Miután a délelőtt folyamán összevetették, ki mit tudott meg, valamint egy egyszerű CrIm varázslattal Euphemios meg is mutatta a rendház külső felépítését, kigondolták, hogy először Paulust, a székesegyház plébánosát hallgatják meg, mit tud a könyvekről, a másik adószedőről, valamint a johannita lovagról. Reménykedtek, hogy a könyvek a püspöki palotában, vagy a székesegyházban vannak elrejtve.
Chrisagon megbízta Zámort és Csendes Lucot, hogy derítsék ki, melyik házban lakik a plébános. Ők a legegyszerűbb módon megoldva a problémát, a sekrestyében levő templomszolgától megkérdezték a ház helyét, mely a székesegyház mögötti kis utcában található. Vissza is mentek Chrisagonhoz, aki Donatussal együtt felkerekedett és ebéd alatt rányitottak a plébánosra.
Egy házvezetőnő fogadta őket, majd a háromhelyiséges ház tisztaszobájába vezette a varázslókat, hamarosan megjelent maga a plébános is, fogadva a két külhoni nemest. Donatus esküvőszervezéssel tartotta szóval, míg Chrisagon két Csendben feltett kérdés nevű InMe varázslatával kiderítette, hogy a plébánosnak fogalma sincsen, hol lehetnek a könyvek, valamint azt, hogy a lovagot Istvánnak hívták.
Ezzel a hírrel mentek vissza a többiekhez, akik meglepődtek, mivel úgy gondolták, hogy este lepik meg a plébánost. Trebonius mindenesetre eldöntötte, hogy ő is meglátogatja az éjszaka, egy erősebb varázslattal kívánta kikérdezni. Addig is, Euphemios kihasználta a „nagyváros” adta lehetőségeket, és csizmákat, fűszereket, gyertyákat, valamint hasonló, feléjük nehezebben beszerezhető hétköznapi dolgokat vásárolt. Chrisagon pedig délután újabb feladatot bízott Zámorékra, a rendházat kellett szemmel tartaniuk. Don Bosco atyát Commodus lovag visszakísérte a püspökhöz azzal, hogy engedélyezze Pogány faluban egy templom építését. A valódi cél persze az volt, hogy a papot megkíméljék attól a hírtől, miszerint eretnek könyveket lopnak vissza a johannitáktól.
Napnyugta után, aztán Trebonius Donatus kíséretében felkereste a plébánost. Először meglepődtek, hogy a vár kapuját zárják, de kopogtatásukra az őrség kaput nyitott, amit Trebonius egy PeMe varázslattal köszönt meg, így az őrök nem emlékeztek rájuk.
Elmentek Paulushoz, megvárták míg elnyugszik a környék, majd bementek a házba. Itt Donatus a házvezetőnőt altatta el, Trebonius pedig a plébánost felébresztette, majd megragadta a tekintetét és behatolt az elméjébe. Megtudta, hogy miután visszaérkeztek az eretnek könyvekkel Győrbe, Paulus a beszedett adót vitte magával, a könyveket és amit az eretnekek házának romjai között találtak, István lovag és Bonifác testvér, a másik adószedő vitték András püspök elé. A lovagról annyit tud, hogy a szokottnál is nagyobb ellenszenvvel élt a varázslók iránt, és Béla úr uralkodásának kezdetén visszatért a Szentföldre, Bonifác testvér viszont az Bencések itteni kolostorában él azóta is, bár iszákossága miatt mára a kapus testvér rangját érdemelte ki. Trebonius még kiderítette, hol tartja a pénzét (a székesegyház sekrestyéjében egy kilazult kő mögé rejtve), majd hamis emlékképet ültetett be az itt jártáról a plébános elméjébe, és hazatértek pihenni.
Másnap délelőtt Euphemios és Vid felkeresték Bonifác testvért, akiből ital segítségével hamar kihúzták, hogy élete nagy pillanatának tartja, mikor segített az eretnek könyveket megszerezni, ugyanis miután azokat a rendház sekrestyéjében elhelyezték, a lovagok egy ereklyét (Szent Rupert egyik foga) adtak neki ajándékba, ami a templomukat gazdagítja azóta is. Sajnos, mivel meglehetősen jó viszonyt ápol az iszákosság démonával, ez a dicsősége hamar szertefoszlott.
Közben Zámor, aki hallotta Trebonius beszámolóját, a székesegyház felé vette az irányt és eltette magának a plébános megtakarított pénzét tudva jól, ha rajtakapják elevenen megnyúzzák és bőrét elrettentésül a sekrestye ajtajára szegezik.
Most, hogy tudták hol találhatók a könyvekért, elkezdték tervezni az akciót. Jobban örültek volna a püspöki palotának, ugyanis tudták, hogy a johannita lovagok fanatikusak, Hermész rendjének ellenségei. Ráadásul, hiába áll a rendház meglehetősen nyugodt, békés helyen, a lovagok fegyelmet tartanak.
Ötleteltek, Chrisagon első javasolta az volt, módszeresen, átkokkal és betegségekkel irtsák ki a lovagokat, amit Donatus és Euphemios elleneztek leginkább, egyrészt nem kellene ennyire felhívni a figyelmet magukra, ráadásul elég lassú folyamat lenne és nem szeretnének annyi időt a városban tölteni. Hamarosan megegyeztek abban, hogy minél hamarabb meg kell szerezni a könyveket, lehetőleg még az éjszaka meg kell kísérelniük a bejutást.
Hamarosan Zámor érkezett vissza azzal a hírrel, hogy a rendház két fegyverese a piactéren iszogat. Baltazár és Comenos is kiméréshez igyekeztek, leültek melléjük az asztalhoz, majd rövid idő múltán Vid elaltatta a két fegyverest. Az ikrek vállukra kapták „részeg ivócimboráikat” és a varázslókhoz vitték őket.
Trebonius felébresztette az egyiket, majd az elméjében kezdett kutakodni. Megtudta, hogy a lovagok elég nagy fegyelmet tartanak, éjszaka 2 őr van a kaputoronyban, ketten a szárazföldi, egy pedig a Duna felöli oldalon vigyázza a falat, kétórás váltásban. Másik öt őr pihen, de harcra készen. Az őrök aludni nem igazán tudnak, mivel az őrparancsnok lovag gyakran ellenőrzi őket. Azt is megtudta, hogy a kápolnában éjszaka egy lovag és kísérete teljes vértezetben imádkoznak.
A rendház a Duna mellett áll, kőfal veszi körbe. Belül a rendház a hátsó, dunai traktushoz csatlakozik, ablakai a belső udvarra, a templomtól elválasztó kerengőre, illetve a folyóra néznek. A templom Szent Jánosnak szentelve, egy kis, torony nélküli, díszesen faragott egyhajós építmény, négyszögletes szentélye a Dunának simul. A templom és a lovagok rendháza között helyezkedik el a kerengő. A kápolnába mind a kerengőről, mind az udvarról vezet egy ajtó. A rendház bejárata az első emeleten van, ide lépcső vezet fel az udvarról. Ez egy fogadóterembe nyílik, ahonnan egy lépcső megy felfelé és lefelé egyaránt, balra a komtúr szobája és egy fegyvertár, jobbra a lovagterem. Az emeleten a lovagok szobái és vendégszobák. Lent raktárak. A második emeleten, illetve a komtúr szobájához vezető folyosószakaszon egy-egy latrina. A falon kis kaputorony. Az udvaron kút, istálló, kiszolgáló épületek.
Ezek ismeretében úgy döntöttek, hogy a víz felöli oldalon közelítik meg a rendházat, Zámor el is ment szerezni egy halászcsónakot, bár Chrisagon azt hitte, ezt pénzért teszi.
A kivitelezés megtervezésében már akadtak viták, Donatus azt javasolta, hogy fel tudja venni az egyik lovag alakját, elég ha megfigyeli az egyiket, mikor az az ispotályban dolgozik. Utána ő miért ne mehetne be a kápolnába éjszaka is, míg Trebonius inkább a nagy, nehéz könyvek – számítása szerint legalább
Végül hosszas vita után a következő tervvel álltak elő:
Euphemios lesz az, aki sólyom formájában leszáll az őr mögött, és kiiktatja. Ezután Trebonius, Donatus, valamint Billy, Donatus tolvaj képzettségekkel is rendelkező csatlósa, és Zámor felmásznak a Donatus által növesztett kötélhágcsón. Miután szintén Donatus elaltatja a templomban imádkozókat, a két tolvaj, valamint Donatus és Trebonius bemennek a kápolnába, megkeresik a sekrestyét, összeszedik ami kell nekik, majd azokat Trebonius egy Láthatatlan hordár varázslattal elhozza, és csendben távoznak arra, amerre jöttek.
Közben Vid és az akcióban részt nem vevő emberek a rendháztól nem messze, az erdőben várakoznak, hogy ha szükséges, eltereljék a figyelmet, valamint őrizzék a lovakat. Amint megvan amiért jöttek, indulnak is haza, Don Boscót és Commodust majd Kapunál bevárják.
Este el is hagyták a várost, majd mindenki ment a helyére.
Már elmúlt éjfél, mikor akcióba lendültek. Euphemios a rendház felett körözött, megvárta míg az őrparancsnok lovag ellenőrzi az őrt, majd leszállt mögé, először beszéd, majd mozgásképtelenné tette az őrt és lökte szerencsétlent a Dunába.
Közben Chrisagon a halászhajót a rendház közelébe, majd Euphemios jelzésére a falához kormányozta. Donatus kötélhágcsót növesztett vízi növényekből, melyen sorban felmásztak a gyilokjáróra, ami a kerengő felett volt. A lépcső a gyilokjáróról a kápolna mellett vezetett le a kerengőbe, itt, egy ablakon belátva Donatus második próbálkozásra, két vis elhasználásával sikeresen elaltatta az oltárnál imádkozó lovagot, fegyverhordozót és apródot. Ennek örömére Zámor előrelódult, lefutott a lépcsőn és berontott a kápolnába, ahol szerencséjére más nem tartózkodott. Mire Trebonius, Donatus és Billy az ajtóhoz értek, Zámor már a sekrestyében volt, ahol polcokon kegytárgyak és miseruhák álltak, valamint egy zárt szekrényt látott. Ennek az ajtaját azonnal feltépte, mire harangszó verte fel a csendet. A fal tetején őrködő Euphemios és Csendes Luc megmerevedve látták, a kerengőben mintha lehullana egy lepel fény támad, és két lovag, valamint számos fegyveres kezd el Kyrie Eleison illetve Szent János segíts kiáltással a kápolna felé futni, valamint a kaputoronyból is emberek rohannak ki a falakra.
Euphemios gyorsan pókhálót növesztett a nyitott ajtó elé, hogy lelassítsa a támadókat, Luc pedig lőni kezdte őket íjával. Vid is akcióba lépett a falon kívül, lángba borította a kaputornyot, míg a telihold hatására átváltozott Forcos a falra ugrott és a katonák közé vetette magát.
Közben bent a kápolnában Donatus varázslattal bezárta az ajtókat, majd rohantak a sekrestyébe. Ott a szekrényben megtalálták a könyveket és a ládikát, továbbá egy nem evilági szarvas koponyát, melynek a közepén a Diende ház szimbóluma volt vésve, egy, valamilyen csontból készült, ezüst díszítésű kupát, és egy bőrzacskót, melyet lepecsételtek. Az egész mellett egy kereszt állt, mely olyan erős isteni aurát sugárzott, hogy a két varázsló rosszul lett a közelében.
Trebonius rászólt Zámorra, hogy csak azt vihetik el, amit a conventustól hoztak el akkoriban, és már azon törte az agyát, hogy juthatnának ki, ráadásul fogalmuk sem volt, mi történik a kerengőben és a falon.
A kerengőben pár fegyveres a kaput próbálta megtisztítani a pókhálótól, míg mások a falon levők ellen indultak, a falakon pedig a katonák próbálták megállítani a farkasformájú démont, aki közéjük ugrott.
Bent a sekrestyében Zámor és Billy a dolgokat egy miseruhába csomagolták be, bár Zámor a csontkupát is beleejtette, viszont a koponyát Donatus már nem engedte elvinni, de a kis bőrzacskót a többi közé dobta.
Ezalatt Trebonius a kápolna kelet oldalán a fal alá egy árkot varázsolt, mely az alapozás alá nyúlt le, erősen koncentrálva nyitva tartotta azt, míg a csapat tagjai kimenekültek a szabadba. Trebonius, mielőtt követte őket, még megpróbálta az erős isteni hatalmat sugárzó keresztet is magához húzni, de ez nem járt eredménnyel, így inkább gyorsan távozott, majd az árkot összezárta maguk után, bízva abban, semmilyen nyomot nem hagytak távozásukról.
Itt, a rendház keleti falánál sötétben voltak, szerencsére az őrök sem vették észre őket, mivel a déli, főfalon levő harcot figyelték, ahogy társaik a démonnal küzdenek.
Közben Euphemios sólyommá változott és elrepült, Luc visszaugrott a csónakba, amit Chrisagon nagy sebességgel elkormányzott a rendháztól. Zámor jelzett Chrisagonnak, amit az szerencsésen észrevett, felvette a társaságot, és gyorsan, a folyásiránnyal szemben a halászok között elindultak Győr felé. Vid is visszahívta a falról Forcost, majd az erdőbe menekültek és a rév felé vették az irányt. Ide irányította a csónakot Chrisagon is, majd a Rába baloldali partján kiszálltak, a révnél bevárták Videt, és együtt indultak hajnalban Kapu irányába. Euphemios a levegőből látta, hogy nagy a ribillió a városban, többen is figyelték a rendházban keletkező tűzet, majd követve Videt, átrepülve a folyón csatlakozott a társasághoz. .
Arra hogy a lovagok tudtak az érkezésükről, csapdát állítottak nekik, világos volt, viszont azt nem tudták megfejteni, ki árulhatta el őket. Az is vitára adott okot, hogyan tudtak elrejtőzni a kerengőben a lovagok, illetve milyen mágia védte a könyvszekrényt. Trebonius szerint varázslók élnek a rendházban, Euphemios szerint csak a vezetőjük lehet egy varázsló, aki itt bujkál, míg Donatus és Vid szerint Istenbe vetett hitükkel tudtak elrejtőzni előlük a lovagok, és ez óvta a könyvszekrényt is.
Kapunál bevárták a lovagot és a papot, majd hazaindultak, de Treboniusnak oda kellett figyelnie, mit talál ki Don Bosco számára, miért is hagyták el azon az éjszakán a várost, mikor a rendház kigyulladt.
A talált könyvek, melyekről Trebonius jól tippelte,
Paulus Patarinus: Quinque Artes Formae
Creo 15 Intellego 15 Muto 15 Perdo 15 Rego 15.
Latin nyelvű,
Az első 4 kötet 5-5, az utolsó 6 fejezetből áll.
Alapmű, 400-ban íródott Páduában. Paulus mestereinek feljegyzése alapján állította össze, így mindenféle előképzettség nélkül tanulható. Ezek VIII. századi másolatok. Ami a kötetet különlegessé teszi, a 3. kötet végébe valaki 5 erős varázslatot jegyzett fel.
Gyógykör CrCo 70, Régmúlt varázslatok romjai InVi 30, Az elátkozott erdő MuTe 30, Örvénylő gejzír PeAq 30, Lábrakelt erdő ReHe30
Admira scholae Bonisagi: Corporem gyakorlatok
Corporem 14/16
850-ben íródott az eredeti, ez XI. századi másolat. A lábjegyzet, melyhez 5. szintű latin írás szükséges, kettővel megemeli a könyv szintjét.
Phausta Ex Miscellana: Gondolatok a rendszerességhez és a megtévesztéshez
Mentem 14 Imagonem 16
1000-ben íródott Bizáncban. Fedlapjaik hiányoznak, a gerincen látni, hogy díszesek, aranyozottak voltak.
Ezeken kívül héber nyelvű pergamentekercsek is voltak a ládában, amit hazaérkeztük után átadtak Menyhértnek tanulmányozásra.
A faládikában egy kis, ősi mágikus kőkulcsot és jelentős mennyiségű vist találtak. A kőkulcsról hamar megállapították, hogy a szombathelyi katakombák kulcsa, így ezentúl nem kellett félniük a szürkülettől. A bőrzacskóban is vis volt. A kehely áttanulmányozását későbbre halasztották, annyit mindenesetre megállapítottak, hogy erős Perdo varázslat van rajta.
Ismét képek a végén, az egyik a győri bazilika román kori apszisa, amely mellett varázslóink többször is elhaladtak, a másik egy térkép a korabeli Győrről. A képek nagyobb változatban az indafotón természetesen megtalálhatók.
