Pogánykő

1020-ban Amalfiból származó hajósok alapítottak Jeruzsálemben kórházat Alamizsnás Szent János tiszteletére, melyet bencések tartottak fenn. Az Amalfiból származó Gerard az önállóság irányába terelte a betegellátó közösséget, amelynek fontossága az első keresztes hadjárat után megnövekedett. A közösségnek szabályzatot szerkesztet, melyet II. Paszkál pápa 1113. február 15. napján jóváhagyott, az Ispotályos Rendet a Szentszék közvetlen oltalma alá helyezte, így biztosítva függetlenségét. Gerard egyszerű fekete köpeny viselését írta elő a rendtagoknak, amit a bal vállon fehér kereszt díszített. A hármas szerzetesi fogadalom (szegénység, szüzesség, engedelmesség) mellett a betegek iránti szeretetet hangsúlyozták cselekedeteiket pedig a főerények (bölcsesség, bátorság, mértékletesség és igazságosság) határozták meg.

Megegyeztek, hogy bár egyenlők, kell valaki, aki a conventust vezeti. Ő lesz az, aki fogadja a Rendből érkezetteket, vezeti a küldöttséget a Tribunáliumon, illetve dönt azokban az esetekben, mikor nem szükséges certamennel megoldani a vitát.

Vid kivételével mindannyian megpályázták ezt a tisztséget, de Chrisagon a certamenben verhetetlen volt, így ő lett a vezetőjük. 

Elosztásra került még a vis őrzőjének a posztja, itt Vid győzött. Egy háromtagú bizottságot állítottak fel a vis hasznosítására, ebbe a vezetőn és a vis őrzőjén kívül még Donatus került be, végre győzve egy certamenben. Trebonius is megnyerte első certamenjét Euphemiossal szemben, így a könyvtárosi poszt az övé lett.

Megállapodtak a conventus nevéről is, mely Pogánykő lett. 

III. Béla az Árpád ház egyik legtehetségesebb uralkodója volt. Róla szól ifjúkorom egyik kedvenc regénye, Fehér Tibortól az Aranyváros hercege, valamint utalásokat találhatunk róla Passuth László, a Hétszer vágott mező című könyvében is. Miatta is kezdtük 1176-ban a sagát.