Pogánykő

Ez év pünkösdvasárnapján 13-20 óra között kerül megrendezésre a fenti megnevezésű program, melynek lényege, a völgy elején lehet venni poharat, majd azzal végiginni a völgyet.

1200-1500 forint között kell fizetni a pohárért, a konkrét árat még nem tudom.

Ezt követően minimum 10 pincében lehet megkóstolni a gazdák borait, valamint borkorcsolyát enni.

Mi is részt veszünk a programon, kb. az 5. pince szokott a miénk lenni.

Igaz, nincsen túl sok olvasóm (még), de aki az Ávár Pincénél megemlíti nekem Pogánykövet, kap még egy pohár bort… 

A völgy bejárata Kőszeg és Cák között található, egy tábla jelzi, amint jobboldalt elfogytak a szőlők. Itt parkolni is lehet, de az előrelátók foglalhatnak szállást akár a környéken, akár a Pogányokban is. 

Rövid játék volt, többek között azért, mert Chrisagon játékosa hegyében voltunk, ahol megjelent a hegyszomszéd, akit csak nagy nehezen tudtunk kipaterolni. Chrisagon, Donatus  és Vid voltak jelen.

Szent Iván éjszakáján Trebonius listája szerint két helyről is be lehetett gyűjteni viseket. Chrisagon két csatlósával, és Liliummal, Vid tündérvérű bajtársával együtt a Tündérforráshoz mentek, ahol az Intellego vis található. Mivel tartottak a tündérek mágiájától, ezért csak hajnalban indultak útnak, napfelkeltekor. Így tündéreket már nem találtak a forrásnál, de látszott a nyomuk, hiszen a virágok ragyogtak, a fű zöldebb volt, és a forrás is selymesebben csobogott. A forrás felett egy nagy, öreg gyertyán nő, Chrisagon erre a fára varázsolta az InVim varázslatát, és 5 levél fel is ragyogott arany színben, ezeket gyűjtötték be. Ugyanekkor Donatus begyűjtötte a 4 Herbam vist is, ez kis sárga virág volt, mely a remetebarlang feletti tölgykörben virágzott ki ezen a héten.

Maga a conventus a Kőszegi hegységben a velemi Szent Vid helyén áll, 582 méter magasan.

A hegység kb. 180 négyzetkilométeren terül el, kelet-nyugati irányban, legmagasabb csúcsa 882 méter magas. Forrásban gazdag, sok, 60-100 méter mély szurdokszerű patakvölgye van.

A játék idején vasércet, követ, fát termelnek a hegységben, Bozsoknál aranyat mosnak a patakban. 

A conventus helyén valamikor jelentős kelta település terült el, teraszos kialakítása a mai napig látszik. A kelták után a rómaiak is őrtornyot építettek a csúcsra, ahol a Karolingok óta vár állt, mely a hozzá tartozó faluval együtt az Árpád korban a Németújvári család birtoka volt.

Másnap délután elért a csapat a faluhoz közeli, Premontrei rendű apátságba. Az út mentén fekszik, elég nagy terjedelmű. Itt található a környék malma is, valamint egy őrhely. Maga a monostor régi, köveit moha lepi, alacsony, sötét épületek. A szerzetesek a premontreiek fehér reverendáját viselik. A perjel fogadta őket, fiatal ember. Éppen a templomot bontották, újat építenek, mivel a perjel a Szentföldről ereklyékkel tért haza, (a Szent Család szamarának szőre, Szent Jeromos egy foga) melyekhez méltatlan egy ilyen „kis” templom. (Varázslóink nem éreztek az ereklyék körül valós isteni erőt) Együtt vacsoráztak a szerzetesekkel, közben a Krónikák könyvéből olvasott fel részleteket az egyik szerzetes. A vacsora böjti, halat ettek kenyérrel, fehérborral.

A perjel ismeri a magyarokat, járt is az országukban. Több mindent is elmondott róluk.

"Valamikor vad, pogány népség volt, úgy háromszáz évvel ezelőtt jelentek meg és foglalták el az országukat. Utána az Úr bosszúból az ő nyájának eltévelyedéséért, a magyarokat egészen a frankok királyságáig elküldte, akik végigpusztították az országokat. Majd lecsillapodtak, szent életű István királyuk alatt felvették a kereszténységet, azóta az Úr hűséges szolgái ők is. A királyuk korlátlan úr, az ország hatalmas, gazdag, még Bizánc is tart tőle. Jelenlegi uruk Béla, aki Bizáncban nevelkedett. A magyarok őszerinte nem az a vad népség mint mondják, bár az igaz, hogy nem szeretik az idegeneket. Ha elértek a Murához, az azt jelenti, hogy megérkeztek az ő földjükre. Maradjanak az úton, mert védekezésül elmocsarasítottak területeket, illetve vad lényekkel vigyázzák a határukat, amiket még a pogány sámánjaik idéztek meg, ezek azóta is ott élnek a mocsarakban, erdősségekben."

Mivel a játék kezdetének évében András győri püspökből lett Kalocsa érseke, egy kis érdekesség, amely a korabeli magyarországi építészet szempontjából is fontos: