Pogánykő

Egy Ars Magica conventus mindennapjai a XII. századi Magyarországon.

28. játékülés

2020.06.19. 12:47 Donatus a Jerbiton

Ismét elég lóhalálában siettek vissza a conventusba. Az öregasszonynál összeszedték holmijukat és az ott maradt társaikat, fizettek, majd még az éjszaka folyamán útnak is indultak. Meglepte őket, hogy sem ember, sem ördög vagy démon nem követte a turbát, nem is támadt rájuk senki.

Ahogy elhagyták a város környékét és kijutottak a varázslattal elváltoztatott földről, kedélyük is jobb lett. Már menet közben találgattak, mit láttak, mi az, ami történt.

Sok volt az ismeretlen. Ki-mi a várnagy, milyen szerepe van a történtekben Róbertnek, mi az a kő amiről beszéltek, mi van a dalnokkal, a boszorkánnyal. Meglehetősen hamar visszaértek, Chrisagon az őrséget megerősíttette, majd mindenkit aludni küldött, hogy másnap, tiszta fejjel gondolják át a történteket.  

Másnap aztán összeültek, üzentek Donatusnak és Vidnek, jöjjenek amilyen hamar tudnak. Ugyancsak üzenetet küldte Velencébe, hogy az agg Menyhárt, valamint Antoine nézzen utána az ottani könyvtárban, Euphemios pedig Konstantinápolyban, mi lehet az a kő, amit a pokolból hoznak fel.

Trebonius volt az első, akinek a várnaggyal kapcsolatban értelmes elmélete volt. Nem tudott aludni, inkább átnézte a conventus egyik könyvét. Colomanus írta, több mint hatszáz éves, két könyvből álló mű, melynek a címe a Pokolonak elkárhozott lelkei. Bár a könyvben konkrétumok nem szerepeltek, ő ez, és korábbi tanulmányai alapján úgy véli, Gyula egy varázsló, aki valamilyen egyezséget kötött a Pokollal, mikor leereszkedett oda, és megszerezte azt a követ, ami bármi lehet. Szerinte nem halott, mivel tanulmányai szerint az élőhalottak jellegzetességeit nem viseli magán. Látták az emberek már a templomban még akkor is, mikor annak valódi papja volt. Ugyanakkor, mind a szemtanúi voltak, hogy bár felnyársalták, mégis elkezdte magát letolni a karóról.

Andrzejnek és Chrisagonnak is eszébe jutottak különböző, népeik körében élő legendák, hasonló, nehezen megölhető emberekről, akik a Pokollal egyezséget kötöttek, bár a legtöbb mesében ezek az emberek a lelkület adták cserébe. Egyenlőre ennyire jutottak, gondolták megvárják míg visszatér Vid, meg Velencéből, illetve Chrisagontól újabb információ jön.

Addigi is megegyeztek, hogy egy varázsló éjszakánként is fent marad. Chrisagon üzent Kadának, az embereivel járják be a környéket, tudnak-e valamit egy idegen nőről, Commodus úr és Katarina, Trebonius valamint Izabella pedig ellovagoltak Kőszeg várába, hogy megnézzék maguknak azt az idegen dalnokot. Még este visszaértek, látták a dalnokot, de nem jutottak a közelébe.

A rablók is bejárták a környező ivókat, de Kőszegen kívül senki sem látott idegen nőt, ott meg mindig akad több is.

Teltek a napok, hazaérkezett Vid és Donatus is, sőt, Euphemios is megjött Konstantinápolyból azzal a hírrel, hogy talált nyomot a kőről. Egy régi, még Krisztus születése előtti pergamenben talált egy utalást arról, hogy ha egy bátor ember leereszkedik az alvilágba, és sikerül találnia, valamint megszereznie egy gyermekököl nagyságú, kénszínű követ, akkor varázsereje megsokszorozódik mindaddig, míg az alvilág urainak egyikével szövetségben cselekszik.

Vid is, miután röviden összefoglalták neki a látottakat, elkedvetlenítette őket. Véleménye szerint Gyula úr egy nagyhatalmú varázsló vagy sámán, aki a szívét a saját testéből kiemelte, azt elrejtette. Míg a szívét nem ölik meg, ő is elpusztíthatatlan. Már az ősi magyar sámánok is képesek voltak hasonlóra. Bár, ezt Videt ismerve hitték is, meg nem is.

Egyszerű, mondta Chrisagon, nincsen más dolguk, mint megtudni hol van a varázsló szíve, azt elpusztítani, valamint a követ más elől megszerezni és azt valahogy visszajuttatni a pokolba. Donatus vetette fel azt, ha már megvan a kő, nem biztos hogy a pokolig el kell menni vele, vigyék el egy szent sírjához, és ott rejtsék el. Onnan senki sem tudja majd kivenni, bár először szerezzék meg.

Abban mind megegyeztek, hogy pofonegyszerű lesz a dolguk.

Mivel a boszorkányról semmit sem tudtak, úgy döntöttek, valahogy elrabolják a dalnokot és kiszednek belőle mindent amit tudnak.  

A conventus folyamatosan készenlétben volt ebben az időben, de semmi eseményre méltó nem történt vagy két hétig. Addig is terveket szőttek, vetettek el.

Egy kedd reggel rohanvást jött a faluból egy asszony Matteóért, mert a szomszéd asszonyt holtan találták az ágyában. A férje ott feküdt mellette, de reggelig nem vette észre a felesége halálát, pedig szegény asszonynak este mg semmi baja nem volt, és fiatal is ahhoz, hogy csak úgy meghaljon reggelre. Matteó azonnal szólt a varázslóknak, Chrisagonnal és Donatussal együtt lement a faluba. a ház körül már ott voltak a faluból, az asszony már megmosdatva, kiterítve, a siratóasszonyok már tették a dolgukat. Ugyanakkor sokan arról meséltek, hogy a tehenek nem adtak tejet, tojás sem volt már napok óta, de ezt a varázslók csak szokásos asszonyfecsegésnek tartották. hívták. Mielőtt a pap megszentelte volna, mindenkit kiküldtek, majd Chrisagonnak a Halott ember szeme nevű varázslatával, - amely a halott személy által látott utolsó képet mutatja, egy gyönyörű, zöld női szemet látott. Donatus is vizsgálódott, ő utolsó varázslatként Mentem jellegű varázslat nyomait érzékelte.

Ott hagyták a halottat, visszasétáltak a várba, közben megbeszélték, hogy valószínűleg a boszorkány járt erre, aki valamilyen információt szedett ki a halott nőből. Visszafordultak, és megtudták, hogy a halott egyike volt azon falusi nőknek, akik feljártak a várba mosni, takarítani, besegíteni amikor kellett.  Most már tényleg siettek vissza a várba, a kapuban álló őrt meg is kérdezték, járt-e errefelé egy zöldszemű asszony. Igenlő választ kaptak, reggel jött, de már el is ment, a konyhára hozott a faluból tojásokat. Nem állította meg, a faluból jönnek-mennek az asszonyok, ráadásul ő még rá is köszönt, és mondta s hogy csak tojásokat hozott.

A torony felé menet a konyhában rákérdeztek, igen, egy asszony hozott pár tucat tojást, de csak beadta aztán ment is a nagyterembe reggelizni. A nagyteremben még emlékeztek az asszonyra, volt aki beszélgetett is vele. Ugyanakkor, Donatus észrevette, hogy a torony varázslók által használt szintjeire vezető ajtónál  ott áll az őr, de egy mesteremberrel beszélget, a tálkának hátat fordítva, melyben a rossz szándékú érkezőket felfedezhetnék. Erre fel is hívta Chrisagon figyelmét, aki csak annyit mondott, hogy nem nézheti senki sem folyamatosan, mereven a tálat, erre is ki kell találni valami megoldást.

Beszámoltak a többieknek a történtekről, valamint arról, hogy a boszorkány itt járt a várba, milyen könnyen bejutott. Ez fel is vetett pár biztonsági kérdést, az intézővel is beszéltek erről, kiderült, elég nagy az jövés-menés a várban.

Treboniusnak jutott eszébe, ha a boszorkány be tudott jönni, át az Otthona Aegise védelmén, akkor elég komoly hatalommal rendelkezhet.

Commodus katonákat küldött ki a boszorkányt megkeresni, Forcos és Lilium párosa is elindult, hátha találnak valamit.

Alaposan átnézték a conventust, már tényleg nem tartózkodott ott, viszont Vid vette észre azt, hogy az Ardarik maszkját rejtő bőriszák a viseket és egyéb varázstárgyakat őrző kamrából. a boszorkány semmi mást nem vitt el, csak ezt, a húsz éve eltett gonosz varázstárgyat. Chrisagon most már tényleg feldühödött, harmadszor fosztják ki a varázstárgyas kamrát. Felszólította a varázslókat, hogy amint megoldják ezt az ügyet, meg kell tetvezniük a conventus mágikus védelmét, addig senki semmilyen új műhelymunkába nem kezdhet, míg ezt meg nem tervezték, ki nem dolgozták.

Vid is nagyon mérges volt, így aztán gólemjét önhatalmúlag a tárgyalóteremben a kamra elé állította, útban mindenkinek, és közölte, hogy senkit nem engedhet be oda rajta kívül.

Dél körül Pogányból érkezett a hír, hogy valami hatalmas, pokoli farkas jár a környéken, éjszaka már a faluba is bement, ahonnan egy gyermeket is elragadott. A járőröknek kiküldött katonák is visszatértek, nem találtak semmit, viszont egy ördögszerű kis lény folyamatosan felettük repkedett, zaklatta őket.

Yata, Trebonius és Chrisagon indultak el Forcossal Pogányba, azon az úton, amelyen a járőrök is haladtak, a gerincen keresztül, Kőszeg felé, de őket nem zavarta meg semmi.

A többi varázsló a conventusban maradt, egy tanoncot állítva az őr mellé, felváltva, folyamatosan figyeljék a tálat, feltűnik-e benne egy rossz szándékú alak.

Pogánynál csak egy hatalmas farkasnak egy kőben hagyott lábnyomát találták csak meg, semmi mást. Yata a faluban maradt Forcossal együtt. Hazafelé nem a hegygerincen, hanem a hegység lábánál jöttek el, már Szerdahelynél észre vették, hogy sok varjú kering a falui felett, köztük pedig egy ördögöcske repked nagyokat visongva. Trebonius, amint közelebb értek, a lényecskét kővé akarta változtatni, de nem sikerült a varázslata, Chrisagon volt az, aki a szárnyakat jéggel elnehezítve a földre tudta küldeni az ördögöt, aki eltűnt, mire a lezuhanása helyére értek. 

Aznap éjszaka Yata és Forcos találkoztak a a démonai farkassal, aki az erdőbe menekült, az átváltozott Forcos pedig utána. Yata másnap hazajött, Forcos pár nap múlva került elő csapzottan véresen, de diadalittasan. 

Végére most pár életképet szánok.

 

varudvar.jpg

rundgang_8f2af7.jpg

rundgang_bf537b.jpg

lakotorony_lepcsuhaz.jpg

szolgaszallas.jpg

5a38a6abba.jpg

varazslo_szobaja.jpg

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://poganyko.blog.hu/api/trackback/id/tr5615902854

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.