volna ebben a küldetésben.  

Még megünnepelték Szent Iván éjszakáját, begyűjtötték a viseket, majd másnap reggel útnak is indultak első komolyabb kalandjukra. Kőszeg után átkeltek a Gyöngyös patakon és északnak fordultak. Az éjszakáikat a szabadban töltötték, szép, nyári idejük volt. Az út jól járható volt, több szakaszán még meg volt a kőburkolat is. Sopron az első komolyabb település, amit az országból láttak. Vörös, kiégett földsánc öleli körbe, amit vizesárok veszi körül. A vizes árkon átvezető erős fahídról pár akasztott ember lógott. Be a nyugati kapun léptek, ez mellett, a falon belül áll palánkkal körülvéve a johanniták rendháza, ami egy kis lakótorony. A házak a falon belül is jórészt földbe süllyesztett házak, vagy egy-egy párszintes lakótorony, a keleti kapu felé áll az ispán tornya, körülötte néhány fa-kő épület is áll már. Az ispán tornyától nem messze egy kisebb kápolna és a bencések kis rendháza.  A falon kívül, a várostól kisé messzebb áll a Szent Mihálynak szentelt templom. A második éjszakát a városban tudták tölteni, az egyik kőépület egy fogadó, zsúfolt és büdös, az emeletet béreltek ki, ahol a földre szórt szalma volt a fekhelyük.

Sopron után keletnek fordultak, a Kapu nevű földvárig, amely a királyi bírtok központja, egy kisebb lakótoronnyal és sok földházzal, jurtával. Tőle pár kilométerre állt egy kis vár, egy lakótoronnyal, amit fa paliszád vett körül, mellette egy templom. Utána már csak Győr volt a következő, jelentőseb település. Ezen helységek között számtalan, gyakran név nélküli, vándorló falu helyezkedett el, a Hanság mocsarának peremén. Kitaposott úton haladtak végig, mivel száraz és kellemes volt az idő végig, ezért 9 nap alatt sikerült is Győrbe érniük.

Győr közelségét először a megnövekedett forgalom jelezte, először a dombon álló székesegyház tornyait látták meg a fák között, majd hatalmas tömbjét, amely kiemelkedik a házak közül. Elérkeztek a Rábához, itt révész segítségével tudtak átkelni, két fordulóban. 

Győr a szemükben nem nagy, de legalább város jellegű, fasánccal és várárokkal körbevett település, két folyó összefolyásánál álló dombra épülve. Központja az ispáni vár, benne az ispán fapalotája, a kőből épült püspöki palota és a hatalmas székesegyház, ez alatt húzódik a város a domb lábánál, majd odébb még egy település. A magyar szó mellett ugyanannyira gyakori a német és az olasz, sőt vallon is akad, az idegenek alkotják a polgárság jó részét. Házaik is inkább a nyugatiakra hasonlítanak, általában kő alapúak és fából épültek, kiugró homlokzattal. Elég forgalmas város, átmegy rajta a Bécsbe tartó út, itt fut bele a Szombathelyről, Fehérvárról és Veszprémből érkező. Piaca nagy, határában marhákat, disznókat, juhokat árulnak, a folyón halászok láthatók, a folyóparton uszályokat húznak, melyek gabonával vannak megtöltve. A johanniták rendháza a várostól pár száz méterre, a Duna parton álló, kőfallal körbekerített. Az ispotály a rendház és a városfal között helyezkedik el.   

A piacon megebédeltek, közben embereik szereztek szállást, az egyik vallon kereskedő emeleti szobáit bérelték ki maguknak. Itt pihent, majd többfelé szakadt a csapat.

Euphemios elindult felderíteni a johannitákat, a többiek a városban gyűjtötték a híreket, Don Bosco és Commodus pedig Mikud püspöknél tettek tisztelgő látogatást. Itt végre egy, itáliai szemükhöz szokott, püspökhöz méltó palotához értek, mely szemben állt a székesegyház hatalmas tömbjével. A püspök és vendégei éppen vacsoráztak, Mikud kedvesen fogadta őket, mint Itáliából érkezett lovagot, aki a kereszt jelét hordozza, valamint a templomos lovagok által is megbecsült pap testvérét. Gratuláltak neki a kinevezéséhez (előző évben nyerte el e tisztséget, mikor elődjéből, Andrásból Kalocsa érseke lett), majd csatlakoztak a vacsorázó társasághoz. Az éjszakát is a palotában töltötték, ketten kaptak egy kis kamrát egy kétszemélyes ággyal. Másnap reggel aztán részt vettek a székesegyházban celebrált misén, ahol a püspöknek segítő papok között felfedeztek egy patkányképű alakot is. Commodus alig várta a mise végét, de még el kellett viselniük Mikud püspök társaságát egy darabig, aki megmutogatta messziről jött vendégeinek templomát. Mikor elbocsátotta őket, Commodus gyorsan megkereste a sekrestyést, akitől érdeklődött a templom és papjai iránt, és megtudta, hogy a patkányképűt Paulusnak hívják, ő a székesegyház plébánosa. Korábban adószedő volt...

Ezzel a hírrel indult vissza a csapathoz.

Közben Euphemios kívülről és biztos távolságból megszemlélte a johanniták rendházát. Hogy a belsejét is megismerje, elfogott egy macskát, amely a közelben kódorgott. Több hiábavaló kísérlet és egy elpazarolt vis után nagy nehezen átvette a macska elméje fölött az uralmat és végre a macska emlékeiben kutakodva sok mindent megtudott a rendházról. 

Magába a rendházba a kaputornyon keresztül lehet bejutni, ez az egyetlen bejárat. A rendház téglalap alapú, a kaputorony a déli, hosszabb oldal közepén áll. Az udvarban balra az istállók, jobbra a gazdasági épületek állnak. A Duna felőli oldal északnyugati sarkánál emelkedik a kétszintes rendház, az északkeletiben a kápolna, a kettőt egy kerengő köti össze. A rendház földszintjén raktárak vannak, az első emeletre vezet a lépcső, itt a lovagterem – melyből lépcső vezet le a kerengőbe, fegyverterem és a komtúr szobája, a második szinten a lovagok és fegyverhordozók szállása található.

A többiek annyit tudtak meg, hogy a rendházban jelenleg 8 (öt állandó és három átutazó) lovag és sok fegyveres,  valamint a kiszolgáló személyzet lakik, zárt közösség.

Most már csak meg kell tudniuk, hol lehetnek a könyvek és a ládika. A székesegyházban, a püspöki palotában, vagy valahol a rendházban.