Pogánykő

Minden varázsló jelen volt, Euphemios játékosa mesélt, így életemben először Ars Magicát játszottam.

1178 fennmaradó része már eseménytelenül telt el. Kitavaszodott, a torony rendbehozatala folytatódott. Agrippa is megérkezett Bizáncból, ő hozza a hírt, hogy előző év novemberében, Alexandriai Szent Katalin ünnepén Balduin jeruzsálemi király megverte Szaladin szultánt egy nagy csatában. Mivel lejárt a szaracénokkal kötött békeszerződés, a pogány szultán elérkezettnek látta az időt a keresztény királyság felszámolására és több tízezer emberrel indult Jeruzsálem felé. A templomos lovagok nagymestere (Odo de Saint-Adam szúrta közbe don Bosco) Gázánál várta a templomos sereggel, mivel úgy vélte, ez a támadás célpontja. Szaladin azonban kikerülte őket, és tovább haladt észak felé. A 16 éves ifjú Balduin király, - aki sajnos leprás - egy ötszáz lovagot számláló sereg élén Askalonnál akarta feltartóztatni a pogányokat, azonban beszorították őket a város falai közé, így Szaladin gond nélkül haladhatott tovább Jeruzsálem felé. A király erre visszahívta a templomosokat Gázából, és az egyesített sereg erőltetett menetben, északnak kanyarodva megkerülte Szaladint. A szaracénok mindössze huszonhét kilométerre Jeruzsálemtől egy hegyszoroson keltek át, a király északról érkezett oda körülbelül ezer fővel. Elmondások szerint az ifjú király bepólyázott kézzel a keresztények első sorában lovagolt, mellette az Igazi Kereszt olyan fényesen ragyogott, akár a nap. Pár óra késéssel megérkeztek a templomosok is, akinek rohamát már végképp nem bírták a szaracénok, és rengeteg halottat maguk mögött hagyva menekültek, maga Szaladin is nehezen menekült meg.  

Agrippa megtartotta szokásos kirakodóvásárát, amire már a környékről is többen eljöttek, pihent egy napot, majd  folytatta útját Aachenig. Ősszel tért csak vissza, azzal a hírrel, hogy Velencében új dózse uralkodik, bár erről a hírről már értesültek korábban, a vasvári vásáron a conventus emberei. 

Mire visszatért, befejeződött a torony felújítása. Jelenleg a közösségi szinten alszik az emberek egy része, az első szinten található a varázslók tanácsterme, Commodus szobája, Katarina, Don Bosco és Menyhért kamrái.A következő két szinten osztozkodnak a varázslók, a harmadikon található a két műhely, a könyvtár és a visek, varázstárgyak szobái.

A varázslók az év folyamán csak kisebb utakat tettek, főleg a visek begyűjtésére. A tanulmányaikat megkönnyítette, hogy már két műhely állt a rendelkezésükre, és Donatus megrendelte már a harmadikat is, bár annak elhelyezése még nem volt megoldott. Így ismét vita kezdődött arról, hogy mi történjen a továbbiakban. Építsenek fa palánkot és álljanak neki egy palotaszárnynak, kizárva mindenkit a toronyból aki nem varázsló, vagy szorongjanak tovább, és inkább egy biztonságot nyújtó kőfal építésébe kezdjenek. 

Sikeresen begyűjtötték az összes vist, az Ignem visért decemberben Donatus ment, aki a napéjegyenlőség délutánján indult csak el, felhő illúziót vont maga köré, majd szelet idézett és annak hátán repült el a Dömölki hegyig. Már két varázsló is ott volt, Tölgyerdőből Johannes, akinek úgy tűnt szívügye lett, hogy ő vigye el az ignem vist. Vagy, mint azt később valamelyik varázsló felvetette, így akarja megismerni a conventus varázslóit, hiszen neki járt volna ez a terület, ha Trebonius figyelmezteti az öreg varázslót tévedésére. Zordon Bércből most egy sötét bőrű szaracén varázsló, a Flambeau Abdul érkezett. Donatus sikeresen vívta meg a certament mindkét esetben, bár Abdul megszorongatta rendesen, így ismét Pogánykőé lett az ignem vis. Most nem csak Johannes, hanem a szótlan Abdul is azonnal távozott, Donatus is visszaindult Pogánykőbe.

A tél kezdetén vita alakult ki Trebonius és Euphemios között, ki jogosult az egyik műhely használatára. Euphemios azt hozta fel érvnek, hogy Trebonius a beköltözésük óta ötödször kívánja igénybe venni a műhelyt, míg ő idáig könyveket tanulmányozott, de most eljött az ideje, hogy egy varázslatot kifejlesszen. Trebonius is varázslatot kívánt kifejleszteni, mely a conventus védelméhez szükséges, rámutatva arra, hogy még csak egy palánk sem veszi körbe a tornyot. Valamiért egyik varázsló sem kezdeményezett certament, így a tanács döntött és Euphemiosnak adott igazat.

Beköszöntött 1179.

Már 3 éve a conventus lakói,  készítettek magukban egy kis számvetést, és úgy látták, jól megállták a helyüket. A tornyuk készen van, bár berendezése még kissé puritán és védőmű sem veszi körül. Helynek szűkében vannak, de jól állnak könyvekkel, vissel, és műhelyre sem panaszkodhatnak, hiszen hallottak olyan kezdő conventusról, ahol évekig nem is volt műhely. Varázslataik listáját is bővítették, a mágia művészetében is erősebbek lettek. Valamint, megőrizték függetlenségüket.  

Időközben Menyhértnek sikerült a héber nyelvű tekercsek közül a rövidebbet elolvasnia, és latinul leírnia. Mivel majd ezer éve íródott, - a szintén több száz éves, nehezen olvasható latin lábjegyzetekről nem is beszélve – ez a munka nem volt egyszerű. Még sok munka van hátra, sajnos lassan halad vele. Nagyon nehéz, régi szövegeket kell kibogoznia, illetve az utóbbi időben a környékbeliek is felfedezték orvostudományát. (Történt ugyanis, hogy a Commodus lovag által szervezett éves, őszi vadászaton történt egy komolyabb baleset, ahol a sérültet Menyhért mentette meg tudománya segítségével. Azóta vallása ide-oda, még a szombathelyi kanonok is hívatta.)

A tekercs tartalmáról tájékoztatta Donatust, aki azonnal összehívta a varázslók tanácsát, ahol Menyhért beszámolt a felfedezéséről.

A tekercsek egy nagyon régen élt zsidó alkimista feljegyzései valamilyen élethosszabbító ital előállításáról, a régi Egyiptomból. Íme a levél Menyhért által lefordított változata, a dőlt betűk a latin lábjegyzetek.

Feljegyzések Egyiptom királynőjének tanácsadójától

Én Ionos ben Levita, a Tóra ismerője, a Zóhár kutatója, Szet örökségének beavatottja, Háromszor Nagy Hermész tanainak akolitája, a Bölcsek kövének keresője ezen oldalakon hagyom hátra az utókornak legnagyobb művemet. Bár jól ismerem a fáraók népének nyelvét mégis őseim, a hét törzs ajkának szavaival írom le ezen sorokat, hogy csak a beavatott kevesek számára lebbentsem fel Kleopátra  örökké fennmaradó szépségének hétpecsétes titkát.

A szépség, mely Antonius vesztét okozta, Caesar birtoklási szenvedélyét felkorbácsolta, birodalmak sorsát befolyásolta, Hermész örökségének és az alkímia csodás művészetének nászából született. Nevezték már sokféleképpen: Kleopátra titkának, az örök szépség olajának, ám én a Megújulás (vagy esetleg Újjászületés) elixírének hívom.

Sokan vannak kik az öröklét ígéretét látják ezen szubsztanciában, de ennél egyszerre több és kevesebb. Igaz, hogy Anubisz ítéletét messzebbre űzi, de ugyanakkor használója elnyeri Hathor kegyeit is. Bárki aki használja ezt a csodás szert, napéjegyenlőségtől napéjegyenlőségig kívül kerül az alvilág isteneinek figyelmén. Ráadásul így, hogy Aken hajójának árnyéka sem vetül reá, testének és lelkének kiválósága is nyilvánvalóbbá válik.

Mindezeket figyelembe véve nem lehet csodálkozni, hogy a varázst befogadó főzet elkészítése csak olyan személy számára lehetséges aki Toth figyelmét is felkeltette széles ismereteivel. Már csak azon anyagok beszerzése, melyeket porítani (vagy esetleg törni), hevíteni, keverni kell azon személyek számára lehetséges, kik a világról átfogó ismeretekkel rendelkeznek. Kik tovább látnak a Nilus alsó és felső folyásánál, kik többet látnak a világból, mint az egyszerű embereknél.

Azonban nem csak előnyökkel jár ezen recept ismerete. A tudatlan tömegek ellenségessége, a nagyhatalmú emberek fékezhetetlen mohósága, a hasonló ismeretekkel rendelkezők olthatatlan tudásszomja, mid-mind oly sok veszélyt rejt magában.

Jómagam is csak úgy menekültem el sok-sok ellenségem elöl, hogy tudásom és életem egy földre szállt isten kegyeibe ajánlottam. Ez az éles eszű teremtés segített a politikai cselvetések felismerésében, a bujkáló ellenségek megismerésében, a tömegek gyűlöletének kikerülésében.

Hát óvva intlek, csak körültekintéssel, és megfelelő pártfogó segítségével használd az itt következő tudást.

Ionos ben Levita

 A Megújulás elixírje

 Nézzük hát az elixírhez szükséges anyagok, és azok előkészítésének listáját.

 A mindeneket szállító anyag nem lehet más csak a legnagyobb vizekben élő hatalmas halak testnedve. Ezek az állatok melyek olyan nagyra nőnek, hogy képesek egy embert egészben lenyelni, amint az Jónás próféta is megtapasztalta, oly sok életeszenciát hordoznak magukban, mint egyetlen más élőlény sem a glóbuszon. Ebben a vitalitással teli eszenciában kell elkeverni az előre elkészített különleges homokot (vagy esetleg port), miközben Hermész Rendjének különleges igéit kell sorolni.

Tapasztalataim szerint a legjobb hatás akkor érhető el, ha olyan pálcával keverik össze az elegyet, melyben egy örökre a pillanat fogságában senyvedő élet lelhető fel. Jómagam az alsó folyáson messze túlról érkező kereskedőtől (vagy esetleg utazótól) vásároltam ilyen áttetszőnek tűnő sárgás követ.

 Úgy találtam nem csak a ben Levi által emlegetett megoldás járható. Hozzám, hermetikus művészetemhez sokkal közelebb áll a Róma közelében álló füstölgő hegy oldalában talált élő állatokból tűz által lett szobrok darabjai. Az azokban élő tűz emlékével elegy életerő sokkal, de sokkal jobban hasznosítható. Az általam hallottak alapján úgy tudom vannak, olyan a rendbe beavatott, vagy éppen renden kívüli varázshasználók, akik az életerőt közvetlen az emberi testből felhasználva általuk csak múmiának nevezett holt testek darabjait használták ezen elegy elkészítéséhez. Ám a leghalkabb pletykák szerint, vannak olyan elvetemült társaink, akik képesek még ezt a tiszta főzetet is átitatni a démonok ártó hatalmával. Így, ha ezen főzettel találkoznak rendünk társai igencsak gyanakodva vizsgálják azt. Ez a gyanakvás sokszor bizonyul alaptalannak, de mint tudjuk, akit egyszer utolér a megbélyegzés, az attól soha nem szabadulhat. Talán ezért is kezd eltűnni ez az egykoron olyan ismert szer, melyet sokan az élet elixír előfutárjának is tartanak még ma is.

 Maga a homok (esetleg por) elkészítése igencsak időrabló feladat, Sok összetevőt külön-külön kell elkészíteni, majd elegyíteni.

 Az első elem egy halott ember (itt az író egy igen régies formulát használt melyet akár régen holt-ként is lehetne fordítani) vacsorájának maradékát kell kiszárítani, majd a lehető legfinomabbra zúzni. Az egészet át kell szitálni a Benu tollaival bélelt szitán, hogy csak por maradjon, melyből egy kis tál szükségeltetik egy adaghoz.

Jézus születése előtt, sokfelé holtak ettek élő leszármazottaikkal. Asszirok, perzsák? Esetleg élőholtak akik szomjazzák az élet eszenciáját?

Katna ősi városa?

A második összetevőt egy sötét Holdtalan éjszakán kell elkészíteni. Egy gőte farkából kell kivonni az összes vizet, majd apróra zúzni. Erre azért van szükség, mert, ahogy a földi jószág odaveti hátsó felét üldözője elé, úgy veti az elegy a halál angyala, Uriel elé ezt az összetevőt.

A harmadik fő összetevő virágok és füvek elegye.

Egyenlő részben szükségeltetik bele levendula valamint anyafű és tömjénfű is. Ezeket megszárítva, összetörve kell megkeverni. Majd mikor a naptól, levegőtől elzárt keveréket hagytuk egy egész hold kiteljesedésig összeérni, hozzáadhatunk egy kevés királyfüvet is nehogy a későbbiek során lángra kapjon a keverékünk.

Most, hogy az összetevők egybe álltak, csak ezek összebékítésére kell ügyelnünk. Ehhez szükségeltetik egy a hátsó ábrákon látható különleges edény. A különleges üstbe beleszórjuk a három alapelemet, majd lezárjuk a tetejét, és melegíteni kezdjük. Mikor a vöröses szín eléri a harmadik beosztást, akkor levesszük a tűz fölül, s megvárjuk, míg annyira kihűl, hogy kezünkkel is megfoghatjuk bőrünk átizzítása nélkül is. Arra mindenképp figyelmet kell fordítani, nehogy a vér szín elérje a negyedik beosztást, mert akkor a tűz szelleme olyan tombolást rendez belül melyet a hozzáadott királyfű sem tud enyhíteni. Ezt Háromszor Nagy Hermész tiszteletére még kétszer meg kell ismételni.

Ezzel végeztünk is az előkészületekkel.

A szer elkészítésére legalkalmasabb időpont, mikor Ozirisz szekere belép a holtak földjére, az ilyenkor elkészített anyag hatása a legmegfelelőbb. Hisz ilyenkor a legtöbb hatalom, csak Ré utolsó sugarainak eltűntére figyel, s mint minden rejtő mágia ilyenkor a legerősebb, hatását tekintve a leghosszabb ideig tartó.

Az elegyítő üst, egy hamis aranyból készült, a tetején, akárcsak a jobb boroknál, agyaggal megpecsételendő zárral ellátott kancsó alakú edény. Az alja akkora, mint egy férfiember ökle, és lapos. A hasába két kancsó víznek kell beleférnie, a szája egy kisujj széles mindenütt.

Ennyi a levél. Varázslóink közül inkább Vid és Donatus volt az, akinek felkeltette a figyelmét, mivel ők ketten konyítottak az alkímiához.

Első olvasatra nem lettek sokkal okosabbak, hiszen nem tudták ki az a Szet, vagy Kleopátra, Antoniusról sem hallottak semmit, Caesarról tudtak egy keveset. Anubiszról, Akenről, Tothról, Hathertről, Oziriszról és Réről Donatus, aki a Szentföldön nőtt fel, tudott annyit mondani, hogy a régi kor egyiptomi démonjai, kivéve Oziriszt, akit az éjszakával, és Rét, akit a nappallal azonosított. A bálna zsírjáról a bretagnei partokon felnőtt Chrisagon számolt be nekik, a borostyánkövet mindegyikük ismerte, míg a Rómától délre emelkedő Vezúvról az itáliai Trebonius tájékoztatta a társaságot.

A halott (régen holt) ember vacsorájának maradéka kifejezéssel nem tudtak mit kezdeni, de a Benuról Euphemios beszámolt nekik, ő a főnixmadár, ami a kelet magas hegyeit leszámítva tudomása szerint csak a bizánci császár vadasparkjában él.

Vid és Donatus úgy vélték, a gőtét a patakban is tudnak találni, viszont úgy gondolták, a szalamandra hatásosabb lenne.

Legkönnyebben a füveket azonosították be, volt is a Szellőnél, a javasasszonynál mindháromból.  

Trebonius Jónás prófétáról kérdezte ki don Boscót, bár valami neki is rémlett, míg Vid előhozta Corneliusnak, a mocsárban talált Jupiter papnak a fejét. Úgy vélte, Sabaria korábbi főpapja és a tekercs megírója nagyjából azonos időpontban éltek, ezért megidézte és kérdéseket tett fel neki, cserébe a későbbiek folyamán egy testet ígérve a szellemnek. Megbizonyosodtak arról, hogy egyiptomi „isteneket” sorol fel a tekercs, meghallgatták Antonius és Kleopátra történetét, de a rég elveszett Katnáról Cornelius sem hallott, és ő sem tudott mit kezdeni az élőholtak vacsorájának maradékával.

Így aztán ismét az információszerzés mellett döntöttek. Eldöntötték, Agrippával legközelebb hozatnak bálnazsírt és életet fogva tartó borostyánt is. Addig is, a helyieket, Szombathelyen és Kőszegen  a vásározókat és az átutazókat megkérdezték, merre találhatók melegvízű források, feltételezték, valahol csak találnak szalamandrát, ha már a tarcsai víznél nem élnek. Pechjükre számtalan ilyen forrásról hallottak. Ami közelebb volt, azokat Euphemios és Donatus felkeresték a fertő tavi kivételével, melyet olyan erős pokoli aura vett körül, hogy Euphemios nem volt hajlandó elrepülni felette.

Teltek-múltak a hónapok, beköszöntött a nyár, mikor don Boscó azzal a hírrel tért vissza Szombathelyről, hogy kalandorok tűzben élő kis sárkánykákat láttak Veszprém környékén. Az egykori keresztesekkel szóba elegyedett, akik elmesélték neki, a Szentföldről tartottak haza, mikor hírét vették, hogy a veszprémi püspök a környéken élő sárkány elpusztítására jutalmat ajánlott fel. A sárkányt nem találták meg, viszont felfedezték a fészkét, ahol több kis sárkánykölyköt el is pusztítottak, és megmutattak egyet don Boscónak. A pap elkérte a maradványokat, de a keresztes nem volt hajlandó odaadni neki, mivel azt remélte, a sárkánykölyök elpusztítása okán otthon, Toulouse környékén földet kap. Mindenesetre a keresztes által elmondottak, (a kis sárkánykák mintha beszélni próbáltak volna vele) alapján a varázslók megbizonyosodtak, hogy csakis szalamandrákba botolhattak.

 Összeállt egy csapat, hogy elutazzon Veszprémbe. Trebonius és Donatus volt a két varázsló, akik menni akartak, valamint Euphemios, aki elrepült Veszprém felé, viszont visszafelé megsérült – elmondása szerint egy solymász próbálta befogni – így aztán a két varázsló indult el. Treboniust elkísérte don Boscó, Commodus, Vincenzo és a testőr ikrek, Donatust Matt a dalnok, a pajzshordózója és az inasa, és velük ment Zalán és Zámor, Lilium, valamint a conventus intézője is. Vid Forcost is el akarta küldeni, de Donatus kijelentette, a vérfarkas csak akkor mehet velük, ha Vid is jön. Euphemios is kérte Videt, hogy Forcos maradjon, ugyanis Forcost és Szikrát a gyepűbe kívánta beküldeni.  Így is egy tizenkét fős, felfegyverzett lovascsapat indult útnak.

Első éjszakájukat Rádóc faluja mellett töltötték, ahol láthatták az épülő templomot, másnap Katafánál átkelve a Rábán, kora délután érkeztek Vasvárra, és úgy döntöttek, nem mennek tovább. Commodus tiszteletét akarta tenni az ispánnál, de az éppen a király tárnokmesterével vadászott. Viszont, hallottak híreket, többek között azt, hogy András kalocsai érsek úgy megsértette a királyt, hogy az megfosztotta a tisztségéből, ráadásul Lukács érsek is kiátkozta emiatt. Jelenleg tart a feszültség, a pletykák szerint az ispán szeretne főlovászmester lenni és ezért kedveskedik András érsek egyik haragosának. Don Boscót arról is tájékoztatták a társaskáptalan palotájában, hogy Lateránban valószínűleg már megkezdődött a zsinat.

Vasvár megtelt szerviensekkel, várjobbágyokkal és egyéb kísérőkkel, nagy volt a jövés-menés, mely több kereskedőt is a várba hozott, így varázslóink további luxuscikkeket vehettek. (Donatust már zavarta, hogy cseréptányérból kell ennie, nem ehhez volt szokva.). Kupákat, fali szőtteseket, ruhákat és ruhaanyagokat vettek, az intéző is kötött egy-két jövedelmező üzletet, többek között sót, fémeket vett, majd az egészet három hétre raktárban helyezte el. Donatus méhészethez, vagy pisztránghoz értő szolgát is keresett, de nem talált. Ki is adta az intézőnek, hogy bárhol jár, keressen ehhez értő embert, méz ne csak adóból folyjék be, és a pisztrángos létesítésével egyrészt az élelmezés változatosabb lehetne, valamint bevételhez is jutna a conventus.

Éjszaka mulatozás volt, amit Zalán ki is használt, egy részeg apródot fosztott meg értékeitől, így örült hogy másnap már napkeltekor indult a turba. Karakó királyi vára mellett menvén meglepődve fedezték fel, hogy 1-2 napi útra, tőlük északra látható a dömölki hegy. Karakó után délnek fordultak, és késő délutánra megérkeztek egy, a síkságból feltörő hegyhez, ahol egy paliszáddal körülvett őrtorony állt, a torony körül, a falon belül idegen jellegű házakkal.

Itt, Sümegen töltötték az éjszakát, a helyi úr vendégszeretetét élvezve, aki a lovagot és a varázslókat a toronyban látta vendégül, a vacsora alatt főleg, pocsék latinsággal előadott vadászélményeivel untatva a társaságot. Lent a faluban az emberek már jobban érezték magukat, a közösségi házban szálltak meg ők is, illetve egy kereskedő is, aki, mint részegen elárulva a nagy titkát, könyveket visz Benedek veszprémi püspöknek.A turba úgy vélte, hogy a varázslók biztos örülnének a könyveknek, a baj az volt, hogy a drága és ritka kincset jól őrizték. A kereskedő három testvért fogadott fel, akik közül egy végig az öszvérek mellett volt. Lilium is, hiába próbálta elbájolni az őrt, aki a legkisebb volt a három testvér közül, az jobban félt a bátyjai haragjától. Így Lilium az egyik idősebb, kellően ittas testvért vette rá arra, hogy kis időre váltsa le öccsét, utána persze hálás lesz érte… Míg az idősebb testvér várakozva, a sötétben arrafelé lesett, amerre Lilium az öccsével eltávozott, Zalán odalopózott az iszákokhoz, és háromban is könyveket tapintott ki. Kettőben nagy könyvek voltak, a harmadikban kisebbek, így az egyik kisebbet emelte ki óvatosan az iszákból, majd lopakodott vissza az intézőhöz, aki a kiszűrődő fénynél látta, a kisebb méretű könyv üres. Zalán vissza is lopakodott, de ekkor lebukott, és a könyvet elhajítva mentette irháját.

Idáig tartott a játék, mert a mesélőnk családja elkeveredett a Kőszegi Hegységben, és indultunk keresésükre.  

Végül ismét két kép, az egyik Vasvár térképe a XIII. századból, a másik a vasvári sánc helyreállított részlete.