Csak Euphemios játékosa nem volt jelen.
16 nyugodt évszak volt tanulni (ennek kidolgozására elment két óra). Ez idő alatt elkezdték azt a hosszú folyamatot is, melynek segítségével tönkreteszik Jeleket. Egy ideig vitáztak, hogy mi legyen szomszédjukkal, végül az anyagi tönkretétele és ellehetetlenítése mellett döntöttek, ezt a következő évben kezdik el.
Tervük: a következő években szisztematikusan tönkreteszik Jelek termését, a szolgáiban elültetik a félelmet, valamiért nagyon haragszik az ég urukra, majd mikor már kezd megroppanni Jelek gazdasága, álrajtaütéseket rendeznek, jórészt saját maguk ellen. Majd, Jelek birtokán megtalálják az elrabolt értékeket, és a szalónaki királyi vár kapitánya elé viszik az ügyet.
1181-ben vízkeresztkor (január 6.) Héder nembeli Péter úr hírnöke érkezett a várhoz, aki Komdus lovagot kereste és elég rossz latinsággal bemagolva előadta gazdája üzenetét, aki három nap múlva vadászatra invitálja a nemes lovagot Gyöngyös várához, ahol az ország dolgairól is szó lesz. Ugyanekkor Bajánt is meglátogatta egy hírnök, de ő magyarul adta át az üzenetet.
A körvárban hajnalban gyülekezett a nép, több hatalmas tűz lobog, lehet melegedni, inni. A hajtók természetesen már korábban elindultak, így mire a nemesek és hölgyeik is útnak keltek, már megfelelő számú vad állt rendelkezésükre. Egész nap folyt a vadászat, szarvas, bölény, vaddisznó, őz került a terítékre, a hölgyek sólyommal fácánra, galambra utaztak, este pedig a nemeseket a felsővárban vendégelte meg Kőszeg ura, hiszen megkezdődött a farsang is. Itt tájékoztatta Komdust a főúr, hogy a király Fejérvárra gyülekezőt rendelt el húsvét után egy héttel, indulnak Bizánc ellen. Mánuel császár ősszel meghalt, így a király elérkezettnek látja az időt arra, hogy valamikori hozományát, Dalmáciát, – mivel nem vette el a császár lányát – visszaszerezze a fiatal Alexiosz császártól. Komdus úrnak is mennie kell, mivel nem tud megfelelő számú lovat kiállítani, a szokásos három páncélos gyalogossal, illetve Botondnak is egy páncél nélküli fegyveressel. - Nem kis részben a játékosok nyaggatására átnéztem az Árpád kori árakat, gazdasági helyzetet, innen vezettem le a játékosok vagyonát és az ezzel járó fegyveres állítási kötelezettségüket. Bajánnak a vagyon erénye miatt jött ki az egy fegyveres, Commodusnak elvileg két páncélos lovast, ha tud lovat adni. Mivel lovuk még nincsen elég, gondoltam, három páncélos gyalogossal kiválthatja a lovasokat. - Az éjszakát Komdus és Katarina is a várban töltötte, a mulatság hajnalig tartott, majd másnap indultak haza. Otthon aztán Katarina, valódi feleséghez illő időzítéssel közölte urával, hogy áldott állapotba került.
Szent Teodóziusz ünnepe utáni éjszaka (január 12.) egy kis időre nagyon megerősödött az isteni hatalom, az összes varázslót leverte a víz, felriadtak. Április közepén egy különleges csillag ragyogott fel a Korcsma csillagképben, amit Antoine és Menyhért Kassziopeia néven ismer. A csillag egészen október közepéig ragyogott, ezen idő alatt a begyűjthető visek száma megduplázódott.
A lovagok tavasszal elvonultak embereikkel Fejérvárra a mustrára, innen a királyi sereg Zimony felé indult, amit sikeresen visszafoglaltak Bizánctól. Utána Dalmáciát foglalták vissza, Zára városa is hűséget esküdött Béla királynak, ez Velencének nem tetszett, hosszasan ostromolta a várost eredménytelenül. Igaz, ezen az ostromon lovagjaink nem vettek részt.
Az alapozás után elkezdődött a palotaszárny építése. Varázslóink már hozzászoktak az állandó kalapáláshoz, beosztották a műhelyeket maguk között, és munkába merültek.
Donatus többször is jeget küldött Jelek szőlőjére, Euphemios rágcsálókat a földjeire.
Komdus lovag ősz elején, fiainak születése után nem sokkal tért haza gazdag zsákmánnyal, viszont az egyik fegyveresét elvesztette. Ő hozta a hírt arról, hogy Esztergomban elhunyt Bánfi Lukács érsek, a király régi ellenfele, csak mostanában kezdtek megbékélni egymással. Komdus rendelkezett arról, hogy az elhunyt vitéz özvegye egy tejelő tehenet, és egy évi búzát kapjon, valamint a falusiak, míg újra férjhez nem megy, évente 77 napon át segítsék a munkában, valamint ígéretet tett, amikor 4 éves fiúk eléri hetedik életévét, a várba hozatja.
Még ebben a hónapban Szombathelyen, kereskedőktől hallottak Sándor pápa augusztusi haláláról és III. Luciusz pápa megválasztásáról, valamint arról, hogy Miklós lett az új esztergomi érsek.
Baján egy hónappal később érkezett meg, szintén zsákmánnyal megrakodva. Komdus zsákmánya egy kis ládányi drágakő, egy ezüstözött kézmosóedény és kancsó, egy díszes hüvelyű, damaszkuszi kard, és fibulák, gyűrűk, tűk, szekercék, lándzsák, stb. (későbbiekben apróságok) voltak. Baján egy felszerszámozott harci lovat és apróságokat zsákmányolt.
Mindszent havában, Querfurti Brúnó érsek ünnepe előtti napon (október 5.) ismét nagyon erős volt a domínium, a varázslókat most is hideg rázta. Hullámokban tört rájuk a fejfájás. Komdus ősszel ismét megrendezte a már szokásos vadászatát, ahol büszkén mutatta be fiait, Commodust és Umbertót.
Decemberben Trebonius ment el az ignem visért, itt Tölgyerdőből Johannes várta. A certament Trebonius nyerte.
1182-ben ismét hadba hívta a király Commodust és Bajánt, de előtte még május 16-án megkoronáztatta fiát, a 8 éves Imrét. Újra Bizánc ellen indultak, Béla király segítségét kérte volt jegyese Mária hercegnő, II. Alexiosz császár féltestvére. A sereg elfoglalta Belgrádot, a lovagok ismételten zsákmánnyal megrakodva tértek haza. Commodus egy díszes, görög nyelvű evangéliumot, 6 ezüstkanalat, kettő faragott, ezüstberakásos széket és a szokásos apróságokat hozta magával. Baján két ezüstkupát és apróságokat zsákmányolt.
Még a hadba vonulás előtt Katarina újból teherbe esett, aki az év végére egy fiút szült, Domenicót.
A palota földszintje elkészült, itt található a konyha és a raktárak.
Jelek vetése tovább pusztult, jég verte, szél törte a gyümölcsfákat, ráadásul a barmok sem ellettek abban az évben.
Az ignem visért Chrisagon ment, ismét Johannessel vívtak certament, amit Chrisagon nyert meg. Gwaihirrel ebben az évben nem találkoztak, így a perdo vist nem tudták megszerezni tőle.
1183–ban tavasszal megérkezik Agrippa, aki kaotikus híreket hozott Bizáncból. A 12 éves császár nagybátyja, a latinellenességéről híres Andronikosz felbujtására a lakosság több tízezer nyugatit mészárolt le, majd bevonult a Városba. Andronikosz a császárral kivégeztette Mánuel császár özvegyét, aki Béla király sógornője volt, majd megmérgeztette Mária hercegnőt, Béla volt jegyesét, és annak férjét is kivégeztette. Nem tudni, ebben az évben mi lesz a birodalomban.
A lovagok ismét hadba vonultak, Béla király a Bizánc ellen lázongó szerbekkel kötött szövetséget, vélhetően sógornője és volt jegyese halála is szerepet játszott ebben. Az év folyamán elfoglalták Nist és Szredecet (Szófiát) is. Ősszel tértek haza, ismét megpakolva kincsekkel. Ismét Commodus hozott hírt az új esztergomi érsek haláláról, kinek széke egyenlőre nem is került betöltésre. Commodus zsákmánya egy gyöngysor, egy arab padlószőnyeg, egy harci mén, és apróságok voltak. Baján egy római isteneket ábrázoló ezüst tálat, egy katáji selyemből készült aranyhímzéses köpenyt drágaköves tűvel, 26 bizánci solidust és apróságokat hozott haza a hadjáratról.
Az év végére a palota 2 emeleti szintje is elkészült, beköltözhettek a lakói, így a varázslóké lett a torony, az első emeleti nagytermet kivéve. A második emeleten van a varázslók tanácsterme, ide már csak az jut fel, akit a nagyteremből nyíló lépcsőház ajtajánál álló őr továbbenged. Itt az őr a varázslók testőrei közül kerül ki, pontosan tudják, kik azok, akik tovább mehetnek. Ezen az emeleten található még a könyvtár, és a viseket, varázstárgyakat rejtő, ablak nélküli szoba, valamint Chrisagonnak, a conventus primusának hálója és műhelye. A következő két emeleten van egy szoba, mely a lépcsőházból nyílik ebből nyílik a varázslók hálója és műhelye. A harmadik emeleten Trebonius és Donatus lakik, a negyediken Vid és Euphemios.
Végre mindenkinek saját hálója és műhelye van, bár az utolsó műhelyfelszerelés csak az év vége felé fog megérkezni. Két műhelyben még kandalló is van, meglepetésemre nem volt vita abból, ki melyik műhelyt választja.
A varázslók és Commodus eldöntötték, a következő évben megkezdik a kőfal építését. Igaz, így még pár évig alacsony lesz a jövedelmük, de a fal és az új kaputorony elkészültével lesz egy szinte bevehetetlen váruk, amit a pár évvel ezelőtti ostrom óta még inkább áhítottak. A conventus berendezése még mindig egyszerű, akárcsak a műhelyeké. Semmi dísz, egyszerű asztalok, polcok vannak a műhelyben, az alkímiai eszközök is cserépből készültek. (Csehországban, Kutna Horában láttam egy alkímiai múzeumot, ott még a spirál is cserépből volt.) A szobák is szegényesek, a földön pár farkasbőr, a falak csupaszok, az ablakokon is fatábla, üveg sehol. Commodus és Katarina szobái is csak a bizánci zsákmány miatt gazdagabbak, illetve, Donatus korábban vásárol pár kupát, óntányért, ennyi a luxuscikkük.
Baján, az általa hozott zsákmány egy részéből a conventus egyik kőművesével kis lakótornyához kéményt építtetett, így két szinten van egy–egy kandallója. Most már feleséget keres magának a környező családoknál.
Jelek az elmúlt évek csapásait követően kezdett elszegényedni, ráadásul tavasszal, Vid közreműködését követően Bozsokon és Rohoncon is szellemek kísértették a falu lakóit. Éjszakánként nem hagyták aludni az embereket, a házakban a falra helyezett keresztek leestek, a bálványkák eldőltek, a falak megrepedtek Trebonius miatt. A tehenek teje elapadt, sok baromfi elhullott. (Velemben is megfordult egy szellem, a falu lakói don Bosco vezetésével imádkoztak, míg a szellem el nem távozott.) Nyáron aztán a bozsoki patak is elapadt, így az aranymosás is leállt. Zámor megszervezte az első rajtaütéseket, először egy erre tévedt osztrák kereskedő áruit vették el, majd a conventus egy kondája tűnt el, illetve elkezdték Kerény keresését is.
Ebben az évben Chrisagon műhelyében egyszer nagyot szólt valami, majd piros füst dőlt ki az ablakon, a varázsló elvesztegetett egy évszaknyi tanulást, visei megsemmisültek. Gwaihirrel ismét nem találkoztak, az ignem visért Vid ment, aki elvesztette a Johannessel szemben vívott certament.
1184-ben Szent Sebestyén ünnepén (01.20.) délelőtt, nagy hideg volt, bár száraz, tiszta idő. A conventus nagytermében illetve a palotaszárny kandallóval rendelkező szobáiban is egész nap lobog a tűz, kis füstszaggal vonva be mindent. Az ablaktáblák csukva, közepükön kis rést hagytak, hogy valamennyi fény jusson be a termekbe, - bár így a hideg levegő is betör – de még így is fáklyákkal világítanak az emberek, akik elhúzódnak az ablak közeléből. A szobákban reggelente törni kell a jeget a vízben, mindenki jól felöltözött prémes ruhájába. Akinek nincsen semmi dolga, a nagyteremben melegszik, kockáznak, malmoznak az emberek. A conventus környéke is elég csöndes, a szolgák teraszán levő kunyhók környékén is minimális a mozgás, a kunyhók füstlyukain dől ki a füst. Aki tud, bent marad a hidegben, a szolgák különböző indokkal felkeresik a palotaszárny konyháját, vagy az intézőt, hogy addig is melegedjenek. Az őrség a déli őrtoronyban is minimális. Messzire ellátni, Szombathely felé a falvakat takarja az erdő, de a füst elárulja a helyüket. A kereskedőúton csak egy kisebb csapat mozog, Szombathely felé tartanak.
Egy alacsony, kövérkés férfi bukkant elő az erdőből, fején a Mercerék piros sapkájával, vállán egy szárnyas macskával. Szőke hajú, kék szemű, nagyszakállú férfi volt, akit egy várbéli kölyök kísért az intézőhöz, aki aztán tovább kísérte az idegent a varázslók tanácsterméhez. Nyakorján, aki éppen a conventusban tartózkodott, meglátta a háztársát és eléje ment. Átvette a Vaszilijként bemutatkozó Mercere kíséretét, közben Billy, akinek feljárása van a toronyba, jelezte Chrisagonnak, hogy vendége érkezett.
Vaszilij egy összetekert és lepecsételt levelet, és egy pálcát ad át Chrisagonnak, a pecséten Chrisagon mesterének sigilliumával, mely egy hajót és sirályt ábrázol. Messziről jött, elutasította a felajánlott szobát, mivel estére Bécsben kell lennie, mert a következő napon el kell érnie Durenmarba, a Bonisagusok Domus Magnusába. Egy dobozt visz oda, amely néha felbődül. Tündérmacskájára panaszkodott, kíváncsi természetű, oda kell rá figyelnie, mert kinyitná a dobozt. Nyakorján a nagyterembe kísérte Vaszilijt és megvendégelte, közben Chrisagon elolvasta mestere levelét. Rövid üzenet volt, melyben Nyakorján kivételével az összes varázsló meg lett szólítva.
A csillagok állása kedvezővé vált, ideje utolsó kötelezettségüket letudniuk, cserébe a sigilliumukért. Szent Balázs napján (02.03., két hét múlva) éjfélkor rajzoljanak a pálcával egy kört, álljanak bele a mágusok, 1-1 testőr, és még négy ember, (Trebonius Don Boscót hozza, ha még él) majd törjék el a pálcát. Úgy készüljenek, hogy hosszú ideig távol lesznek.
A primus összehívta a varázslókat, tájékoztatta őket a levél tartalmáról. Bosszankodtak, hiszen megkezdett műhelymunkájuk elveszett. Eldöntötték kit visznek magukkal (Don Bosco, Nyakorján, az ő testőre, bárki is lesz, illetve Antoine), majd várták az indulást. Felvetődött, hogy Commodus úr menjen, de nem tudták, a király nem hívja-e idén is harcba.
Pár nap múlva Nyakorjánnak vendége érkezett, egy szláv férfi Andrzej, akit a Mercere szörnyvadászként mutatott be. Közölte a többi varázslóval, hogy Andrzej lesz a kísérője, és kérte őket, engedjék a toronyba történő bejutását is.
Elkövetkezett az indulás éjszakája, Trebonius volt az, aki felrajzolta a kört, mind beleálltak. Trebonius eltörte a botot, majd tengerzúgást hallottak, a levegő is sóssá változott, és egy raktárépületben lyukadtak ki. Itt tűz és a mestereik várták őket. Köszöntötték egymást, bár az látszott, ki milyen viszonyban van mesterével. Euphemios és mestere szinte nem is törődtek egymással, Treboniust és Chrisagont Tremere mestereik még mindig tanítványként kezelték. A kérdéseikre nem válaszoltak, csak felszólították őket, szálljanak hajóra, mert indulnak. Egyébként, Velencében vannak. Euphemiost félrevonta utált mestere, és közölte vele, vagy jön a hajóval, vagy 30 nap múlva a Szentföldön, Jaffában várja őket. Euphemios természetesen a repülést választotta. Próbálta megtudni, mi ez az egész, de nem kapott választ.
A hajó teljesen átlagosnak tűnt, de amint kiért a látótávolságából nekilódult, állandó sebességgel haladt délnek. A varázslók és embereik lepakoltak a fedélközben, majd a tanítványok összegyűltek a mestereikkel a tat alatti helyiségben, mi is ez az egész. A mestereitek Ádámtól és Évától kezdték… Isten a lázadó angyalokat a pokolba űzte, ezt mindenki tudja. Voltak a vigyázók is, szintén angyalok, akik a Földre jöttek, hogy vigyázzanak az emberekre. Ezek a vigyázók Isten akarata ellenére közösültek az emberek asszonyaival, felborítva a kiűzetés utáni egyensúlyt. Az ő leszármazottaik lettek a nefilimek, egyfajta angyal-ember-óriás lények. Isten haragra gerjedt, a vigyázókat bebörtönözte. A mesterek egyik őse egy ilyen vigyázót kiengedett börtönéből, még régen, nagyon régen. Harc kezdődött közöttük, végül a vigyázót sikerült elszigetelni a Szentföldön, de bebörtönözni nem tudta. Jóslat szól arról, hogy csak a bűnös leszármazottja, hat fivér űzheti vissza ezt az angyalt a börtönébe. Ők hatan vannak, ötüket Hermész rendjének különböző iskolái és conventusai fogadták be, hatodik testvérük pap lett. Még várni akartak pár évet, de ügynökeik azt jelentették, hogy az angyalt megtalálta egyik leszármazottja, ráadásul a csillagok állása is most kedvező, ezért most meg kell megvívniuk a harcukat. Ehhez kellenek a varázslóink is. Természetesen ők az angyal ellen kevesek, bár szerencsére ez a gonosz teremtmény gyenge a valós hatalmához képest, de még így is nagyon erős. Az feladatuk, amíg mestereik ezzel a szörnnyel harcolnak, a követőit, és pokoli társaikat kell feltartaniuk. Remélik, hogy az elmúlt pár évben erősödtek annyit, hogy ennek a feladatnak eleget tegyenek. A rajtaütést húsvét szent napjára időzítik, a feltámadás öröme gyengíti az angyalt.
Találkozni fognak Jeruzsálemben élő testvérükkel, együtt elmennek az angyal rejtőzködési helyéig, ahol ők megküzdenek vele és bebörtönzik egy edénybe, amelyet most is maguknál hordanak, két éve ezt készítik. Meg is mutatták, valamilyen fémedény, melyen mágikus kötések és drágakövek találhatók. A jóslat szerint ők mind meg fognak halni, ezért a játékosok feladata az lesz, a csapdába került angyallal jussanak ki a rejtekhelyről, majd törjék el azt a botot, amit adnak. Ezzel Bizánc mellé kerülnek, a városban keressék az Antiochiai Szent Margit kolostor apátját Mihályt, aki útba igazítja őket, hová vigyék az edényt. Veszélyes lesz a feladat, hiszen az angyal követői biztos, hogy a nyomukban lesznek, ráadásul kísértésre is számíthatnak. Cserébe megkapják a sigillumaikat, valamint még kapnak ajándékot, de ezt nem részletezték.
A következő 30 napban aztán a mestereik elvonultak befejezni a csapdát, ők meg élvezték az utazást.
Jaffánál kötöttek ki, ősi város, nagy kikötővel. Nem ez a Szentföld fő kikötője, de ez esik legközelebb Jeruzsálemhez. Kellemesen meleg az idő, ragyogóan süt a nap. A levegő balzsamos, már a kikötőben látják, hogy a fák egy része nem csak virágzik, hanem termést is hoz. A kikötőnél várta őket Euphemios, kissé lefogyva. Kikötés után átvágtak a városon, sok a kő és vályogház, az utak meglepően szélesek, keresztényen kívül zsidó és muzulmán is lakik itt. A társaság a kapun kívüli karavánszerájnál állt meg, ahol felszerszámoztak a számukra lovakat, és indultak is Jeruzsálem felé. Három nap alatt érik el Jeruzsálemet a nehéz, szurdokokkal teli régi római úton. Donatus, akinek anyaconventusa a Szentföldön van, testőre, és don Bosco jártak már erre, a többieknek új volt a vidék. A házak vályogból és kőből épültek, az emberek sokfélék, meglepően szegényesen élnek a hírekhez képest, hiszen Európában köztudott, hogy itt mindenki boldog, egészséges és nem kell nélkülöznie. Több településen is áthaladtak, a házak homokszínűek, amiket színes ajtófüggönyök díszítenek. Pálmák, narancs és olajfák, kecskék, birkák …. A fák nem csak teremnek és virágoznak egyszerre, többől még méz is folyik. Kopár és kies területek váltakoztak, meglehetősen meleg volt. Találkoztak járőrökkel, a király katonáival, templomosokkal és johannitákkal egyaránt. Az egyháziak ellovagoltak mellettük, de a király emberei figyelmeztettéek őket, hogy rablóbandákba futhatnak.
Jeruzsálemhez közeledve becsatlakozik az akkói út, megnövekedett a tömeg. Addig csak egy–egy zarándokcsoporttal, kereskedővel találkoztak, illetve helyiek igyekeztek a következő településre. Most viszont, kereskedőkaravánok, keresztesek, zarándokok, és a helyiek tömege haladt az úton. Feltűnt Jeruzsálem, mire a zarándokok, keresztesek lelkesen énekelni, kiabálni kezdtek, többen térdre esve imádkozni kezdenek. A Golgota hegyénél már gyűlik a tömeg, zajlik a nagyhét. Egyre erősebbé vált az isteni hatalom, már kezdte zavarni a varázslókat. A városba az István kapun keresztül léptek be, itt már az ájulás kerülgette a mágusokat, don Bosco rá is mutatott arra a pontra, nem messze a kaputól, mely szerinte csodálatosan ragyog, ott kövezték halálra Istvánt, az első keresztény vértanút. A kapun áthaladva kissé csökken a dominium, de így is zavaró maradt végig. A városban nagy a nyüzsgés, az utcák szűkek, sok a templom is. Egy idő után már csak lépésben tudtak továbbhaladni, majd elállták az útjukat, meg kellett várni, míg a nagyheti szertartásra igyekvő tömeg, élén a főurakkal és az Igaz Kereszttel elhaladt előttük. (Ekkor meg kellett kapaszkodniuk a rájuk törő isteni hatalom miatt.) Folytatták az útjukat, több piacon is áthaladtak, itt az európai nevelkedésű karakterek olyan gyümölcsöket, tárgyakat is felfedeztek, melyekről még csak nem is hallottak, és meglepődve látták, egyik-másik fűszer mennyire olcsó. Így értek el a fogadóba, amely a Jeszefát utcán van, nem messze Jeszefát kapujától, ahol már várta őket egy nagyon öreg, aszott ember, a mestereik pap testvére.
Lepakoltak, mestereik szóltak, hogy reggel indulnak is tovább. Addig ha akarnak pihenjenek, vagy nézzenek körül a városban. De előtte, a varázslóink megismerték a részletes tervet.
Velük tart 12 templomos lovag és csatlósaik is. Az angyal Jeruzsálemtől délre rejtőzött el, egy valamikori ősi templomban a lovagok lefoglalják az esetleges őröket, míg a mágiahasználók bemennek a templomba. Itt a tanoncok feladata, várni, míg a mestereitek megküzdenek az angyallal, amennyiben valami védi, azt feltartják. Nagyhét van, szombaton éjfélkor kell lerohanniuk az angyalt, mikor a fel, támadás öröme erősíti a hívőket. Az útjuk három napig tart, nehéz körülmények között. Mivel Jeruzsálembe nem jönnek már vissza, csak annyi felszerelést vigyenek magukkal, amit gyalog is elbírnak.
A mágusok úgy döntöttek, eléggé fáj így is a fejük, nem mennek sehová, kivéve Donatust, Euphemiost és Treboniust. Donatus Euphemiossal a piacra ment, egy kis hazai ízt kóstolni és beszerezni pár fűszert, apróságot, Trebonius pedig elkísérte don Bodcót, aki imádkozni ment a szent helyekre. Szerencséjük volt, Trebonius talált egy ereklyét, mely tényleg rendelkezik hatalommal, mely a tanúsítvány szerint András apostol köpenyének egy darabja. Árultak persze díszes foglalatba őrzött fogat, csontszilánkot, szőrzetet, ruhaanyagot, de ezek hamisak voltak, Trebonius pár ilyent is vett, de a köpenydarabot testvérének adta, aki szintén érezte benne a szentséget.
Másnap reggel el is indultak, a tizenkettő lovaggal és embereikkel (összesen vagy 50 fő) a városon kívül egy narancsligetben találkoztak, a Getsemane kert mellett. Délnek haladtak, egyre nagyobb lett a hőség, a lovagok mégis teljes páncélzatban voltak, csak a lánccsuklya nincsen a fejükön. Estére értek Betlehembe, itt éjszakáztak. A vallásos karakterek mentek a születés templomába, itt volt, aki meghallotta az angyalok énekét - Gloria in Excelsis Deo. A második nap (mint minden reggel) misével kezdődik, délután már a lovagok is felhúzták a lánccsuklyát, hiszen találkozhatnak hitetlenekkel. Több falun is áthaladtak, estére elértek a Holt tengerhez, Szodoma és Gomorra romjaihoz, itt látták Lót feleségének a sóbálvánnyá vált testét is. Innen kezdve a vízet is be kellett osztaniuk, nem lesz friss, míg a lovagok vissza nem térnek ide. A következő nap és éjszaka a Kísértések Völgyén haladnak át, ezért a reggeli misén az összes lovag és a hívő karakterek gyóntak, áldoztak, úgy vágtak neki a meleg, száraz, tikkasztó völgynek. Nappal nem történi semmi különös, egyszer-kétszer ugyan éreztek pokoli hatalmat egy-egy furcsa szikla, vagy érdekes színű kő mellett. Éjszaka viszont gúnyos kacajt hallottak, egy-egy szikla tetején torz alakokat pillantanak meg, több mágust is suttogó hang hívott, egyszer - Vid szerint – egy szukkubusz is felbukkant a tábor szélénél. De, három lovag folyamatosan imádkozott, ráadásul együtt is zsolozsmáztak többször, ezért az alakok nem közelítették meg őket. Még egy teljes napot utaztak, ez nagyszombat volt, és estére elérték a templomot rejtő szurdok bejáratát.
Magát a templomot az egyik sziklába vájták, egy oszlopsor vezet az ajtajához. A templomkapu feletti falon négy szárnyas oroszlánt ábrázoló dombormű. Minden kihalt volt, de baljós érzések uraltak mindenki. Az aránylag szűk hely miatt a lovagok leszálltak a lóról, kardjukat, pajzsukat kézbe véve felkészültek bármely támadás visszaverésére, Nyakorján és a testőrök is közöttük foglaltak helyet, míg éjfélkor a mágusok és Don Bosco elindultak át az oszlopok között a kapuhoz. Vöröses fény ereszkedett alá, kénes szag támad, az árnyékokból ördögök váltak ki, a hasadékokból emberek rontottak elő, a négy szárnyas oroszlán is megelevenedett és támadt a lovagokra. Ők „Baucon” és „Salamon temploma” kiáltásokkal fogadták a rohamot, miközben a mágusok elindultak az oszlopsor között a kapuhoz. Az oszlopfők is különböző vicsorgó démonfejeket ábrázoltak, egyik-másiknak izzott a szeme, sőt, mintha mozogtak volna. Erős pokli aurát éreztek a játékosok. A mesterek egy varázslattal betörték a cirádás, megerősített faajtót, ami egy előtérbe vezet. Itt természetfeletti kék fáklyák égtek, erős kénes szaggal. Egy rakás csontváz és két szárnyas oroszlán fogadta őket, a mesterek átsiklottak közöttük, a játékosok varázslói fogadták a rohamot. Donatus a csontvázakat semlegesítette egy Auram varázslattal, de az oroszlánokat csak nehezen, több sérülés árán tudtátok legyűrni. Vid és Euphemios pókhálóval ejtette csapdába őket, a többi mágus meg a támadó varázslatait használta, de az oroszlánok kiszabadultak és hamar közelharc bontakozott ki. Ekkor megjelent Nyakorján a varázslók testőreivel, őket az egyik mester hívta be, mikor szembesült azzal, mi vár a nagyteremben volt tanítványaikra. A második oroszlánt már közösen gyűrték le, - Forcos is sikeresen alakot váltott - és haladtak tovább egy folyosón, mely egy hatalmas, háromhajós, vaskos oszlopokkal elválasztott csarnokba torkollott. Ahogy közeledtek, erősödött a pokoli aura, folyosón fények villannak, sivítás, kiabálás, latin szavak, üvöltések hallatszottak.
Belépve a terembe a következőt látvány tárult szemük elé: Nagy oszlopos csarnok, végén egy oltárral valami régi istenségnek. Ez előtt egy angyal áll, gyönyörű, ugyanakkor félelmetes fényt árasztva, zúg körülötte a levegő, kezében kard. Feketés füst szivárog elő a talajból, kénes szaggal párosulva. Őt veszik körül a varázslók és harsogva a varázsszavakat, támadják. A lényt aura veszi körül, a támadások egy részét az hárítva. Ő is küzd, a varázslók mágiával védekeznek. Az öreg pap zsoltárt énekelve, kezével feléjük mutatva tart sakkban pár ördögöt és egy emberszerű lényt, aki jó két fejjel magasabb egy embernél, és fekete angyalszárnya van. Az ördögök patásak, denevérszárnyúak, emberarcúak, ők is kardot fognak. Lassan haladnak a pap felé, mint ha árral szemben mozognának. Vid lépett elsőként, akár csak az előbb, itt is pókhálót varázsolt a pap támadóira, míg aki tudott, nyíllal kezdte el lőni őket. A pap azonnal ott is hagyta támadóit, és becsatlakozott a testvéreihez. Az ördögök és a nefilim körül tűz lobbant és semlegesítette a pókhálót, majd pár szárnycsapással a csapatra támadtak.
Kemény harc bontakozott ki, a nefilim mágiával próbált a varázslókra hatni, míg az ördögök a mágusokat védő testőrökkel harcoltak több sérülést kiosztva. Sérültek a varázslók is, de tartotta magát a turba, míg végre az egyik ördögöt sikerült elűzni, egy másikat Chrisagon lelassította egy ügyes varázslattal, mire testőreik le tudták gyűrni, a szintén sérült, és Vid által varázslattal is gyengített nefilim meg láthatatlanná válva elmenekült. A mesterek harca is a végéhez közeledett, egy nagy villanással eltűntek az angyallal együtt, a csapdán felragyogtak a drágakövek, és a mágikus kötések vonala körbefutva összeért és bezárták az edényt. A csarnokban természetellenes csönd támadt, a pokoli hatalom jelentősen visszaesett.
Ugyanekkor a varázslókra szürkület csapott le, amiből Vid és Nyakorján ügyesen kihátrált, de Chrisagon és Donatus elmerült a szürkületben, ahonnan szerencsésen, a Vis művészetben megerősödve jöttek ki fertályóra múlva. (Euphemios és Trebonius majd dobnak a következő alkalommal, mivel nem voltak már ott)
Közben a többiek átkutatták a csarnokot, de semmi érdemlegest nem találtak. A falon levő domborművek különböző jeleneteket ábrázoltak, többek között angyalok és ember nők kapcsolatát. Kifelé menet a csontvázakat is átvizsgálták, fegyvereik átlagosak, mind nyugati, mind keleti jellegű található közöttük.
A templomon kívül is véget ért a harc, több templomos meghalt, a túlélők elhagyva e pokoli helyet halottaikkal együtt rögtön indultak vissza Jeruzsálembe.
A csapat még maradt egy kicsit, a hat szárnyas oroszlánból jelentős mennyiségű Animalem Muto és Vim vist gyűjtve ki, majd mestereik instrukcióit követve eltörték a pálcát, és egy kellemesen meleg helyű, balzsamos levegőjű olajfa ligetben találták magukat, felettük tisztán ragyogtak a csillagok.
Ismét képek a végére, a fehérvári bazilikáról, egy genovai, kereszteseket szállító hajóról, és a jeruzsálemi István kapuról.
