Ott hagytuk abba, hogy Euphmios Forcossal együtt olyan közel ment a porosz városhoz, amennyire csak lehetett, és kiderítette, hogy a tanítványa a várban van.
Visszatértek a többiekhez, megvitatni, hogyan jutnak be a városba, várba.
Több ötletet feldobtak, végül azt találták ki, hogy kereskedőként fognak bejutni a városba, és onnan a várba. Euphemios ismét körbenézett, és két, a város felé haladó társaságot is kiszúrt. Az egyik egy porosz csapat volt, akik rabszolgákat hoztak, ők keletről érkeztek, míg a déli úton egy pár szekérből álló társaság jött.
Lepihentek éjszakára, Trebonius földből, Euphemios fából hozott létre kunyhókat, amikben kényelmesen el tudták tölteni az éjszakát. Másnap reggel mikor készültek, Trebonius készített egy hóembert, majd azt elsétáltatta Vid előtt, ő is tud homonkuluszt készíteni.
Euphemios meg úgy vélte, tanonca hiába bizánci, valószínűleg varég testőrök leszármazottja, ezért van szüksége rá Odin rendjének.
Az első terv az volt, meggyőzik őket, hadd csatlakozzanak hozzájuk, de mire az úthoz értek az egyre nagyobb hóesésben, megváltoztatták a tervüket.
Délnek indultak, majd egy sziklás részen bevárták a kereskedőket, és rajtuk ütöttek. Vid győzte meg a többieket, hogy könnyebben bejutnak, ha árun kívül még rabszolgákat is visznek magukkal. véleménye szerint el tudják úgy fogni a kereskedőket, hogy a hajuk szála sem görbül, és különben is, ha a poroszokkal kereskednek, biztos van vaj a fülük mögött, nem árt nekik pár év rabszolgaság.
Ez az ötlete még mindig elfogadhatóbb volt, ugyanis korábban azt javasolta, rohanják le a várost és a várat. Mivel ez nem keresztény környék, könnyen tudnak fegyvereseket szerezni, egy halott sem fekszik megszentelt földben.
A kereskedők, akik bort, gabonát és fémárut szállítottak, egyébként meg lengyelek voltak. Miután harc alakult ki, a kereskedők testőrei közül egy meghalt. rá Vid rögtön mondott egy Sétáló tetem varázslatot, majd elküldte az erdőbe, rémisztgetni az arra járókat. Az elfogott embereket pedig megnémította, és azt hazudta nekik, ha végeztek, elengedik őket. Mikor a többiek rátámadtak, miért tette, meglepően gyakorlatias választ adott, hiába mennek be a városba mint rabszolga kereskedők, ha ezek az emberek rögtön elmondják, kik ők.
Felvették a ruhákat amiket e kereskedőknél találta, páran Bábel nyelveit varázsoltak, majd elindultak a város felé, ahová kora délután meg is érkeztek. a kapunál éppen csak egy pillantást vetettek rájuk, pedig ketten is készültek Mentem varázslattal.
Útbaigazították őket, hol pakolhatnak le, majd elindultak felderíteni a várost. Számukra teljesen idegen település volt, fa házakkal. Nem volt ugyanakkor elmaradott, a főbb utakra pallókat fektettek, a piacon sok mindent lehetett kapni, amit láttak európai piacokon is. Kétszer is látták a nyúlfejű démont, aki körül teljesen nyugodtan sétálgattak az emberek.
Megnézték amennyire lehetett a várat is, egy fa híd kötötte össze a várossal, a város felöli végén porosz őrökkel, a másik végén láttak óriásokat hatalmas farkasokkal és egy varázslót is.
Érdeklődtek is ivókban, nagyjából ugyanazt tudták meg, amit már a fogjuk is elmondott. A várba a törzsfő szolgái járnak be, ők viszik az élelmet, felszerelést, egyébként nagyon nincsen kapcsolat közöttük.
Jól fizetnek, problémát nem okoznak. Hogy miért vannak itt, ezernyi választ kaptak, egyesek szerint arra várnak, hogy a törzs figyelme enyhüljön és akkor leigázzák őket, mások szerint fegyveresekre van szükségük, és van aki szerint a tóban van valami, ami kell neki.
Egyesek azt is tudni vélték, hogy foglyokat visznek hozzájuk, akiket feláldoznak, mások szerint próbának vetik alá őket, hogy varázslót neveljenek belőlük.
Végül, egy patkányt kapott el Euphemios, és azzal nézet körbe a várban.
Elég komor, sötét vár, a falai habarcs nélkül vannak összeillesztve. Eléggé dísztelen az egész. Andrzej sem tudta honnan lehet, elmondása szerint északon nem látott ilyeneket.
Nem látott sok őrt a falakon, a konyha felől sikerült bejutnia a fő toronyba, viszont itt megszakadt a patkánnyal a kapcsolata.
Mindenesetre úgy döntöttek, hasonlóan Győrhöz, itt is a vízen keresztül fogják megközelíteni a várat.
Este a rabszolgának szánt kereskedőket elkábították, majd Matteo atyát és Liliumot Trebonius két testőrével együtt útnak indították visszafelé, az Árkádiába nyíló kapuhoz.
Ők is elhagyták a várost, majd egy víz mellett faluból szereztek egy halászcsónakot, amit Chrisagon megbűvölt, így indultak el a várhoz.
Szerencséjükre felhős volt az ég, a hó is esett, agy elég rejtve tudtak haladni. A várfalnál megint Donatus növesztett a vízinövényekből hágcsót, amin felkapaszkodtak, és bevetették magukat a konyhatoronyba. Mivel már este volt, csak egy tűzőrt találtak, akit könnyen ártalmatlanná tettek, majd megindultak beljebb, óvatosan. a konyhából egy kis átjáró vezetett arra a félig fedett hídra, ami összekötötte a főtoronnyal. Itt volt két fegyveres őr, de őket Forcos hamar ártalmatlanná tette.
Bent, a központi toronyban egyből egy nagy, galériás terembe jutottak, ahonnan több ajtó vezetett, valamint a közepén egy rúnakővel, amit Andrzej szerint Odinnak állítottak.
Euphemios ismét varázslattal kereste a tanoncot, így hamar irányba álltak. Óvatosan haladtak, senkivel sem találkoztak. Mondjuk, ezt nem is furcsállták, mivel már hallották, hogy kevesen élnek ebben a nagy várban, és véleményük szerint ez az egy torony akár 10 varázslót is kényelmesen elszállásolhatott volna.
Három szintet mentek fel, a torony tetején voltak, amikor megtalálták a gyereket. Egy kisebb szobában aludt. Csendben felkeltették hogy induljanak, majd kint kikérdezik, de az egyiksarokban az árnyékból kilépett egy Odin rendi varázsló, kezében egy bottal, amit rúnák borítottak. Pillanatok alatt komoly varázsharc bontakozott ki abban a kis szobában. Próbálkoztak kábítással, Csecsemő kezével, Tűzlabdával, Szeleknek karmaival, Gyémántporral, Tűzpilummal, Pókhálóval, de ezeket vagy hárította, vagy csak csekély sebet okoztak neki. Szerencséjükre, az Parma Magicájuk is kitartott, bár többüknek is megfájdult a feje.
Végül, Chrisagon elégelte meg a dolgot, a nagy kavarodásban előhúzta buzogányát, és szó szerint agyonütötte vele az északi varázslót.
Elég hangosak voltak, hamarosan fel is hangzott a várban egy kürtjel.
A tanonc, akit Yatának hívnak, gyorsan elmondta, a legtöbb varázsló nincsen itt, ő azért kellett, mert a karkötő és az ő vére segítségével a varázslók felélesztettek egy ősi sárkányt, aki már régóta, az északi istenek bukása óta aludt.
Őt nem vitták a szertartáshoz, csak vérét gyűjtötték, és megígérték neki, kiképzik varázslónak, cserébe megtanítja nekik, amit már tud. Ő ebbe nem ment bele, azóta őrizték, nehogy megszökjön. Közben Chrisagon begyűjtötte a halott varázsló botját, fejpántját és nyakláncát, valamint azon volt hogy megakadályozza, Vid elvigye a fejét.
Nem tudták eldönteni merre induljanak, ismét a konyha felé, vagy másik irányba, ráadásul Trebonius azt javasolta, maradjanak és vágjanak le mindenkit.
Vid persze szóba hozta, most milyen nagy segítség lenne ha hagyták volna őt élőhalottakat gyártani.
Végül Chrisagon, mint primus oldotta meg a kérdést, megfogta Izabell karját és elindultak abba az irányba, amerről jöttek. Amint kiértek a galériás nagyterembe, már rájuk is vetette magát két hiúz. az egyiket mágiával győzte le, a másikat az őket utolérő fegyveresek kaszabolták le, majd igyekeztek ki a toronyból.
Senki nem üldözte őket, így hamar már a csónakban voltak. Mivel időközben kitisztult az ég, Donatus teremtett ködöt.
Hullámszolga segítségével indultak meg, míg Euphemios a levegőbe emelkedve kísérte őket. Már a partnál jártak, amikor hajnalodott, és észrevettek kelet felől egy hatalmas szárnyas lényt, amint komótosan repül a vár felé.
Úgy döntöttek, nem pihennek hanem amíg bírják, mennek a kapu irányába. ráadásul több mérföldet kellett megtenniük sík terepen, mire erdőbe érnek, szerettek volna túl lenni rajta, mielőtt teljesen kivilágosodik.
Euphemios volt az, aki észrevette, tőlük északra, feléjük, több medve farkas és óriási farkas vágtat az irányukba.
Nemsokára azt is látta, hogy őket üldözik, megpróbálnak eléjük vágni. Így a csapat felkészült a harcra, egy domb tetején álltak meg, és különböző akadályokkal, vermekkel, tüskefalakkal vették körül a dombot.
Mikor a falka utolérte őket, megálltak, és a legnagyobb medvéből egy hatalmas, középkorú férfi vált, kezében hasonló rúnatbottal, testén medvebőrrel.
A turba úgy gondolta, megpróbálnak egyezkedni vele. Ő azonban felemelte a botját, dobbantott egyet, mire mérföldnyi hosszan egy földhullám indult meg feléjük, egyre növekedve, és döntve le az akadályaikat, vermeiket meg betemetve, nyomában az ismét meginduló hordával.
A földrengést még nagyjából bírta a csapat, csak páran estek el, de a kőhullám már komolyabb károkat okozott. Trebonius szétrobbantotta maga előtt a hullámot, viszont több csatlóst és Izabellát is maga alá temetett, míg a varázslók közül is többen megsérültek a kőzuhatagtól. Ráadásul, még nagyon össze sem szedhették magukat, mikor már rajtuk voltak a vadállatok.
A megmaradt csatlósok védőfalaal vették körbe a varázslókat és támadták a vadakat. Trebonius kedvenc varázslatával Odin varázslóját fölbe süllyesztette, majd mint a vadak ellen fordultak.
Forcos kiszúrt egy vérfarkast és arra vetette magát, Vid Izabellát indult kihúzni a földből, míg a többiek a vadakat támadták.
Nyakorjában vetődött fel az a gondolat, hogy ha meghalt a varázsló, a vadak miért támadnak tovább. Szóba már nem tudta hozni, mert a földből szó szerint kirobban a varázsló, és a következő pillanatban egy magyon erős villám súlyosan megsebesítette Treboniust.
Az összes varázsló, aki rendelkezett távolsági varázslattal, az északi varázslóra támadt, mire az úgy vélte, jobb visszavonulnia. Vércsévé válva elindult a vár felé, de Euphemios, szintén átváltozva utána vetette magát.
A három medvét, amik a csapatot támadták, a bajtársakra hagyta Chrisagon, a farkasokat Donatus és Nyakorján vette kezelésbe, ő meg elindult a levegőben harcoló madarak felé, hogy segítsen Euphemiosnak.
Vid közben kiásta Izabellt és a még élő csatlósokat, majd nem sajnálva a vist, elkezdte gyógyítani őket.
Közben a sólyom és a vércse nagy csatát vívtak a levegőben, aminek a győztese Euphemiops lett. A északi varázsló már súlyosan sérülten emberré változott vissza és lezuhant, halálra zúzva magát. Euphemios visszarepült a többiekhez, és az utolsó medvét békává változtatta, Chrisagon pedig ennek a varázslónak is begyűjtötte a botját.
A csata véget ért, de a domb tetején álló éles szeműek észrevették, hogy a sárkány megindult feléjük.
Ők gyorsan, ahogy lehetett besiettek a fák közém, majd az egész csapat láthatatlanná vált, így várták meg, míg a sárkány több kört megtéve más irányba keresi őket.
Beljebb mentek, pihentek pár órát, majd amilyen gyorsan tudtak, indultak Árkádia felé. Közben többször el kellett rejtőzniük, mivel többfajta vad is őket kereste az erdőben, de sikerült kicselezniük az állatokat, és másnap hajnalban, holt fáradtan Árkádiában álltak.
Itt pihentek egyet, majd megindultak hazafelé. Ismét egy éjszakát töltöttek Árkádiában, majd visszatértek a conventus közelébe.
Legvégére egy kép, most egy karácsonyi középkori menetről.
Boldogot mindenkinek!
